A szabadkai városvezetés fű alatt igyekszik a polgárok érdekeivel ellentétesen biztosítani a menekültek számára történő lakásépítés jogi hátterét. Hatalmas pénzeszközöket kívánnak erre a projektumra fordítani, norvég forrásokból, amiből nem kizárt, hogy valamennyit nem rendeltetésszerűen fognak felhasználni – hangzott el a Magyar Mozgalom Esték a Buckákban elnevezésű rendezvénysorozatának szerda esti fórumán, amelynek napirendjén a Gerontológiai Központ Március 27-e utcai létesítménye keretében tervezett menekültlakások építése szerepelt. A részvevők kiemelték, a VMSZ kettős játékot játszik: a haladókkal nem mer szembemenni, kamu aláírásgyűjtést kezdeményezett, ugyanakkor hatalmi párt létére, ahelyett, hogy meggátolná a beruházást, sajtóközleményeket gyárt.
Maglai Jenő korábbi szabadkai polgármester rövid visszatekintésében vázolta az elmúlt 4-5 év országos és önkormányzati menekültpolitikájának állomásait. Szabadkát 2015-ben érte el a migránsok tömege, ám korábban is nagyszámú áthaladót regisztráltak az észak-bácskai területen – mondta Maglai. Ez volt a legkedveltebb útvonal, amelyen eljutottak az Európai Unió területére – emlékeztetett. Világossá vált, hogy az önkormányzatnak kell szembesülni a problémával, hiszen a köztársasági hatalom nem igazán tudott megbirkózni az országon átözönlő embertömeg okozta gondokkal. Magyarország határozott lépéseket tett a kérdés megoldása érdekében, Szerbiában azonban nem voltak konkrét intézkedések azokra a városokra, településekre vonatkozóan, ahol a migránskérdés a mindennapok részévé vált. „Szabadkán nem vártuk meg, hogy felkészületlenül érjen bennünket a migránsáradat, ezért 2014 őszén felállítottunk egy munkacsoportot, amely előkészítette és kidolgozta a következő évre vonatkozó műveleteket” – tekintett vissza a válságkezelés első időszakára a volt polgármester. A magyar határzár kiépítését megelőző évben körülbelül a lakosság számával megegyező számú, 120-130 ezer ember haladt át a város területén, amit a szabadkaiak alig érzékeltek – mondta Maglai. Kezdetben a korábbi téglagyár területén gyülekeztek az emberek, a főtéren lesátorozókat a rendőrség és a kommunális rendőrség átküldte a kijelölt gyülekezőhelyekre, majd annak közelében, a városon kívül létrejött az ideiglenes befogadó központ, ahol egészségügyi ellátást, tisztálkodási lehetőséget, a segélycsomagok elosztását és emberhez méltó körülményeket biztosítottak az ideérkezők számára. A városvezetés mindent megtett annak érdekében, hogy ne kerüljön olyan állapotba a belváros, mint Magyarkanizsán, Preševón vagy Belgrádban – emelte ki Maglai –, ennek érdekében a kommunális rendőrség és a rendőrség mellett további biztonsági cégeket is alkalmazott az önkormányzat. Maglai azt is hangsúlyozta, hogy polgármesterként támogatta az emberséges megoldásokat, amelyeket a 150-200 fős ideiglenes befogadó központ jelentett, amelyet egy bajor segélyszervezet 100 ezer eurós támogatásának segítségével hoztak létre, azt viszont nem támogatta Maglai, hogy további állandó befogadó táborok létesüljenek az önkormányzat területén.
„Kevesen tudnak arról, hogy polgármesterként felkértek arra, hogy kezdeményezzem a II. kaszárnya átadását a Menekültügyi Biztosság részére. A Vulin-féle minisztériumból számos alkalommal kerestek meg azzal, hogy tegyünk lehetővé egy újonnan létesülő központ létrehozását, amely információim szerint 1500-2000 fő elszállásolását tette volna lehetővé. Minden alkalommal visszautasítottam ezt a kérést és magának a miniszter úrnak is megmondtam – aki személyesen hívott fel azzal, hogy ezt meg kell lépni –, hogy amíg én vagyok a polgármester Szabadkán, addig nem lesz ilyen jellegű befogadó központ a városban, mivel az, amivel rendelkezünk, kielégíti város területére érkezők számának megfelelő igényeket. Azt sem tartottam jó megoldásnak, hogy a határ menti területeken hozzunk létre ekkora kapacitású befogadó központokat, hiszen egyértelmű, hogy ebben az esetben tömegével csődülnének ide az országon átvonuló migránsok, Szabadka egyfajta ugródeszkát jelentene számukra az unió felé vezető úton.” – számolt be Maglai a 2015-ös eseményekről.
A teljes határzárat megelőző hónapokban már naponta kétezer ember haladt át a városon, az utolsó 30 napban 70-80 ezer migráns érkezett Szabadkára – folytatta Maglai. Naponta két vonatszerelvény érkezett, szerelvényenként 500 emberrel, akiket a rendőrség azonnal átszállított a buszállomásra, majd tovább a határ felé, tízpercenként indultak az autóbuszok Horgos irányába. Az önkormányzati bizottságnak, a Subotica Transnak és a rendőrségnek hála, a város nem érezte meg azt a nyomást, ami az utolsó másfél-két hónap alatt a térségre nehezedett – jelentette ki Maglai – és az sem történt meg, hogy itt Szabadkán egy nagy befogadó központ létesüljön, ami újabb tízezreket vonzott volna.
Nem volt korrekt az állam részéről az, hogy az összes migránst Szabadkára és Magyarkanizsára irányították – emelte ki Maglai. Ezek az emberek nem véletlenül választották ezt az útvonalat, államilag irányították a migránsok szállítását. Ahelyett, hogy valamiféle szórást alkalmaztak volna más útirányok felé, kizárólag ebbe az irányba küldték a Szerbia területére érkező migránsokat, aminek a magyar határzár és a Macedóniából érkezők számának visszaesése vetett véget.
Másfél évvel az események lecsitulását követően ma azzal kell szembesülnünk itt, Szabadkán, hogy valaki ide akar beruházni, itt akar befogadó központot építeni – kezdte a vitatott kérdés felvetését Maglai. „Ebben a kérdésben az lett volna becsületes az önkormányzat részéről, ha kikéri minimum a városi képviselő-testület véleményét, hogy a polgárok képviselői vajon támogatnának-e egy ilyen jellegű beruházást. Ennek a beruházásnak súlyos politikai következményei lehetnek. A nyilvánosságnak nincs tudomása arról, hogy mi áll abban az egyezségben, amelyet a norvég nagykövetség, a szerb menekültügyi minisztérium és a szabadkai Gerontológiai Központ írt alá. Az illetékesek azt állítják, hogy csupán néhány családról van szó és csak ideiglenesen szállnának meg Szabadkán. Senki sem látta közülünk ezt a szerződést, nagyokat hallgatnak arról, hogy mi áll benne. Az lett volna a becsületes, ha alá sem írják addig, amíg nem kérik ki a város véleményét. Mi, a Mozgalom a Polgári Szabadkáért képviselői csoportban úgy véljük, hogy ezt a kérdést az állami intézményrendszeren belül illene kezelni. A petíció valamifajta végső nyomásgyakorlási eszköz kellene, hogy legyen. Először tehát a városi képviselő-testület elé kellene vinni a kérdést, ahol kiderül, hogy mely politikai pártok támogatják és melyek ellenzik a tervezett beruházást, a választók számára pedig nyilvánvalóvá válna, hogy ki áll a projekt mögött és ki ellenzi azt.”
A Mozgalom a Polgári Szabadkáért felkérte Bunford Tivadart, hogy hívjon össze rendkívüli ülést, amelyen napirendre kerül egy deklaráció elfogadása.
Maglai azt is nehezményezte, hogy a sajtóból szivárgott ki a hír, miszerint máris közvitán van a tervezett objektum építési terve, amely alapján megváltoztatják az érintett terület rendezési tervét. Amennyiben a tervbizottság a jövő héten döntést hoz arról, hogy a dokumentum összhangban van a hatályos jogszabályokkal és szakmai követelményekkel, akkor semmi akadálya nem lesz a központ kiépítésének. Azonban ez nem egy szakmai kérdés – hívta fel a figyelmet Maglai –, politikai döntés áll a háttérben. A tervezett beruházás nagyjából 80 millió dinár értékű, azaz 300 ezer euróba kerülne az új épületkomplexum, majd másfél év alatt további 350-380 ezer euróba kerülne az épület fenntartása és a szakmunkások alkalmazása – mondja Maglai Jenő, aki szerint megkérdőjelezhető, hogy az ígéretek szerint valóban csupán másfél évig működne a befogadó központ, majd átruháznák a használatot a Gerontológiai Központra.
A másik kérdés, hogyan lehetséges, hogy a VMSZ nem értesült egy ekkora értékű beruházásról a város területén. Mindez megkérdőjelezi azt, hogy létezik-e bármiféle partneri viszony a VMSZ és a haladó párt között, illetve milyen erőt képvisel a VMSZ az önkormányzatban, ha nem a koalíciós partnerrel való megegyezés útján, hanem petíción keresztül akarja megakadályozni a befogadó központ megépítését. A közleményben már mentegetőzik is a párt, miszerint nem önkormányzati, hanem köztársasági szinten dől el ez a kérdés, mintegy megfeledkezve arról, hogy köztársasági, tartományi és önkormányzati szinten is részesei a hatalomnak. Azok, akik hatalmon vannak, vállalják is a felelősséget – szólította fel a hatalmi többség képviselőit az ellenzéki politikus.
Huzsvár József a Mozgalom a polgári Szabadkárt frakcióvezető-helyettese arról beszélt, hogy a jelenlegi városi hatalmi többség ténykedését a titkolózás, a polgárok háta mögötti döntéshozatal jellemző. Amikor megfelel nekik, akkor a törvényekre hivatkoznak, amikor azonban nem, akkor a döntéseik köszönőviszonyban sincsenek a jogszabályokkal, mondta, példaként a temetkezési monopolról szóló határozatot említve. Hozzátette, ebben az ügyben is ez történt, sem a lakosságot, sem a városi képviselőket nem kérdezték meg a témáról. Arról is beszélt, hogy a VMSZ nem mer a haladókkal szembemenni, amire jó példa volt a Brana Crnčevićről elnevezett palicsi utca esete, amikor a párt képviselői ugyan tartózkodtak a szavazásnál, de a szószéknél egyetlen kifogást sem mondtak el.
Jávor Pál a mozgalom sétaerdei helyi csoportjának koordinátora szerinte a VMSZ ködösít, ugyanis először elkezdték az aláírások gyűjtését, később leálltak vele, majd újrakezdték. Ezt a fórum egyik részvevője is megerősítette, aki szerint a VMSZ akciója szabálytalan, mert nem kértek az aláíróktól semmilyen személyi okmányt ezért ez csak látszatakció volt.
Maglai szerint egyre valószínűbb, hogy a projektum megvalósul, hiszen ha a hatalom meg akarta volna ezt gátolni, akkor rendkívüli képviselő-testületi ülést hívtak volna össze és hoznak egy elutasító politikai döntést, erre azonban nem került sor.
Mint mondta, a tervbizottság az, amely meggátolhatja a beruházást. Annak tagjait a haladó párt és a VMSZ delegálta. Ha ez a bizottság elutasítja a tervet, akkor az nem valósulhat meg, ellenkező esetben viszont igen és az azt is jelenti, hogy ez a két párt áll a döntés mögött.
„Ennek a történetnek elsősorban arról kell szólnia, hogy aki hatalmon van, annak viselnie kell a döntései következményeit. Egy hatalmi pártnak nem sajtónyilatkozatokkal kell a nyilvánosság elé állni, hanem végeznie kell a munkáját, a polgárok érdekeit szem előtt tartva” – mondta Maglai, célozva a VMSZ által a témában kiadott két közleményre. Ő is sérelmezte, hogy fű alatt intézi a hatalom az ügyeket, hiszen az lett volna a minimális elvárás, hogy a polgármester kiáll a lakosság elé és elmondja, hogy van egy ilyen terv. Itt azonban az történik, hogy amikor már majdnem minden készen áll, akkor a VMSZ sajtóközleményen keresztül igyekszik magát tisztára mosni, mondta.
