Oktatás a járvány idején A diákok legnagyobb része a hagyományos oktatást szeretné

Az elmúlt hét hónap, vagyis a koronavírus Szerbiában való megjelenése óta a diákok oktatása az iskolákban különféle módon történik. Márciusban a tanintézmények mindegyike áttért a digitális oktatásra. A hosszú nyári vakáció után, szeptemberben a tanulók egy része visszatért az iskolapadokba, és ők a megszokott formában hallgatják az előadásokat. Egyes iskolák a kombinált rendszert vezették be, vagyis egyik nap az iskolában, a másik nap pedig online tanulnak. Vannak azonban olyan iskolák is, ahol hetente váltogatják az oktatási rendet.

De vajon mi a véleményük minderről az általános és középiskolás diákoknak, valamint az egyetemi hallgatóknak? Hogyan értékelik ők a megváltozott módszert? Azt szerettük volna megtudni, hogy szerintük nehezebb-e számukra a tanulás, „hézagossá“ vált-e a tudás megszerzése, hogyan védekeznek a járvány ellen?

A fizikai távolságtartás következményeiről a tanárokkal való kapcsolattartásról kikértük a szabadkai általános és a középiskolák pszichológusainak a véleményét is.

Sokkal jobb naponta iskolába menni

 Mindegyik iskolában a diákokat A és B csoportra osztották. Ugyanabban az időpontban egy osztályban tizenöt, vagy ennél kevesebb diák tartózkodik, és mindegyiküknek saját padja van. A rövidített órák 30 percig tartanak. Mindegyik tanteremben van fertőtlenítőszer, s a tanulók legnagyobb része a felelések idején arcmaszkot visel.

Filip 10 éves, a szabadkai Kizúr István Általános Iskola ötödikes tanulója. Ő naponta jár iskolába, s úgy véli, hogy ez a megoldás a legjobb, mert közvetlen kapcsolata van a tanárokkal.

– Más tanulóktól eltérően mi naponta bejárunk az iskolába, s ezért egyáltalán nincs online oktatás. Azok a barátaim, akik másik iskolába járnak, egyik nap a tanteremben, a másik nap pedig otthon tanulnak. Véleményem szerint mi jobb helyzetben vagyunk, a tananyagot is könnyebben elsajátítjuk, mert ha valami nem érthető számunkra, vagy tévedünk, a helyszínen javíthatunk. A távoktatási rendszerben erre nem mindig van lehetőség, s a házi feladatot is nehezebben tudják eljuttatni a tanárokhoz – mondta Filip.

Szerinte az online formában tanuló diákok sokkal jobban lemaradnak a tanulásban, mint azok, akik naponta járnak iskolába.

– Ha, például, naponta váltják az oktatás formáját, nehezebb folyamatosan tanulni, mert ha egyik nap az osztást és a szorzást tanulják, másnap, a távoktatási rendszerben a televízióban az összeadásról és a kivonásról tartanak előadást, akkor a tanuló egy nappal lemarad és ezt a tudáshézagot csak nehezen tudja pótolni. Ilyen esetben sokkal többet kell otthon tanulni és kevesebb szabadidőd marad más tevékenységre.

– A rövidített, vagyis a 30 perces tanórákon a tanárok igyekeznek minél gyorsabban úgy előadni a tananyagot, hogy az mindenki számára érthető legyen. Ebben az esetben sokkal többet kell tanulni, ami akár fárasztó is lehet, s csak akkor tudsz lépést tartani a tananyaggal, ha folyamatosan tanulsz és semmit sem hagysz az utolsó pillanatra –vélekedett Filip.

Szerinte a járvánnyal kapcsolatos megelőző intézkedések, a kézfertőtlenítés és az arcmaszk viselése nagyon jó megoldás.

– Azt hiszem erre szükség van, s ezért igyekezünk betartani a szabályokat. Az előadások után fertőtlenítjük az asztalokat, amikor beszélünk, arcmaszkot hordunk, de gyakran megtörténik, hogy még akkor is, amikor csak figyelünk, tehát nincs feleltetés.

Azt is elmondta, hogy ha a diákok nem tartja be az előírásokat, a tanár figyelmezteti őket.

– Ha például a tanuló a fogalmazását olvassa és ezt arcmaszk nélkül teszi, akkor a tanár erre felhívja a figyelmét és újból, már arcmaszkkal kell olvasnia.

A Sonja Marinković Általános Iskola egyik tanulója, akinek a szülei nem járultak hozzá gyerekük nevének közléséhez, azon a véleményen van, hogy a felső osztályokban a tananyag sokkal bővebb, és ez a szokásosnál sokkal nagyobb kötelezettségekkel jár.

Náluk naponta változó tanrend szerint folyik az oktatás. Egyik nap az iskolában, másik napon pedig online. Szerinte sokkal jobb megoldás lenne a hagyományos oktatás.

– Jobban szeretnék minden nap iskolába menni, mert így nehezebben tudom elsajátítani a tananyagot, s ha valamit nem értek, akkor kénytelen vagyok a szüleimet megkérdezni, mert a tanár nincs mindig digitális vonalban – mondta.

Három általános iskolás diákkal beszélgettünk erről a témáról, s mindhárman azt állítják, hogy sokkal jobb lenne a hagyományos tanulási mód. Annál is inkább, mert szeretnek iskolába járni.

Mateo is a szabadkai Kizúr István Általános Iskolába jár, s szeret tanulni.

Vidak a szabadkai Október 10-e Áltanálos Iskola tanulója. Kedvenc tantárgya a szerb nyelv és a matematika.

Mia a szabadkai Jovan Mikić Általános Iskola tanulója. Rendkívül elégedett, és arra törekedik, hogy minél többet megtanuljon, ezért minden kötelezettségének igyekezik eleget tenni.

– Örülök, ha sok házi feladatot kapok, mert azok elkészítése számomra szórakozást jelent. Első dolgom a feladatok elkészítése, s csak az után következhet a játék –mondta.

Mateo, Vidak és Mia egyetértenek abban, hogy az iskolában viselni kell az arcmaszkot, és ez őket az órán egyáltalán nem zavarja.

– Minden nap, amikor megérkezünk az iskolába, fertőtlenítjük a kezünket, feltesszük az arcmaszkot, nehogy másokat megfertőzzünk. Amikor nem beszélgetünk, időnként levesszük a maszkot, de ha valamit mondani akarunk, kötelezően használjuk – mondták a kisdiákok.

Középiskolások: „Így nem lehet elsajátítani a tananyagot“

Jovana a szabadkai Svetozar Marković gimnázium tanulója. Állítása szerint az iskolákban a tanórák nagyon szervezetlenek. Az ő osztályát is két részre osztották, s egyik héten egyik, a másik héten a másik csoport megy iskolába, míg a többiek online tanulnak.

– Őszintén szólva ilyen módon nem lehet elsajátítani a tananyagot. A többiek szerint sem jó így, mert az egész nagyon szervezetlen. Olykor még a tanárok sem tudják hogyan kell órát tartaniuk, s talán éppen ezért viszonylag gyakran ránk hárítják a megoldás keresését. Rendszerint azt mondják, hogy „találjátok fel magatokat”, vagy „nézzetek utána az interneten”, „kérdezzétek meg a másik csoport diákjait”… Ilyenformán mi sem tudjuk, hogy mit kellene tennünk – mondta Jovana.

Elmondása szerint még mindig nem tudják, hogyan fog történni az ellenőrzők megírása, vagy más tudásfelmérés.

– Azt hiszem ez így nem jó, nem így kellene lennie. Igaz, hogy minden anyagot pdf kiterjesztésben kapunk, de ez a tanulási, illetve előadási mód nem ugyanaz, mint amikor a tanárok a tanteremben magyarázzák a tanulnivalókat – mondta, majd hozzátette, hogy a folyósón is viselik a maszkokat, s ez az egyetlen követelmény, amit tiszteletben kell tartani.

– Tizenketten vagyunk egy csoportban. Mindenkinek külön asztala van, s ezért az órákon nem viseljük a maszkot. A tanárok egy része még előadás közben is viseli, de az utcán, az iskolaudvarban és a mosdóban ezt senki sem teszi. Egyébként is ezt a szabályt csak amolyan tessék-lássék igyekezünk betartani. Mindegyik osztályban és a folyósón is van fertőtlenítőszer, tehát ezen a téren nincs probléma.

Az egyik középiskolás, akinek a szülei nem engedélyezték a neve közlését, mivel kis létszámú környezetben élnek, elmondta, hogy az online oktatás neki egyáltalán nem tetszik és az az érzése, hogy a diákok magukra vannak utalva.

– A tanárok fele egyáltalán nem tart online órát, csak a feladatokat küldik át a diákoknak. Ez rövid távon ugyan megfelel nekünk, mert hanyagolhatjuk a tanulást, de attól tartok, hogy ez súlyos következménnyel fog járni, amikor készülnünk kell az egyetemi felvételi vizsgára – mondta. – Hogyan fog mindez lecsapódni a tudásunkon és a felvételi eredményén?

Szerinte az arcmaszk viselése nevetséges kötelezettség, mert egyesek betartják a szabályt, mások pedig nem. Akkor pedig mi értelme van az előírásnak?

– Tény, hogy az órákon, amikor felelünk, vagy kérdéseket teszünk fel, viseljük a maszkot, de ezt követően azonnal levesszük. A nagyszünetben is felvesszük, viszont órák után elmegyünk valamelyik kávézóba, ahol senki sem használja ezt a védőeszközt. Márpedig ez nem logikus és értelmét veszíti maga a rendelet is – véli ez a középiskolai diák.

Egyetemisták: Nehéz figyelemmel kísérni az online előadásokat

 Mila Vukčević az újvidéki bölcsészkar hallgatója. Eddig a Google Classroom útján, vagy más módon kísérték az előadásokat. A tanárok megküldték nekik a szükséges tananyagot, vagy a saját előadásuk során rögzítették a hanganyagot és feltöltötték az internetre. Ez mindenki számára hozzáférhető volt.

– Úgy vélem, hogy lehetséges online is figyelemmel kísérni az előadásokat, de a saját tapasztalatom alapján állítom, hogy ez nehézkes megoldás. Annál is inkább, mert meglehetősen sok tantárgyból kell készülnünk. A Német Nyelv Tanszékre járok és nagyon nehéz, amikor a tanárok, vagy a tanársegédek segítsége nélkül kell tanulnunk, vagy fordítani a feladatokat, de kénytelenek vagyunk elfogadni ezt a megoldást. Szerintem a hallgatók motivációja szenved ezért csorbát, mert ez az oktatási módszer nem hat serkentően a hallgatókra. Ennek az a legnagyobb hátránya, hogy magunkra vagyunk hagyatva – mondta Mila.

Elmondása szerint most sokkal több időt tölt a tanulással, mint a világjárvány előtt.

– A tanárok által hozzánk juttatott anyagokat át kell másolnunk, majd különböző forrásokból kiegészítenünk, s csak ez után kezdhetünk tanulni. Ez nagyon megerőltető és sok időt vesz igénybe.

Ami a járvány elleni védekezést illeti, a hallgatók fegyelmezetten tartják magukat az előírásokhoz.

– Az egyetem bejáratánál mindenki köteles fertőtleníteni és maszkot hordani, mert ez nélkül az épületbe tilos belépni. Az ellenőrzés ugyanis meglehetősen szigorú. A fizikai távolságtartás érdekében egy tanteremben csak öten, vagy legtöbben tízen vagyunk. Ez azonban csak a járvány kezdetén, talán egy hétig tartott, mert azt követően egyáltalán nem léphetünk be az épületbe – mondta Mila.

Emir Kahrimanović szintén az újvidéki bölcsészkar hallgatója. Azt mondja, hogy az elsőévesek hetente néhányszor látogatják az órákat, a többiek pedig az online oktatási módszerre vannak utalva.

– Az oktatás gyakorlati része az egyetemen történik, de azt hiszem, hogy mindez a tanár és a hallgatók kedvétől, pontosabban közös döntésétől függ. A különbség alig észlelhető, egyénieskedőből pedig egyre kevesebb van. A magam részéről nem látok különbséget a digitális és a hagyományos oktatás között, hiszen az én szakomon kizárólag elméleti képzés folyik – mondta Emir, aki egyetért abban Milával, hogy az egyetemisták betartják a előírásokat, s nem ők azok, akik terjesztik a vírust, hanem a felelőtlen polgárok.

Pszichológusok: A diákok számára legjobb a hagyományos oktatás

 Dijana Mirković David, a Kizúr István Általános Iskola pszichológusnője elmondta, hogy nekik 704 tanulójuk van, s ez az iskola azon kevesek közé tartozik, ahol minden nap folyik a tanítás.

– A tanulók és a tanárok is különleges körülmények között dolgoznak, hiszen a tanórák nem negyvenöt, hanem harminc percesek, másrészt pedig megfeleztük az osztályok létszámát, vagyis két csoportra osztottuk őket. Úgy tűnik, hogy ez a legjobb megoldás. A korlátozásokat a minimális szintre csökkentettük, s a hátrány csak abban jelentkezik, hogy a gyerekek a megszokottnál jóval kevesebbet társalognak, hiszen tartaniuk kell a fizikai távolságot. Ők már ahhoz a korosztályhoz tartoznak, akik mindent gyorsan szeretnének elvégezni, de ez megköveteli a fizikai távolságtartást, ami viszont szociális eltávolodással is jár – mondta Mirković David.

Szerinte ennek a megoldásnak számos jó oldala van, hiszen a diákok és a tanárok naponta találkozhatnak, ami elsősorban a felsőbb osztályban járók számára előnyös.

– A mi dolgunkat azonban megnehezíti a tény, hogy a felsősök változó korban vannak, amikor minden ellen lázadnak, ellustulnak, kényelmesébbé válnak, s a munka alól való kibúvókat keresik – magyarázta a pszichológusnő. – Tanulás helyett inkább a számítógépen játszanak. Éppen ezért fontos, hogy a tanulók és tanáraik napi kapcsolatban legyenek, hiszen íly módon lehetőségük van arra, hogy felügyeljék, irányítsák és segítsék őket a tanulásban. Ezzel elkerülhető, hogy lazuljon, vagy netán megszakadjon a kapcsolat a két fél között, vagyis kialakuljon a tanár, illetve a tanulás iránti távolságtartás.

Igor Bem, a Bosa Miličević közgazdasági középiskola pszichológusának megállapítása szerint igen lényeges, hogy a diákok számára biztosítva legyen a folyamatos tanulás lehetősége, hiszen ez nagyon fontos a fiatalok további fejlődése szempontjából. A jelen körülmények azonban ezt nem teszik lehetővé.

– A tanárok és a diákok az eltelt időszakban felkészültek a különféle oktatási módok alkalmazására. Az előadók előkészítik az anyagot, felvételt készítenek és online órákat tartanak, de mindez mellett elvárható a tanulóktól, hogy bizonyos tevékenységet önállóan végezzenek el, és az előadótól kapott anyag alapján megfelelő tudást sajátítsanak el. Meggyőződésem szerint ez mindenki számára nagy kihívást jelent. Az újonan kialakult helyzethez való igazodás bizonyos változásokat okoz, amelyek akár frusztrálhatják is az eljárás részvevőit, de mindannyian az akadályok elhárítására és a  pillanatnyi feltételekhez minél jobb kihasználására törekedünk, valamint szeretnénk minél zökkenőmentesebbé tenni a munkafolyamatot – hangsúlyozta Igor Bem, majd hozzátette, hogy a tanulókkal való beszélgetések során ők maguk hívják fel a figyelmet a tanulás azon részeire és módozataira, amelyek nem felelnek meg a rendes oktatás színvonalának. Szerinte az újabb munkamódszerek hatásai csak a jövőben fognak kifejezésre jutni.

Mirković David azt is megemlítette, hogy már a közeljövőben időnként megváltoztatják az A és a B csoport összetételét, s ezzel is igyekeznek kiküszöbölni azt, hogy a gyerekek eltávolodjanak egymástól.

– A gyerekek tudásában máris felfedezhető bizonyos lemaradás, mert az online oktatás és a kissé hosszúra nyúlt nyári vakáció megtette hatását, hiszen a digitális tanítás nem nyújt olyan színvonalú tudásszerzést, mint a hagyományos módszer. Azokban az iskolákban, ahol vagyes, tehát hagyományos és digitális oktatás is folyik, nagyobb kihívás elé állítja a tanulókat, mert a váltás következtében megszakad az oktatás folyamatossága. Ez a gyerekek részéről magas szintű szervezést és felelősséget, a szülők részéről pedig nagyobb segítséget igényel. Ez mellett az iskolák is bizonyos pszichológiai nyomás alatt működnek – magyarázta Mirković David.

Bem azt is megemlítette, hogy a középiskolák figyelembe vették a szülők véleményét és az iskola térbeli kapacitását is, amikor az oktatás két módozata közötti szervezéséről döntöttek.

– Az érintettek két modell között választhattak: a hetente váltakozó hagyományos és online, vagy a teljesen digitális oktatás között. A mi iskolánk a kombinált modell szerint működik, s a diákoknak, illetve szüleiknek mindössze két százaléka döntött a kizárólagosan online  oktatás mellett. A tanórák természetesen harminc percesek. Egyébként szervezés szempontjából nem volt könnyű egyrészt eleget tenni a szülők igényeinek, másrészt pedig kialakítani a megfelelő csoportokat, de végül is sikerrel jártunk – mondta Bem.

Mirković David szerint rendkívül fontos a gyerekek felelősségének fejlesztése. Nagyon lényeges, hogy a gyerek dicséretet kapjon, amikor valamit jól készít el, és a tanulás iránt érdeklődést mutat.

– Amikor a gyerek a tanulásban eredményesen használja a számítógépet és nem csak a játékok és a filmek iránt mutat érdeklődést, igen lényeges ezt elismerni és közölni vele. Segítenünk kell abban is, hogy a tanuló jól szervezze meg a napját, a reggeli felkeléstől az esti lepihenésig. Tudnia kell, hogy mikor hallgatja az előadást, mikor tanul, mikor kell edzésre mennie, vagy egyéb, iskolán kívüli tevékenységgel foglalkoznia. Amennyiben a szülő, a gyereknek nyújtandó segítség keretében, helyette sajátítja el a tananyagot, fennáll a veszély, hogy nem azt fogja megtanulni, ami számára fontos, és ez kihat a felkészültségére – figyelmeztetett Mirković David.

Az iskola feladata a járvány elleni védekezés megszervezése

Elmondása szerint a tanév kezdetén a tanítók és a tanárok tájékoztatták a gyerekeket és a szülőket a járvány terjedése elleni védekezéssel kapcsolatos intézkedésekről és a saját maguk, valamint mások járványtól való megóvásának fontosságáról.

– A gyerekek nem egyformán értelmezik ezeket a dolgokat, s ebben a témakörben igen nagy felelősség hárul a szülőkre. Amennyiben ugyanis a szülők azt mondják, hogy azért kell arcmaszkot hordani, mert ez az előírás, a gyerek zavarba jön és nem tudja, hogy mit kell tennie, hiszen úton-útfélen a tanárok azt hangoztatják, igen helyesen, hogy ez a védekezés egyik fontos tényezője. Amennyiben a szülő építő jelleggel és ésszerű módon közelíti meg a kérdést, a gyerek számára egyértelmű a megfelelő hozzáállás szükségessége – magyarázta Mirković David.

Azt is megemlítette, hogy a szülők és az iskola közötti együttműködés igen jó, hiszen az apa, vagy az anya tudja, hogy ha beteg a gyerek, nem szabad iskolába küldenie.

Bem azt is elmondta, hogy az iskolai látogatás módja kizárólag az illetékes minisztériumtól függ.

– Az oktatással kapcsolatos alkalmazkodás az iskolákban folyamatos és a mindenkori helyzettől függ. Amint az illetékesektől kellő tájékoztatást kapunk az intézkedések megszünését, illetve a régi munkarendben való átállást illetően, a változtatás számunkra nem lesz nehéz, és készen állunk annak megvalósítására – mondta Bem.

Natalija Jakovljević

Fotó: freepik.com – Designed by Freepik

A cikk szerb nyelvű változata:

Obrazovanje tokom epidemije korona virusa: Većina učenika za redovnu nastavu u školama