Tizenhat nappal Joe Biden győzelmének nyilvánvalóvá válása után a Trump-kormányzat közigazgatási szárnya jóváhagyta, hogy a leendő elnök csapata hozzáférjen az őket törvényileg megillető erőforrásokhoz: pénzhez, email-címekhez, FBIO-támogatáshoz, minisztériumi irodákhoz és kritikus együttműködéshez, például a járvány elleni védekezéssel kapcsolatban.
Emily Murphy, a közigazgatási szolgáltatások (GSA) vezetője azonban még hétfőn is tojástáncot járt az ifj. Joseph R. Bidennek (a leendő elnök törvényes neve) írt levelében, nem használva a jogszabályban definiált kifejezéseket, nehogy megsértse az elnököt. A Twitteren gyorsan kijelentette, hogy a Fehér Ház egy pillanatra sem szólt bele a munkájába – csakhogy Trump éppen akkor tweetelt egyet, amelyben – még egy alaptalan vádaskodás és rágalmazás után – közzéteszi, hogy:
Mi köze annak, hogy a GSA kezdeti munkája a Dem(okrat)ákkal meg lett engedve ahhoz, hogy folytatjuk különböző kereseteinket az amerikai politikai történelem legkorruptabb választásában? Teljes gőzzel haladunk előre. Soha nem fogjuk elismerni a hamis szavazólapokat és a »Dominiont« [az elnök által alaptalanul csalással vádolt informatikai cég].
Köszönetet akarok mondani Emily Murphy-nek a GSA-ből töretlen odaadásáért és Országunknak felmutatott hűségéért. Zaklatták, fenyegették, molesztálták – és én nem akarom, hogy ez történjen vele, családjával vagy a GSA alkalmazottaival. Ügyünk ERŐTELJESEN folytatódik, folytatjuk a jó…
… harcot, és hiszem, hogy győzni fogunk! Ennek ellenére, Országunk legjobb érdekében azt ajánlom Emily-nek és csapatának, hogy tegye meg, amit kell, a kezdeti protokollok beindításával, és saját csapatomnak is ezt mondtam.”
Vagyis Trump belátta, hogy nem lehet többé gátolni az elkerülhetetlent, ám saját hívei előtt még mindig rejtegeti a vereség elfogadását, hiszen folyik a pénzgyűjtés a vesztes perekre és a kampány adósságainak fedezésére. Az elnök egyébként semmilyen napi munkában nem vesz részt, hanem jövőjét fontolgatva telefonálgat naphosszat össze-vissza. (Ez nem mende-monda, hanem hivatalos dokumentáció létezik naponta az elnök napirendjéről.)
Az említett „kezdeti protokollokat” törvény írja elő. Kevesen tudják, sőt a fanatikus Trump-hívők még a magyar nyelvterületen is azt tartják felháborítónak, hogy Amerikában nem várják meg a „hivatalos eredményt”: nem értik, hogy lehet az, hogy nem valami hatalmi szerv állapítja meg, ki győzött és mikor.
Meg kellene érteni, hogy az Egyesült Államokban egyáltalán nem létezik szövetségi választási szerv. Az egyetlen hivatalos összesített végeredményt a Kongresszus két házának együttes ülése mondja ki, amikor a tagállamokból beérkező elektori szavazatokat összeszámlálják – három hónappal a választások után.
A rendszer eleve így van kitalálva, és az amerikai pragmatizmus következménye, hogy ezen negyed évezredig senki sem akadt fel, hanem minden átmenetnél világos volt, hogy a több ezer politikai kinevezett felállításával nem lehet hónapokat várni. Ezért van törvény arra, hogy a hatalmi átmeneti időszak a „nyilvánvaló győztes” kilétének megállapításával kezdődik. Eddig soha nem fordult elő, hogy a vesztes ezt megkérdőjelezte volna.
De hát olyan egomániás elnöke sem volt még az országnak, aki többször kijelentette, hogy „totális hatalma van” és „azt csinál, amit akar”. Közel négy évi, 22 ezer hazugság után már semmi sem meglepő. Ahogy Joseph Heller írta A 22-es csapdájában:
Csodálatos volt. Rájött, hogy szinte bukfenc nélkül lehet beállítani a bűnt erénynek, a rágalmat igazságnak, a tehetetlenséget önmegtartóztatásnak, a pökhendiséget alázatnak, a kizsákmányolást emberségnek, a tolvajlást becsületnek, a gyalázkodást bölcsességnek, az erőszakot hazaszeretetnek, a kegyetlenkedést igazságszolgáltatásnak. Bárki megteheti: nem kell hozzá nagy ész. Csak jellemtelenség.
Donald Trump: Fel is adta, meg nem is (Fotó: Carlos Barria/Reuters)