„Ma van X. Y. születésnapja. Tudasd vele, hogy gondolsz rá.” – a Facebook-felhasználóknak ismerős lehet ez az üzenet, és valószínűleg örülünk is neki, hisz a Facebook nem hagyja, hogy megfeledkezzünk rokonaink, kollégáink vagy barátaink születésnapjáról. Viszont ugyanez az üzenet egy olyan személytől, aki már nincs közöttünk, nagyon szívbe markoló, hisz vele már nem tudathatjuk a szeretetünket, és ezt az érzést csak fokozza az, ha néhányan (információ hiányában) fel is köszöntik őt egy vicces fotóval vagy egy szarkasztikus beszólással.
De mit tehetünk annak érdekében, hogy online örökségünk méltó helyre kerüljön?
Az öröklési jog jelenleg nem foglalkozik a digitális hagyatékkal, így ezekről életünkben kell gondoskodni. A Facebook (és más nálunk kevésbé népszerű nagy közösségi oldal is) lehetőséget biztosít számunkra, hogy még életünkben kijelöljünk egy kapcsolattartó személyt, aki elhalálozásunk esetén törölheti vagy emlékoldallá nyilváníthatja a közösségi profilunkat. Az emlékoldallá nyilvánított profil többé nem küld értesítéseket, nem fejt ki aktív tevékenységet, de lehetőséget ad arra, hogy az ismerősök leróják kegyeletüket és megőrizzék emlékünket.
Végrendeletben is nyilatkozhatunk a digitális hagyatékunkról, de a gyakorlatban ez nagyon nehezen és költségesen érvényesíthető, hisz nemzetközi jogi “huzavonával” jár.
Klasszikus, de nagyon praktikus megoldás a „Halálom után felbontandó” boríték is, amiben leírjuk azokat az alkalmazásokat és a hozzájuk tartozó azonosítókat, amelyeket használtunk, sőt azt is megírhatjuk, hogy mi történjen az ott található tartalmakkal (törlés, megőrzés, elrejtés, publikálás).
Digitális túlvilág
Először a Fekete tükör, egy fikciókra épülő angol filmsorozat boncolgatta ezt a témát, természetesen a maga szürreális módján. Az epizódban az elhalálozott személy tovább “él” az online térben azáltal, hogy a közösségi oldal algoritmusa a korábbi tevékenységeit elemezve folytatja a posztolást, lájkolást, hozzászólást és üzenetváltást abban a stílusban, ahogy azt a személy az életében tette.
A technológia nem csak a filmvásznon létezik. Már most lehetőségünk van arra, hogy “betárazzunk” egy utolsó (búcsú)üzenetet, írott-, videó- vagy hanganyag formájában, ami csak halálunk után kerül publikálásra az online felületeken, sőt olyan kísérleti szolgáltatások is léteznek, amelyek csevegő algoritmust (angolul chatbot) kínálnak, amelynek segítségével a hozzátartozók chatelhetnek elhunyt szeretteikkel. Ezek megítélését mindenki döntse el maga.
Illusztráció (Fotó: Pixabay, Facebook/képernyőkép)