A koronavírus-járvány világszerte nagy károkat okozott az idegenforgalmi ágazat mellett a művészeknek is. 2020 elején sokan még arra számítottak, hogy az idei egy jó év lesz, de gyorsan kiderült, hogy ez nem így van. A határok átjárhatatlansága és a korlátozó intézkedések miatt sokan maradtak munka és bevétel nélkül, de olyanok is akadnak, akik a rosszban is megtalálták a jót.

„Félek, hogy a gitárt kapára kell majd cserélni”

A koronavírus-járvány miatt az ismert 3+2 zenekar többszörösen hátrányos helyzetbe került, ugyanis nemcsak az elmaradt rendezvények nehezítették az együttes életét, hanem az is, hogy a tagok nem kizárólag vajdaságiak. Kucsera Csaba basszusgitáros helyére ugyanis nemrég Magyar János került, aki Szegeden él, így a szerb–magyar határ átkelésére vonatkozó korlátozások miatt a zenekar tagjai még gyakorolni sem tudnak összejönni, magyarázta Bugyi Zoltán, a csapat első embere:

– Voltak olyan időszakok, amikor átjárhatóak voltan a határok, akkor János jött ide, Vajdaságba, hogy gyakoroljunk, most viszont nem jöhet. Nagyon sok fellépésünk elmaradt, idén mindössze két komolyabb rendezvényen tudtunk zenélni: Szlovákiában koncertezünk, illetve néhány hete Domaszéken egy lakodalomban adtunk egy műsort. Utóbbira úgy tudtunk eljutni, hogy kaptunk egy hivatalos dokumentumot, ami a határátlépéshez kellett.

Hány fellépésük maradt el?

– A koncertek számát illetően az idei lehetett volna a legjobb évünk, legalábbis februárban ez még úgy tűnt. Akkor már nagyon sok dátumra lefoglaltak minket. A tervezett hatvan koncertből azonban eddig negyven maradt el. Augusztusban két koncertet talán sikerül majd megtartani, de attól tartok, hogy a maradék húsz nagy részét is lemondják. Gyakorlatilag azok a meghívások aktuálisak még, ahol kisebb, százfős bulikba kell mennünk. Balatonbogláron lenne egy nagyszabású rendezvény, amit még nem mondtak le, mert a szervezők várják az utolsó pillanatot, és Madarason kellene muzsikálnunk. Az augusztusi naptárunk már teljesen tele volt, és ezt a két rendezvényt kivéve mindet lemondták. Budapestre is hívtak bennünket augusztus 20-ra, de nem tudunk átmenni a határon. Ha szerencsénk lesz, akkor szeptemberben és októberben lesz majd munkánk. Sokan ugyanis őszre tették át a korábbra tervezett rendezvényeiket, de néhányan jövőre halasztották.

Bugyi Zoltán: Az idei lehetett volna az eddigi legjobb évünk

Milyen jellegű rendezvények maradtak el, és ez hány embert érintett?

– Teljes lakodalmakat mi már nem vállalunk, legfeljebb néha, akkor is csak egy másfél órás műsor erejéig, ilyen volt például az említett domaszéki fellépésünk. Főleg koncerteken zenélünk, ahol általában többezres nézőközönség jön össze. Nem tudom, hogyan alakul ez az év, de félek, hogy az augusztusi és a szeptemberi rendezvények is elmaradnak. Könnyen lehet, hogy a hangszert kapára és ásóra kell cserélni, és földműveléssel foglalkozni.

Nehéz jövő vár a művészekre?

– Sajnos, úgy gondolom, igen. A kisebb zenekarok, amelyek lakodalmakban muzsikálnak, Magyarországon még csak-csak felléphetnek, Szerbiában viszont még a lakodalmakat sem lehet megtartani. Emellett az is probléma, hogy a vajdasági zenészek nem tudnak átmenni Magyarországra muzsikálni. Pénzből is egyre kevesebb akad, egyrészt az emberek pénztárcájában, emiatt mulatni sincs kedvük, másrészt az önkormányzatok is kevesebb pályázati pénzt tudnak kiosztani, így kevesebb és szerényebb rendezvényeket szerveznek majd. Ha a járvány elhúzódik, attól tartok, bajok lesznek.

Kaptak-e állami segítséget?

– Szerbiában nem kaptunk semmit, de itt nem is vagyunk bejegyezve, a cégünk magyarországi székhelyű. A magyar állam annyiban támogatott, hogy négy hónapig nem kellett fizetnünk a járulékokat, de mással nem – magyarázta Bugyi Zoltán.

„Az idei szezont teljesen leírtuk”

Kovács Attila fotóművész, a szabadkai Photo Focus műterem tulajdonosa egyebek közt rendezvény- és reklámfotózással is foglalkozik, belföldön és külföldön egyaránt. A pandémia miatt azonban lényegesen kevesebb a munkája, ezért eldöntötte, hogy az így felszabadult idejét arra használja, hogy tanfolyamot indít, és a több mint harmincöt éves fotós tapasztalatát átadja a jövő nemzedékének.

– Számomra a fényképezés nemcsak munka, hanem ez a hobbim, és ez az életem is! Tudásomat szívesen átadom másoknak, igény is van rá, hogy tanfolyamot indítsak, de a járvány miatt csak kis létszámban lehet dolgozni, erre viszont kidolgoztam egy tervet – mondta Kovács Attila.

Mikor tapasztalta először a járvány negatív hatásait?

– Februárban Liechtensteinben fotóztunk egy lakodalmat. Még mondtam is a gyerekeimnek, hogy „milyen jól indul ez az év, ha végig ilyen marad, akkor tökéletes lesz”. Amikor kiutaztunk, még fogalmunk sem volt, hogy hová fajulnak a dolgok. A hírek akkor még arról szóltak, hogy Németországban kilenc fertőzöttet azonosítottak, de ők is mind meggyógyultak már. Nagyjából két hétig voltunk Liechtensteinben, és az első hét után kaptam a németországi barátomtól a hírt, hogy ő már nem tud kijutni a velencei karneválra, mivel Olaszországban nagyon nagy a baj. Március elején jöttünk haza, egy héttel azelőtt, hogy lezárták volna a határokat.

Itthon mivel szembesült?

– Úgy terveztem, hogy a végzős diákok tablóképeit majd a liechtensteini út után, március közepén készítjük el. A tervezett fotózásnak csak a húsz százalékát sikerült elvégezni, majd még egy keveset májusban, de nagyon sokan nem fényképezkedtek le. A lakodalmak zöme is elmaradt. Néhány hete ugyan feloldották a korlátozásokat, és volt pár kis létszámú lakodalom, ahol fotóztunk. Akkor úgy tűnt, hogy megindul majd a munka, de újabban megint nem lehet lagzikat tartani. Úgyhogy az idei szezont sajnos teljesen leírtuk. Sok lakodalmat, amit idénre terveztek, elhalasztottak jövőre, ezért a jövő évi naptárunk már ötven-hatvan százalékban tele van. Hogyha véget ér a járvány, akkor a következő évben nagyon nagy lesz a hajtás, mivel számos lakodalmat immár nem szombati, hanem például pénteki vagy vasárnapi napra szerveztek. Ezért azt tanácsolom mindenkinek, aki élete nagy napjára készül, és már tudja a dátumot, mielőbb keressen magának fényképészt!

Kovács Attila: Szeretném a tudásomat átadni a fiatalabb nemzedékeknek

Hány embert foglalkoztat, és őket hogyan érinti ez a válság?

– A cégben velem együtt öten állunk munkaviszonyban. Természetesen sok más vállalkozáshoz hasonlóan mi is igényeltük az állami bértámogatást, de a bevételkiesés így is óriási. Hozzá kell tennem, hogy szombat esténként mintegy tíz-tizenöt szabadúszó fotós is nálam dolgoztatja ki a lakodalmakban készített fényképeit. A kialakult helyzet őket is rosszul érintette, vállalkozásomnak ez is bevételkiesést okozott. Az elmaradt rendezvények helyett ezért most reklámfotózással próbálom áthidalni a problémát, de emiatt gondolkodom a tanfolyam beindításán is. Három gyermeket nevelek egyedül, és ez most egyáltalán nem könnyű! Ők is látják, hogy nehezebb a helyzet, mint régebben, így ha közülük valamelyik éppen ráér, akkor nagyon szívesen jön velem, és segít a fotózásban.

Művészként hogyan élte meg ezt a járványhelyzetet?

– Kaptam engedélyt, így a kijárási tilalom alatt is fotózhattam. Nem szerettem volna nyomasztó képeket készíteni az üres városról, hanem arra törekedtem, hogy Szabadkát érdekes módon mutassam be. Az épületeket, azok részleteit már régóta tervezem ilyen módon lefotózni, és erre most volt időm. Egy egész tárlatra való anyag összejött, és már tárgyaltunk is az illetékesekkel, de azt hiszem, a jelenlegi szabályok szerint csak tíz ember lehetne a kiállításon, ami kérdésessé teszi, hogy érdemes-e megrendezni – mondta a fotós, és hozzátette, számára az idei év nehezebb, mint az, amikor tizennyolc évvel ezelőtt a vállalkozása indult, de egy szóviccel élve azt mondta, már csak a vezetékneve miatt sem ülhet ölbe tett kézzel, hiszen „mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”, és mivel eddig minden problémát sikerült megoldania, ezért a jövőt illetően is optimista.

„Igyekszünk működtetni az intézményt”

Miroslav Jovančić festőművész, a szabadkai Kortárs Galéria egyik kurátora azt mondta, hogy az intézmény munkatársai a járvány miatt teljesen új helyzetben találták magukat, amihez azonban igyekeztek gyorsan alkalmazkodni.

– A Kortárs Galériában lelassult az élet, a művészek jelentős része lemondta a tárlatot. Egyebek közt az én önálló kiállításom is, amelyre hosszú évek óta készültem, elmaradt. Nem lehetett tudni, hogyan fogadhatjuk a közönséget, nem tudtuk, hogy számíthatunk-e a támogatásokra, a pályázatokra. Ebben a bonyolult helyzetben igyekeztünk megtalálni az optimális megoldást. Mi dolgoztunk ugyan, de a közönség számára zárva voltunk. Tudtuk, hogy a megszokott módon nem lehet kiállításokat szervezni, és gyorsan áttértünk a digitális kommunikációra. A két nagy közösségi oldal, a Facebook és az Instagram felületein a galéria három kurátora, Jasmina Jovančić-Vidaković, Tamara Kucor és jómagam heti rendszerességgel dolgoztuk fel az éppen aktuális kiállítást, a gyűjteményünkben lévő, ki nem állított alkotásokat, valamint Raichle Ferenc munkásságát, és ezekről posztoltunk ki képeket egy-egy rövid történet kíséretében. Miután megkaptuk az útmutatást, hogy milyen feltételek mellett fogadhatunk látogatókat, erről tájékoztattuk a közönséget, és azóta meglepően sokan keresik fel a galériát. Még külföldiek, magyarországi, sőt német és francia látogatók is betértek hozzánk. Persze nem fog elmaradni minden kiállítás, lesznek kisebb kamaratárlatok, és már készítjük a városnapi tárlatot is. Úgyhogy mi dolgozunk, tartjuk a kapcsolatot a művészekkel, és igyekszünk működtetni az intézményt.

Miroslav Jovančić: A galéria tevékenységét nagyon gyorsan áthelyeztük a virtuális térbe

Anyagilag hogyan érintette a válság?

– Nekem van munkahelyem, úgyhogy nem volna illő, ha panaszkodnék. Viszont nagyon sok olyan önálló, független művész létezik, akinek ez a helyzet igen gorombán befolyásolta az egész életét. Ha szabad ilyet mondanom, én még élveztem is a rendkívüli állapotot, mert volt időm, és reggeltől estig tudtam festeni. Az új tárlatomhoz hét-nyolc új kép született meg, ami, ha minden a normális mederben zajlott volna, nem biztos, hogy elkészül. Valószínűleg hozzám hasonlóan más művészek is alkotással töltötték ezt az időt. Egyébként alkotásaim javát nem a szerbiai művészeti piacon értékesítem, hanem külföldön, legfőképp Magyarországon. Meglepő módon ebben a furcsa időszakban jó néhány képem elkelt. Ugyanakkor ebben a periódusban az életemet, az értékrendszeremet is sikerült újragondolni.

A művészetek, a művészek jövőjét hogyan fogja befolyásolni a járvány?

– Ilyen nehéz időszakokban olyan kérdések merülnek fel, melyek közvetlenül érintik a művészetet is: az erkölcs, az etika, a szociális-társadalmi viszonyok, a párkapcsolatok stb. Biztos vagyok benne, hogy amikor vége lesz ennek a periódusnak, akkor óriási anyag áll majd az írók, filmesek és más művészek rendelkezésére, amelyből meríteni fognak. Persze az alkotásokban nem a betegséggel foglalkoznak majd, hanem azzal, hogy a járvány milyen módon befolyásolta a félelmeinket, a mindennapjainkat, a munkánkat, a napi politikát stb., hiszen a művészet nem más, mint az életre adott kommentár, ez a pandémia pedig minden bizonnyal hosszú távú hatást gyakorol majd a művészetekre – mutatott rá Miroslav Jovančić.

Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020, augusztus 13-ai számában jelent meg.

Miroslav Jovančić alkotása (A szerző engedélyével)

A projektum megvalósítását támogatta: