A Saint Albans-i csatával vette kezdetét a Rózsák háborújának első fejezete 1455. május 22-én. A York pártiak győzelmével végződő csata a következő három évtizedes háborúskodás kezdő epizódjává lett. A Lancaster- és York-ház csatározása a trónért folyt. A Plantagenet-ház két oldalága III. Edvárd királytól való származásukra hivatkozva követelte a trónt.
I. Richárd lemondatásától kezdve váltották egymást a trónon VI. Henrik, IV. Edvárd, III. Richárd és VII. Henrik. Cselszövések, száműzetések, trónfosztások, gyilkosságok jellemezték az időszakot, amelyben a nemesség egymással hadakozott.
A köznépnek azonban nem sok szerep jutott a háborúban. Az arisztokrácia egymást pusztította. Olyan sikerrel, hogy végül szinte kiirtották egymást. Áldozatul esett a walesi herceg, kilenc herceg, egy márki, tizenhárom earl és huszonnégy báró. A főnemesi családok közül huszonhat kihalt. A csatákat a nemesek és azok zsoldosai vívták, így a hétköznapi életet kevésbé érintették a történések. Igazából egyetlen nagy csatát lehet kiemelni, amely komoly emberáldozatot követelt, a towtoni ütközet 1461-ben különösen véresre sikeredett, de a három évtized alatt a társadalomra nem jelentett fenyegetést a trónért folyó vetélkedés.
III. Richárd talán a leghíresebb figurája az angol történelem ezen időszakának. Jóformán minden rokonát megölette, aki veszélyeztette trónját. Ő maga a Bosworthnél vívott csata során halt meg, amely már a Rózsák háborújának utolsó fejezete volt 1485-ben. Ezután a korábban száműzött (Tudor) VII. Henrik került trónra. A York- és Lancaster-ház közti háborúskodást ő fejezte be, feleségül vette Yorki Erzsébetet, IV. Edvárd lányát, így újra egyesült a két dinasztia.
A rózsák háborújának elnevezése eredetileg csak az utolsó évekre, III. Richárd uralkodására vonatkozott, amit az is alátámaszthat, hogy a York-ház ugyan használta a fehér rózsát, de a Lancaster-ház jelvényébe csak ekkor, 1480 után került be a vörös rózsa.
