Nehéz időket élünk! Olyan sokszor elhangzott ez a mondat az utóbbi hónapokban. Gyakran szoktuk mondogatni, ilyen nehéz még nem volt soha, soha nem volt ennyi beteg egyszerre, soha nem voltak ekkora lezárások és megszorítások, soha nem volt kötelező a maszkok használata zárt légtérben, soha nem volt még ennyire korlátozva rendezvényeken a résztvevők száma. Ez mind igaz, sőt mi több, mindehhez hozzájön még az a nagy munkanélküliség, az egyre csak növekvő szegénység, elmagányosodás, depresszió és még sorolhatnánk. A vírus egytől egyig mindannyiunkát érint, de nem érint mindenkit egyformán.
Hogyan lehet ilyen nehéz időben karácsonyt ünnepelni? Megszorítások közepette, úgy, hogy szeretett családtagjaink nem jöhettek talán külföldről haza, vagy hazajöttek, de elveszítették a munkájukat. Van okunk örömre?
Ha jobban szemügyre vesszük karácsony ünnepének a vallásos, keresztény tartalmát, az első karácsonyt, amikor Jézus megszületett, világos lesz számunkra, hogy akkor sem voltak valami rózsás idők.
Valaki Rómában kitalálta, hogy össze kell írni a lakosokat, méghozzá pont ott, ahol valaki élt vagy ahonnan a családja származott. Így könnyebb volt ugyanis az embereket beazonosítani és beszedni tőlük azt, ami a császáré: az adót.
Nagyon kellemetlen dolog volt, ezért Józsefnek és Máriának is útra kellett kelnie, és el kellett menniük Názáretből Betlehembe. Nem nagy út, mondanánk ma, 134 km, autóval 2,5 óra. De autó nélkül? Okostelefon nélkül? Veszélyes utakon? Szamár hátán? És persze várandósan, hisz tudjuk, Mária gyermeket várt. Szó sem volt gyermekorvosról, szülészről, bábáról vagy meleg vízről. De a helyeztet meg kellett oldani. A szülést elhalasztani nem lehetett. A nyavalygás, a zsörtölődés sok eredményre biztos nem vezetett volna, tehát tette a názáreti család, amit tennie kellett. Elindult. Nem okoskodott, nem zsörtölődött, hanem tette, amit tennie kellett, Isten tervének munkatársa volt.
Ebből láthatjuk, hogy Isten számára nincsenek különösen nehéz idők és különösen nehéz helyek. Istennek minden helyzetben terve van velünk, és várja, reméli, hogy a munkatársai leszünk. S a terve pont abban a helyzetben szólíthat meg engem, amiben vagyok, és sohasem egy másikban. Hogyan tudom, mi Isten terve velem ebben a helyzetben, amikor annyira nehéz?
Isten tervét akkor ismerhetem fel, ha abbahagyom a nyávogást, az elégedetlenkedést, és felfedezem azt, hogy mit tehetek én ebben a helyzetben ezért, hogy a környezetemet a lehető legszebbé varázsoljam, hogy a lelkemet megtisztítsam a mindenféle haragtól, elégedetlenségtől, és felfedezzem azt, amiért hálás tudok lenni. Mindennek ellenére, ebben a helyzetben, amiben benne vagyok. A vírust nem tudom eltüntetni, és nem tehetek úgy, mintha nem is lenne, de felfedezhetem az életemben azt, ahol tehetek valamit valamiért vagy talán éppen valakiért. Isten nem virtuálisan van jelen, hanem ott van az apró, elrejtett szeretetlehetőségekben, és arra vár, hogy felfedezzem. Isten testet öltött egy nagyon nehéz időben. És ez azért volt lehetséges, mert Mária és József felismerték azt, hogyan kell cselekedniük, és bátran bevállalták az életet.
A mi Istenünk egy emberszerető Isten, aki sohasem hagy minket magunkra, és minden helyzetben elrejt számunkra olyan lehetőségeket, melyeket megvalósítva kicsit jobbá tehetjük a világot. Igaz, hogy vannak idők, amikor nagyon nehéz megérezni a közelségét, azt, hogy jelen van. Ezt én is tanúsítom, hiszen tavaly, a betegségem kellős közepén szinte meg voltam arról győződve, hogy Ő nincs velem, elfordult tőlem. Ma, ha visszanézek, azt mondhatom, hogy igenis ott volt velem a szótlanságomban, elveszettségemben és kiszolgáltatottságomban.
A kis Jézus, amikor emberként közénk jött, maga is vállalta a kiszolgáltatottságot. Az abszolút kiszolgáltatott helyzetet, hiszen kisgyermekként jött közénk és kezdte meg életét itt, a földön.
Képtelen volt önmagáról gondoskodni, de akadtak körülötte szerető emberek, akik nyitott szívvel, szemmel és füllel teszik, amire a szeretet képes. Én is a betegségem alatt észleltem rá, hogy mindig volt mellettem valaki, aki segíteni akart és tudott, aki szeretett, imádkozott értem és támogatott. Ez is a mi Istenünk jelenlétének a jele: a sok szerető ember, aki körülvesz minket mindennap, akik megtalálják azokat a lehetőségeket, ahogyan valaki mellett kitarthatnak, valakinek szebbé tehetik a mindennapjait, vagy valakinek reményt adhatnak akkor, amikor nehéz az élet. Még akkor is, ha egyedül élünk a házban, mindig léteznek olyanok, akik gondolnak ránk, imádkoznak értünk és a szívükben hordoznak bennünket.
Jézusnak és szüleinek, Máriának és Józsefnek a pásztorok vitték az első nagy gyorssegély. El tudom képzelni, milyen öröm volt számukra friss tejet kapni, túrót, sajtot és még sok más finomságot. A kis barlang igazi lakoma helyévé vált. De még ettől is fontosabb volt az öröm és a bizonyosság a fiatal szülők és a pásztorok szívében, hogy ők egy hatalmas csoda tanúi.
Ismerjük fel, hogy mi ma milyen csodának lehetünk a tanúi. Idén karácsonykor milyen csoda vesz körül, minek tudok mindennek ellenére is örülni? Miért lehetek hálás ebben a kovidos időben, amikor arra vigyázunk, hogy meg ne fertőződjünk, vagy ne fertőzzünk meg másokat? S ha mást nem találok, akkor adjak hálát azért, amitől engem Isten mindmáig megóvott.
Vigyázzunk magunkra és másokra, óvjuk egymást! Ünnepeljük idén is Jézus születését, aki a karanténkor is eljön, és ebben a világjárványos időben is készenlétben tartogatja számunkra azokat a lehetőségeket, melyeket megragadva szebbé varázsolhatjuk közvetlen környezetünket.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek egészséges, szeretetben és kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és egy békésebb és boldogabb új esztendőt.
Dr. NÉMET László SVD, nagybecskereki megyéspüspök
