Az elmúlt napok szerbiai sajtóeseményei közé bekerült egy újabb újságírógyalázás is, két, már szinte megszokott szereplővel: Aca Lukas újfent hozta a tőle megszokott szintet, és már természetes, hogy a szexista fröcsögésének célpontja Žaklina Tatalović, az N1 televízió újságírója volt.

Lukas most a rózsaszín tévé egyik műsorának volt a vendége, amelyben egyebek mellett az amerikai elnökválasztás eredményeit is boncolgatták a vendégek… Az „esztrádművész” a mostani tévészereplésre olyan állapotban érkezett, hogy képes volt annyira artikulálni, hogy valamelyest érthető legyen a beszédje, amelynek teljes idézetétől most tekintsünk el, de a mondanivalójának lényege az volt, hogy szerinte Tatalović olyan fizikumú, hogy még „egy menetre se jó”, egy plasztikai műtétet követően „talán két menetre jó lenne”.

Az egykori köztársasági ombudsman, Rodoljub Šabić ügyvéd is erről az esetről írt a Pešcanik véleményportálak, és a szövege elején leszögezte: annak ellenére, hogy Szerbiában szinte megszokott jelenség az újságírói szabályok felrúgása, amiben a műsornak teret adó tévé az élen jár, de ez az eset joggal váltott ki heves reakciókat: igazán kellemetlen volt.

– Ehhez a rossz érzéshez hozzájárult a műsorvezető nő felkészületlensége is, nem volt képes megállítani a műsor egyik szereplőjének szégyenteljes viselkedését. Visszafogottan reagált, sokak szerint csak a látszat kedvéét tette, amit tett. Mivel az egyébként tapasztalt műsorvezetőtől nem ilyen tehetetlenségre számít az ember, sokakban felmerült a gyanú, hogy nem egy spontán, hanem egy szándékos, tervezett történésről van szó.

Azoknál, akik nézték ezt a műsort a kellemetlen érzést csak fokozta a műsor másik két vendégének viselkedése. Ők lehajtott fejjel hallgatták végig a harmadik vendég sértő szóáradatát, szinte szégyenkezve, de egyetlen szóval sem reagáltak. Ez a két vendég viszont közszereplő, az egyikük egyetemi tanár, a másik politikus, egy, a hatalmi koalíció részét képező párt elnöke, valamint ami kimondottan fontos: egykoron sikeres és híres sportoló. Sokak szerint az ő műsorbéli szereplésük összeegyeztethetetlen a társadalomban elfoglalt helyükkel és betöltött szerepükkel, így, főleg a második esetében, sokan mérgesen, hevesen reagáltak.

Ezt a nyomasztó érzést csak erősíti a tény, hogy annak ellenére, hogy a dolgok normális menete szerint ennek azonnal be kellett volna következnie, elmaradt az illetékes állami szervek reakciója. Annak ellenére, hogy újságírószervezetek, a sajtó és a polgárok is felszólították őket – az RRA, a művelődési és tájékoztatási minisztérium és az ombudsman is hallgat. Vagyis, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az utolsó, késve bár, de megszólalt és elítélte a történteket – írja Šabić, aki szerint ez a helyzet minden olyan személy aggaszt, aki egy normális társadalomban akar élni. Az illetékesek reakciójának hiánya pedig felveti a kérdést, mi lehet a következő.

Šabić szövegében nem idézi a stúdióban elhangzottakat, de megjegyzi, hogy a nőkre nézve kifejezetten sértő. Ezért külön problémásnak tartja a nők reakciójának hiányát.

– Ez pedig megkerülhetetlenül emlékeztet bennünket a hatalmunk strukturális felépítésének érdekességeire. Elsősorban arra, amit nemrég, nagy pompa közepette hirdettek ki, a világon ritkaságszámba menő dologként – a szerbiai kormányt nő irányítja, a kormány tagjainak pedig 50 százaléka nő. Tegyük hozzá, a parlamenti képviselők 40 százaléka nő. Az esélyegyenlőségi koordinációs testületet élén nő áll, valamint az esethez leginkább kapcsolódó két minisztériumot, a művelődési és tájékoztatási, valamint az emberi jogi minisztériumot is nő vezeti.

Az ő hallgatásuk sok kérdésben nagy teret ad a spekulációknak. Egy valami kapcsán viszont bizonyos, hogy nem.

Ez a csend bebizonyítja, hogy (az esélyegyenlőségért vívott harc tekintetében) a nők világviszonylatban irigylésre méltó részvételi aránya csupán azon előadás forgatókönyvének része, amelynek rendezője, forgatókönyvírója és látványtervezője, röviden mindene is egy ugyanazon ember, ebből következően pedig az említett nők és szinte az összes fontos szereplő már nem is hasonlít szereplőre, még egy ripacskodó színészre sem, mindössze egy bábra valamelyik bábszínházi bohózatában.

A teljes jegyzetet eredetiben itt olvashatják.

 Tatalović: Mikortól haragszik rám Vučić?

A Pink tévé fentebb is említett műsorában elhangzottakról a nova.rs portálnak nyilatkozott az érintett újságíró, aki elmondta, nem ismeri személyesen Lukast (amit maga Lukas is kijelentett a műsorban) és úgy érzi, valaki a műsor alatt üzeneteket küldött neki, azt olvasta fel. Hogy kinek a szavait, az majd csak ezek után derül(het) ki, mondta Tatalović.

Lukas – aki az eset után nyilvánosan bocsánatot kért Tatalovićtól – többször kiállt a hatalmi koalíció legerősebb pártja mellett, gyakran beszél arról, amit más megfogalmazásban, nem olyan nyersen hivatalos kormányközeli helyekről hallunk, azt pedig szinte minden sajtótájékoztatóján láthatjuk, hogy az államfő hogyan viszonyul egyes újságírókhoz (kiváltképp az N1, a Nova Tv, a Danas napilap újságíróihoz, a szerkesztőségeikhez). Tatalović arról is beszélt, hogy szerinte mi volt az esemény, amelyen Aleksandar Vučić megorrolt rá és ez az állapot azóta is tart.

Egy 2004-es moszkvai látogatásra vezette vissza a történetet, amikor a Prva TV újságírójaként volt jelen egy hivatalos látogatáson. Azt mondta, emlékszik rá, mert az ilyen utazásokon „felejthetetlen hangulatot” teremt az elnök.

– Miután végignézi az összes híradást, Vučić csatlakozik az újságírókhoz. Aznap nagyon mérges és dühös volt. Én már tudtam, miért, mert már hívott a szerkesztőm és magyarázatot kért arra, hogy „miért nem mondtam, hogy Vučić oroszul beszélt”. Fél órán át magyaráztam, hogy nem beszélt oroszul, hanem annyit mondott, „jó napot, köszönöm a vendéglátást”, majd szerbül folytatta, és hogy nincs miért hazudnom, az nem egy orosz nyelven folytatott beszélgetés volt – mesélte az újságíró, majd hozzátette: Vučić kérdőre vonta az újságírókat, amiért egyikük sem említette a jelentésében, hogy ő oroszul beszélt, majd felhívta a szerkesztőket.

Annyira mérges volt, hogy azt mondta Suzana Vasiljevićnek, a médiatanácsadójának, hogy pakoljon össze és menjen haza Belgrádba, állítja Tatalović, aki megemlítette, hogy politikusok mellett valami miatt a Pink tévé tulajdonosa, Željko Mitrović is a moszkvai delegáció tagja volt. Amíg az elnök ordibált Suzanával, a delegációban többi tagja hallgatott, Tatalović pedig azt ajánlotta fel, hogy ha már annyira fontos, hogy Vučić oroszul beszéljen, akkor a másnapi találkozón, ahol Putyinnal beszélget, mondjon néhány mondatot oroszul, ne legyen az, hogy az újságírók rontották el az egész utat. Ezt Vučić elfogadta, Suzanának se kellett hazautaznia, az elnök ezek után úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. De itt nem ért véget a történet, ugyanis Vučić akkor felhívta a szerkesztőket, amikor nem arról szóltak a jelentések, hogy ő oroszul beszélt, de akkor nem, amikor „elsimították” az ügyet, mesélte Tatalović.

Az újságíró elmondta, a másnapi találkozó is lezajlott, a jelentésekben benne volt, hogy Vučić oroszul is beszélt, és ennél több nem is érdekelt senkit Belgrádban.

Az interjút ezen a linken olvashatják.

Zoran Ćirjaković, Aleksandar Šapić és Aca Lukas a stúdióban (Fotó: direktno.rs)