Itt találhatóak az orrunk előtt, bármerre is sétálunk az olykor méla unalomba fulladt zentai utcákon, csak egy kicsit lassabbra kellene vennünk a lépteinket, és persze a rohanó életünk tempóját is. Mert amennyiben ezt megtesszük, az utcákon ragacsos masszaként végigfolyó unalom hirtelen eltűnik, és egy olyan varázslatos, egykoron letűnt, de még mindig jogosan létezni vágyó világ tárul elénk a nagy- és dédszüleink korhadozó, napsugaras oromzatfalai, egykori neves zentaiak házainak oromzatán lévő ornamentikák, véresen rozsdásodó száraz kapuk formájában, amelyeket csak a kiválasztottak, sasszemű, de érzékeny lelkületű fotósok, képzőművészek vesznek észre, miközben az utcákat róják.
Révész Róbert Az idő ráncai – Zentai anzixok című képvetítéses bemutatóján, amit április 23-án, pénteken tartottak meg a Zentai Alkotóházban, Zentának a sokak számára csupán kutyafuttában, haloványan ismerős, s sokak által alábecsült arcával találkozhattak a projekció résztvevői. Mert valljuk be őszintén, legtöbben a fotókon szereplő épületek mellett csak a salétrommal átitatott omladozó falakat látjuk, s csak elvétve vetjük szemünket felfelé a homlokzatokra, hogy megcsodáljuk egy letűnt, de talán sokkal szebb kor épitészeti emlékeit, amik még ugyan ellenállnak az idő vasfogának és a mindenkori önkormányzat tehetetlenségének, hogy egyszer felújítsa ezeket, hogy az utánunk következő nemzedék is megcsodálhassa Zentának ezt az arcát is.
A vetítés után Beszédes István zentai költő, a zEtna internetes irodalmi folyóirat szerkesztője és az azonos elnevezést viselő könyvkiadó tulajdonosa faggatta Révész Róbertet, aki elmondta, hogy a képeket tartalmazó kiadvány az újvidéki Fórum Könyvkiadó gondozásában jelenik majd meg. A fotográfus beszélt arról is, menet közben érlelődött meg benne, hogy a kiadvány ne csak 200 képet tartalmazó sima fotóalbum legyen, hanem legyenek benne szövegek is, s ezért öt embert kért fel, hogy írjon hozzá szövegeket. Így a könyv előszavát Beszédes István írja meg, de rajta kívül Radics Viktória, Péter László, Valkai Zoltán és Hagymás István egy-egy írását tartalmazza majd.
– Viktóriát kivéve mindannyian a baráti körömbe tartoznak, ő viszont nemrég költözött Zentára, s még februárban megírta a szövegét, ami megjelent a Családi Körben, s a szöveget Tőke János főszerkesztő küldte el, aminek nagyon megörültem, mert egy tökéletes írás került a fotóm mellé, úgy, hogy mi Viktóriával nem is ismertük egymást – mesélte Róbert, s hozzáfűzte, hogy a Zenta város napjára terveznek egy könyvbemutatót, a Városi Múzeum képtárában pedig egy kiállítást is, feltéve, ha a járványhelyzet ezt engedi.
Révész Róbert 1963-ban Zentán született. Végzettségét tekintve építész technikus, műszaki rajzoló, de már fiatal korától a fotózás az, amiben leginkább megmutatja tehetségét. 1992 és 1996 között a szegedi Délmagyarország Könyv-, Lapkiadó és Nyomdaipari Kft. fotóriportere, majd pedig szabadúszó fotográfus. Főleg színházi, táncszínházi fotózásokat vállalt. A szegedi Kortárs Balett állandó fotósa 1996 és 2003-ig, fotózott a MASZK Egyesület, a Thealter International és az Ellenfény és a Színház című folyóiratok felkérésére is. Eddig mintegy 50 tárlaton állította ki a fotóit, ezekből 30 önálló kiállítása volt Magyarországon és Szerbiában, de csoportos nemzetközi kiállításokon is részt vett Norvégiában és Dániában is.
Munkásságának főbb ciklusai: fotógrafikai kísérletek, napsugaras oromfalak a Dél-Tisza vidékén, dzsessz-zenészek, a zentai zsidó temető, az aracsi romtemplom, a Szegedi Kortárs Balett, színházi (és táncszínházi) fotók készítése. Könyvillusztrációkat, plakátokat készít, képei katalógusokban, színházi folyóiratokban, de fotói a Családi Körben és a Szabad Magyar Szóban is megjelennek.
K. Z.
Révész Róbert (jobbról) és Beszédes István
