Csendben érkezett, s legendaként távozott. Tömören így lehetne összefoglalni a csütörtökön, 82 éves korában elhunyt Leonard Cohen, kanadai költő és énekes életútját és pályafutását.

Balladáival és a modern társadalmat bíráló, ironikus hangvitelű dalaival senkit sem hagyott hidegen. Bírálói és tisztelői számtalan jelzővel illették. Nevezték őt a rockzene Lord Byronának, a pátosz püspökének, a burzsoá individualisták költőjének, az énekelni nem tudó énekesek keresztapjának, a dalok és a szavak mesterének, borotvapenge kereskedőnek, bomba nélküli anarchistának, a melankólia nagykövetének és az apokalipszis költőjének is.

„Elegáns és előzékeny társalgó, az interjúk szerzői ezt szinte egységesen tanúsítják. Viszont keselyűként csap le a jó kérdésekben rejtőző szellemi prédára. Persze, hogy finoman narcisztikus, amikor a szellemi teljesítményéről van szó, mégis végtelenül szerény, és híján van az üres öntetszelgésnek és önkímélésnek. Sosem álszent, mindig szókimondó” – fogalmazta meg róla találóan Müller Péter Sziámi, magyarországi költő, énekes és zenész, aki egy „egészestés” műsort állított össze művésztársaival a kanadai poéta dalainak magyarított dalaiból, amely a közönség nagy tetszését aratja Magyarország-szerte.

Leonard Norman Cohen 1934. szeptember 21-én Montréalban, lengyel-litván származású zsidó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Tizenévesen tanult meg gitározni, 1951-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait és nem sokkal később, pontosan hatvan évvel ezelőtt jelent meg a Let Us Compare Mythologies című első verseskötete. A kanadai irodalmi körökben végül a második, The Spice-Box of Earth című kötetével vált ismerté. Az 1963-as The Favourite Game (A kedvenc játék) és az 1966-os Beautiful Losers (Szépséges lúzerek) című műveit a későbbieken magyar nyelven is megjelentették.

Cohen zenei pályafutása a hatvanas évek végén, az Egyesült Államokba történő költözése után ívelt a magasba, miután néhány fesztiválfellépés után a Columbia lemezkiadó producere is felfigyelt a tehetségére. Első nagy „slágerének” – már amennyiben Cohen szerzeményeit lehet, illetve szabad így nevezni – az első, Songs of Leonard Cohen című albumán található Suzanne című dal tekinthető. Az album sötét hangvétele ugyan nem igazán remekelt a lemezeladási listákon, de a folkzene rajongói körében óriási sikert aratott. Ezt a hanghordozót követte a Songs from a Room (1969) című kiadvány, rajta a mások által legtöbbször feldolgozott Bird on the Wire című szerzeménnyel, 1971-ben pedig kiadta a Songs of Love and Hate, 1974-ben pedig a New Skin for the Old Ceremony című albumot is.

1977-ben napvilágot látott a Death of a Ladies’ Man című lemez, amely gazdag hangszerelésével jelentősen eltért Cohen addigi korongjaitól: számos rajongónál ki is verte a biztosítékot a Phil Spector produceri kezei alatt felvett lemez. A rockezenei körökben az album készítése kapcsán az a pletyka járta, hogy az ellentmondásos producer titokban keverte az album dalait, s egyszer fegyverrel is megfenyegette Cohent, aki eleinte groteszknek jellemezte együttműködésüket.

A múlt század nyolcvanas éveiben megjelent Various Positions című albumán a korszellemnek megfelelően komoly szerepet kap a szintetizátor, de ez szerencsére semmit sem ront az olyan nagyszerű szerzeményeken, mint például a már klasszikusnak tekinthető, manapság is rendkívül népszerű, számtalan előadó által feldolgozott Hallelujah című dalon.

A következő, I’m Your Man című albumot is az elektronikus hangzás fémjelezte, a korongon található dalok szövegei pedig mind több társadalombírálatot és sötét humort tartalmaznak.

Lényegében az volt az korong, amely Leonard Cohent a fiatalok körében is ismertté és közkedveltté tette, ahogyan az 1992-ben megjelent The Future című albumát is elsősorban a Született gyilkosok (Natural Born Killers) című filmben is felcsendülő Waiting for the Miracle, The Future, Anthem dalok alapján ismerik sokan.

Ezen az albumon található meg az első, a Egyesült Államokat nyíltan bíráló szerzeménye, a Democracy című szerzemény is, amely talán sohasem volt annyira aktuális, mint most, az amerikai elnökválasztást követő napokban. Cohen az albumot népszerűsítő turnét követően visszavonult és a következő öt évet a világtól elzárkózva, zen buddhista szerzetesként töltötte el.

Ekkor vette fel a Jikan (csöndes) nevet is. Cohen 2000-től napjainkig hét albumot jelentetett meg, amelyek közül az utolsó, a You Want It Darker című albumát hallgatva az embernek akaratlanul is az az érzése, hogy Cohen a korongon található dalokkal búcsúzik az evilági léttől.

A kanadai költő és énekes a magyarországi könnyűzenére is nagy hatással volt. Kern András 1998-ban egy teljes albumot jelentetett meg magyar nyelvre fordított Cohen-dalokból, 2003-ban pedig A vendégek címmel megjelent feldolgozásalbumon olyan előadók adták elő szerzeményeit, mint Zorán, a Kispál és a Borz. 2009-ben Budapesten és Belgrádban is fellépett.

Csendben érkezett, legendaként távozott. Pont abban a pillanatban, amikor óriási szükség lenne fanyar, sötét humorára, ironikus társadalombírálatára, hogy egyfajta fényként mutasson utat a világra boruló mind nagyobb sötétségben. Bocs Leo, tisztában vagyok azzal, hogy valószínűleg te sem így gondoltad távozásodat, de talán mégsem így kellett volna elbúcsúznod tőlünk.