Volt itt már szerencsétlenség, háború, munkatábor, kitelepítés, járvány… de idővel minden visszatért a régi kerékvágásba, az ember talpra áll, és minden kezdődik elölről. Akik átvészelték, azokban is nyomot hagytak az emlékek. Az élet, kisebb-nagyobb következményekkel, megy tovább, de a történések hatása csak később jelentkezik.

Hogy milyen egészségügyi, lelki következményei lesznek a koronavírus által kiváltott, a szervezetet ért erős megrázkódtatásnak, bárhol is legyünk a világban, ezt majd a jövő mutatja meg – mondja a sokéves tapasztalattal rendelkező újvidéki neuropszichiáter orvosnő, Lj. L. (név és cím a szerkesztőségben).

Az orvos szerint, mikor arról beszélünk, hogyan hat az emberek lelki egészségére ez az új egészségügyi szörny, amely egészen más hozzáállást, új életformát, a mindennapi, megszokott életritmustól eltérő szokásokat kényszerít ránk, két embertípust kell megkülönböztetnünk: az egészségeseket, és azokat, akik valamilyen betegségben szenvednek.

– Hogy az egészségesek aggódnak és félnek, az természetes és érthető, hiszen körülvette őket valami ismeretlen, amelynek komoly következményei lehetnek. A bizonytalanságot csak fokozzák az egymásnak ellentmondó információk: a betegség ismeretlen, egyelőre nincs ellenszere, habár orvosi és tudományos körökben nagy az optimizmus. A szorongást csak növeli, hogy korábban azt állították, a meleg és az ibolyántúli sugarak majd enyhítik a járványt, de ebből nem lett semmi. Megjelent valami, ami nem illett bele az elképzelésünkbe. A veszélynek kitett lélek egy idő után feszültséggel, majd félelemmel reagál, megjelenhet a depresszió, de ez nem törvényszerű, az egyéntől függ, hogy hogy tudja elviselni az állandó nyomást. Az ilyen esetekben mindig a szakmai vélemény a mérvadó, ha valakinek segítségre van szüksége, az forduljon orvoshoz. Okos és praktikus megoldás, hogy már online is kérhetünk segítséget, nem kell bemenni a rendelőbe – mondta Lj. L.

A depresszió nem mindig a jellegzetes tünetekkel jelentkezik, hanem lehet funkcionális is. Ez azt jelenti, hogy gyengül a koncentráció, a napi rutintevékenység elvégzése nehézkes, és lassabban megy, mint eddig. Az idősebbeknél a félelem és az elszigeteltség, főleg, ha az sokáig tart, előidőzheti, illetve erősítheti a demenciát, illetve az aszociális magatartást. Az idősebbek hamarabb megrendülnek a rossz hírek hallatán.

Az ember társas lény, tehát ellenére van a mozgáskorlátozás, a társadalmi élet, a barátkozás, a színház, a koncertek, a családi séták és a szomszédok hiánya… Ezek felvidítanak bennünket, és javítják a közérzetünket. Ha ezektől megfosztanak bennünket, érthető, hogy elégedetlenek leszünk, hiányoznak a mindennapi apró örömök, amelyeket eddig talán észre sem vettünk, mert úgy gondoltuk, hogy maguktól adódnak. Csak amikor hiányoznak, akkor vesszük észre, hogy a „kis dolgok” mennyire fontosak a testi-lelki jólétünkhöz.

– A másik csoportot azok alkotják, akik valamilyen komoly krónikus betegségben szenvednek. Nekik az új helyzet miatt a gyógyításuk korlátozott, és ez külön aggodalomra ad okot. Nagyon megterhelő a tudat, hogy abba a helyzetbe kerültél, hogy ezentúl nem jársz ellenőrzésre az orvosodhoz, mint eddig, nincs új diagnózis, a nehézségek korlátozzák a gyógyulásod. Ez a kétségbeejtő helyzet lelkileg nagyon megviseli a krónikus betegeket, és sokkal hajlamosabbak a depresszióra, mint az első csoport.

– Van még egy csoport… A magányosok. Ők, a közvéleménnyel ellentétben, nem érzik magukat annyira veszélyezettnek. Elsősorban azért, mert nem történt olyan nagy változás az életükben. Megszokták, hogy magukra vannak utalva, egyedül szervezik az életüket, megvan a berögződött élettempójuk, mely gyakran nem függ az őket körülvevő külvilágtól – nyilatkozta a neuropszichiáter. Hozzátette, a serdülők és a nagyon fiatal emberek a megváltozott körülményeket minden következmények nélkül elviselik, főleg azért, mert a halál és a betegség számukra annyira elvont és távoli, hogy nem veszik komolyan. Az, hogy önfeledten szórakoznak, megóvja őket a lelki gondoktól. Ehhez még hozzájárult az az elsődleges vélemény, hogy a fiatalok nehezebben fertőződnek meg. Emiatt a fiatalok felelőtlenül viselkednek, ami nem tesz jót se nekik, se a környezetüknek.

A mindössze néhány évvel idősebb korosztály – amelynek a tagjai már munkaviszonyt létesítettek, és otthon kell dolgozniuk – élete viszont jelentősen megváltozott.

– Az otthoni munkavégzés is egyfajta elszigeteltség. Nincsenek meg a napi apró örömök, felöltözök, a munkahelyig megnézem a kirakatokat, találkozok egy rég nemlátott ismerőssel, elbeszélgetünk… Az otthoni munka gyökeres változás az életvitelben – vallja Lj. L., aki szerint csak később derül majd ki, hogy ez milyen lelki megrázkódtatások okoz. – Ez most nem okoz traumákat, mert sokan a koronavírus előtt is dolgoztak otthon, és amellett, hogy eljártak dolgozni, sok órát töltöttek az otthoni számítógép előtt. De ezt felfoghatjuk munka utáni lazításnak, szórakozásnak, most viszont ezek a dolgok kimaradnak az életükből. Ezt a fiatalok nehezen viselik, hogy nincs egy szelep, egy kis lazítás az életükben. De az otthoni munkának is van egy nagy előnye: akik otthon dolgoznak, egészségügyileg védettebbnek érzik magukat, és ilyen szempontból nyugodtabbak.

Az alkohol és a nyugtatók fogyasztása már most egy negatív hatása a járványnak, ennek a következményei még csak ezután jelentkeznek majd.

– Ebben a helyzetben a koronavírus jól fejbe kólintott bennünket testileg és lelkileg. Mivel nem csillapodik már jó ideje, azt azért látjuk, kevesebb az értelmi, mint a szervi baj. Egyelőre. De amíg a következmények nem látnak napvilágot, a tudósok és a szakemberek nem összegezik a tapasztalatokat, és nem hozzák nyilvánosságra, addig csak egy a biztos. Ez pedig nem más, mint az, hogy az ember képes a rossz helyzetet és állapotot elnyomni – hangsúlyozta ki Lj. J., hozzátéve, ezzel a védőmechanizmussal, szerencsére, az emberek többsége rendelkezik. Az ember csak felegyenesedik, és az élet megy tovább.

Branislava Opranović

A projektum megvalósítását támogatta:

Illusztráció (Fotó: freepik.com)