Öt éve halt meg mindenki „Árpi bácsija”, aki tíz évig Magyarország köztársasági elnöke volt (1990-2000), aki életfogytiglanira ítélt ’56-os politikai fogolyból az ország élére emelkedett.
A nemzetközi diplomáciát olyan szinten kezelte, mint kevés nagy elődje; mindenhol azonnal megszerették és értékelték szerény, alázatos, de határozott kiállását. Sosem követelt, csak kért; sosem utasított vissza, csak meggondolt javaslatokat. Mindig alázattal viseltetett partnerei iránt, de sosem alázkodott meg; mindig elfogadta a tárgyalást, de sosem a kényszerítést.
Göncz Árpád az az elnöke volt a(z akkor még) Magyar Köztársaságnak, amilyen többé sosem lesz. Mert hogy a köztársaság szót is törölték az ország nevéből, akiknek valamilyen okból nem felel meg Petőfi respublikája:
Most hódolok, midőn még messze vagy,
Midőn még rémes átkozott neved van,
Midőn még, aki megfeszíteni
Kész tégedet, azt becsülik legjobban.
Gurmai Zita országgyűlési képviselő (MSZP) mai parlamenti felszólásában úgy fogalmazott: „A volt államfő ’56-os hős volt, fantasztikus író és műfordító, akit nem a hivatala tett naggyá, hanem őszintesége, közvetlensége és emberi tartása. A magyar emberek számára Göncz Árpád az örökös köztársasági elnök, a mintakép, aki megtestesítette a nemzet egységét. Puritán élete és erkölcsi tartása most is megszégyeníti azokat, akik urizálásra és uralkodásra használják hivatásukat.”
Göncz Árpád sosem akart a nép felett állni, mindnyájunk szabadságát, mindnyájunk magyarságát képviselte szerte a világban. Ilyen úriembernek születni kell. A hitelességét nem lehet tanulni és nem lehet eljátszani, ahogyan azt a mai magyar politikum szereplői meg(sem)próbálják.
Természetesen kemény konfliktusai is voltak politikai szerepvállalása során – de mindahányszor a kisember észjárását követte a magukat hatalmasnak tartók ilyen-olyan döntéseivel szemben.
A keddi megemlékezésen Koncz Zsuzsa és Bródy János segítségével elevenedtek fel az egykori államfő kedvelt írásai, zenéi. A szervező, a budapesti II. kerület polgármestere, Őrsi Gergely nem is titkoltan hagyományteremtőnek szánta az eseményt és azt írta meghívójában: „Úgy szeretnénk emlékezni Árpádra és Zsuzsára, ahogy éltek: őszintén, fesztelenül, mentesen minden protokolltól.”
Így legyen.
Göncz Árpád, aki vissza akarta hozni a mosolyt a politikába (Fotó: 24.hu)