Három nap kórház, három rettenetesen erős gyógyszer, két gyanúsan eltérő „irodai” fotó üres papíron elnöki aláírással, plusz egy integetős „kilovaglás” után Donald Trump hétfő este diadalmasan visszatért a Fehér Házba. Az emeleti erkélyen maga mögé parancsolta hivatali fotósát, hosszasan szalutált a távozó helikopter farának vagy a két kilométerre lévő Washington-emlékműnek(!) – majd videóüzenetben felszólította híveit, hogy ne vegyék komolyan a koronavírust.
Nem csoda, hogy felmerült a gyanú: Trump nem is volt beteg, hanem csak a katasztrofális tévévita-szereplés feledtetése (a média rögtön abba is hagyta annak elemzését) és a szimpátia kikényszerítése céljából játszotta meg. Plusz azért, hogy „erős emberként” térjen vissza a „halál torkából”. Mondta is, hogy „húsz évvel ezelőtt sem érezte magát ilyen jól”.
Időközben viszont két tucatra nőtt azoknak a száma, akik az elnök környezetében megfertőződtek, közöttük három fehér házi tudósító is. Egy részük jelen volt azon a maszkolatlan(ul képmutató) múlt szombati, távolságtartás nélküli rózsakerti rendezvényen, ahol Trump bemutatta jelöltjét a még el sem temetett, máris legendássá vált Ruth Bader Ginsburg legfelsőbb bírósági tag megüresedett helyére.
A Fehér Házban továbbra is maszk nélkül szaladgálnak az elnök legközelebbi munkatársai. A sajtóterem és az Ovális Iroda közötti hihetetlenül szűk térben – amit csak azok ismernek, akik ott dolgoznak, valamint az onnan jelentkező újságírók (ezeknek a soroknak a szerzője is másfél évtizeden át) – lehetetlen bármiféle távolságtartás. Így történhetett meg, hogy a könnyelmű elnöki politika következtében majdnem a teljes szóvivői személyzet és a tanácsadók egy része is elkapta a COVID-19-et. (Beleértve azt a fehérszuprematista-barát Stephen Millert, akiről köztudomású, hogy Trump legkegyetlenebb döntéseit készíti elő, mint amilyen a menekült gyermekek erőszakos elszakítása volt szüleiktől.)
Hétfő éjjel végre „űrruhába” öltözött fertőtlenítő személyzet járta körbe az említett helyiségeket – dehát már késő… Időközben a vezérkari főnökök tanácsának féltucat tábornoka is karanténba vonult, mert a Parti Őrség parancsnokhelyettese az előző hétvégén a Fehér Házban járva elkapta a vírust.
Az elnök ki(be?)számíthatatlan
Szakértők szerint a Trumpnak beadott gyógyszerek (többek között egy szteroid) mániákus viselkedést, eufóriát, hirtelen hangulathullámzást, sőt ítélőképesség-vesztést is okozhatnak.
Donald Trump éppen ilyesmiről tett ismét tanúbizonyságot, amikor kedden délután megparancsolta pénzügyminiszterének, hogy állítsa le a tárgyalásokat a képviselőházi demokrata vezetéssel egy újabb segélycsomag törvénybe iktatásáról. (Mint ismeretes, a Képviselőház még májusban elfogadott egy 4000 milliárd dolláros gazdasági injekciót, de a Szenátus republikánus vezetése hallani sem akart róla – nekik a főbíró a fontosabb. Viszont annak a meghallgatása is kérdésessé vált, mert az illetékes bizottság két jobboldali szenátora is megfertőződött, vagyis nincs meg a szavazattöbbségük.)
„Majd amikor november 3-án győzök, akkor gyorsan meghozunk egy hatalmas segélycsomagot” – tette közzé nyilvánvaló politikai számítását – és valószínűsíthető tévedését – a vírusos elnök.
A legújabb közvéleménykutatások ugyanis a demokrata kihívó, Joe Biden növekvő előnyét mutatják még az után is, hogy Trump kórházba vonult. A különböző felmérések alapján a volt alelnök 12-16 százalékkal vezet országszerte a szavazni szándékozó választók körében.
Hogy a káosz még teljesebb legyen, a Dow Jones tőzsdeindex perceken belül 1,3 százalékot zuhant Trump önsorsrontó ostoba húzása után. Nem is csoda, hogy a Fehér Ház kedd este már azt közölte, hogy Trump mégiscsak akar (részleges) segélycsomagokat – például a légitársaságok megmentésére.
Egyértelmű bizonyítéka mindez annak, hogy Trump ideges, kapkod, beteg, be van drogozva – vagy csak képtelen úrrá lenni magán és a helyzeten.
Ma kerül sor egyébként az alelnökjelöltek egyetlen tévévitájára, amelyre készülődve Mike Pence alelnök először elutasította az átlátszó elválasztófalat (holott ő is Trump közelében sündörgött a kórház előtti napokban), sőt kigúnyolta Kamala Harris szenátort, azt inszinuálva, hogy a demokrata alelnökjelölt retteg a vírustól. Néhány órával később mégiscsak belement, hogy kettejük közé a stúdióban plexifalat húzzanak.
A jövő hétre tervezett második elnöki tévépárbaj kapcsán Joe Biden – teljesen racionáisan gondolkodva – kijelentette, hogy csak akkor hajlandó Trumppal „egy fedél alatt” vitába szállni, ha az elnök a megelőző napokban rendszeresen vírusmentesnek bizonyul.
Ebben a kaotikus légkörben kerül sor az Egyesült Államok – és a demokrácia globális jövője – szempontjából sorsdöntőnek ígérkező kongresszusi és elnökválasztásra. Szerencsére már több millióan leszavaztak, mert egyre nagyobb a félelem, hogy Trump akár alkotmányellenesen is befolyásolni szándékozik a végkimenetelt.
Kedd estére még egy váratlan dolog történt, amiből az látszik, hogy vannak még józan fejek a szövetségi kormány perifériáján.
A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI), a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), az Országos Elhárítási és Biztonsági Központ, valamint a Kibernetikai és Infrastruktúra-biztonsági Ügynökség vezetői közös videónyilatkozatban nyugtatták meg a polgárokat a választási folyamat és infrastruktúra biztonságáról – annak ellenére, hogy Trump hetek, sőt hónapok óta azt sugallja, hogy a választások elcsalásával próbálják őt megdönteni.
Noha a magyarországi kormánysajtó botcsinálta „tudósítók” jelentésein keresztül próbálja úgy beállítani a történéseket, mintha az Orbán Viktor által ismételten megtámogatott Trump körül minden a legnagyobb rendben lenne (külügyminiszterét még a kampányba is bevonták Trump mellett), az Egyesült Államok barátai és igazi szövetségesei elképedve nézik világszerte, hová süllyedt az amerikai elnökség intézménye, és jogos aggodalommal tekintenek a következő hónapokra.
A Fehér Házban sötétség, vírus meg káosz uralkodik – és ezzel már az ott dolgozók is tisztában vannak, sőt meg is súgják sajtókapcsolataiknak. Így működik a szabad sajtó.
Megkésett fertőtlenítés a Fehér Ház sajtórészlegében, ahol lehetetlen körülmények uralkodnak (Fotó: Anna Moneymaker/New York Times)