Az észak-bánáti településre is ellátogatott Pap Éva szegedi írónő, a nagysikerű És újra felkel a nap, illetve második Mielőtt lemegy a nap című romantikus regények szerzője.
Pap Éva szegedi írót egyáltalán nem kell bemutatni a vajdaságiaknak. Egyrészt azért, mert a tartományban is nagy sikert aratott az És újra felkel a nap című romantikus regénye, aminek cselekménye egy különös szerelmi háromszög története a II. világháború környékén Szabadkán játszódik. A könyv töretlen sikerét erősíti, hogy jelenleg fordítják szerb nyelvre és még az idén megjelenik az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában. Emellett alig egy hónapja jelent meg, de már nálunk is kapható második, Mielőtt lemegy a nap című könyve, amelynek két főhőse Mijo és Meda az egyetemi éveik alatt szenvedélyesen szeretik egymást, de a lány a túlzott ragaszkodásával és féltékenységével lassan az őrületbe kergeti a férfit.
Meda a sokadik szakítás után közli szerelmével, hogy teherbe esett, addigra azonban világossá válik, hogy nincs közös jövőjük. Mijót Szabadkán, Medát Szarajevóban várja jó álláslehetőség igy kapcsolatuk viharosan véget ér. Mijót csaknem húsz évvel később a munkahelyéről kirendelik Szarajevóba. A véletlen újra összehozza Medával, és akkor derül fény egy döbbenetes titokra a múltból, amelyet aztán Mijo haláláig hordoz magában. Pap Éva regénye két idősíkon futó történetet mesél el a felelősségvállalásról, az elhallgatott igazságról és a múltban gyökerező kegyetlen valóságról. A könyvet nemrég több vajdasági település mellett Csókán is bemutatták, amikor is a Csókai Művelődési Központ színháztermében Szőregi Márta, csókai könyvtár munkatársa beszélgetett az íróval. Az író Szegeden a múlt század kilencvenes éveinek az elején csöppent bele egy délszláv társaságba, és általuk ismerte és szerette meg a délszláv kultúrát, s férjével is e társaságon keresztül ismerkedett meg. Éva a beszélgetés elején elmondta, hogy nagyon lényegesnek tartja, hogy a magyarországiak is megismerjék a délszláv államok kultúráját, s tisztában legyenek azzal, hogy Vajdaságban is élnek magyarok, akik ugyanolyanok, mint az anyaországban élők. Ezt követőleg arról is beszélt, hogy miképpen élte meg első könyve sikerét, s ennek kapcsán elmondta, hogy számára elképesztő, hogy mennyire másképp szeretik a könyvet Magyarországon, mint ahogyan azt tartományunk területén szeretik.
– Nyilvánvaló, hogy az itt élők lelkéhez sokkal közelebb fekszik, mert ismerik azokat a helyszíneket, a könyvben megjelenő utcákat, sőt a szabadkaiak még odáig is elvetemedtek, hogy elmentek megnézni a Toplička utca 4 alatti házat, elmentek a Gombkötő utcába és megkeresték 12-es számú házat – mesélte és megjegyezte, hogy ezek a visszajelzések nagy örömöt okoztak. Éva egyébként második regényének történelmi hátteréhez az anyagot egyrészt családi levelezések, egyik kedves, Vadaságból Magyarországra átköltözött idős barátjának a visszaemlékezése alapján gyűjtötte össze, de nagyon sok dolgot az interneten is megtalált az adott korszakkal kapcsolatban, illetve idősebb emberek meséltek el neki. Ugyanakkor, mivel a regény egyik fő helyszíné Szarajevó, az írónő férjével elutazott a boszniai fővárosba, s ott véletlenül sem turistaként, hanem az ott élők között elvegyülve gyűjtötték a tapasztalatokat. Igy a szarajevói könyvtárba is beiratkozott, hogy ott is utánanézzen korabeli kiadványoknak.
Pap Éva egyébként lakberendezőként dolgozik, igy a hozzá érkező tanítványok kapcsán rájött, hogy a tudását egy szakkönyvön keresztül tudná legkönnyebben megosztani velük. S ezért beiratkozott egy képzésre, hogy legyen némi fogalma az írásról, s itt látta, hogy a többiek meséket, novellákat írnak, s ezért ő is megpróbált írni egy ilyet, majd pedig ezt követte második és a harmadik.
– Most a szakkönyv egyharmada kész, sosem fogom befejezni, mert ehelyett jött a regény és megmaradtam ennél – jegyezte meg, majd pedig mesélt jövőbeni terveiről is. Elmondta, hogy úgy érzi, a következő könyvében sem szakad el a múlt század ötvenes, hatvanas, illetve hetvenes éveinek Jugoszláviájától, mert az elmúlt egy évben megtett szerbiai útjai során sokan meséltek el neki történeteket, amelyek beleillenek az adott korszakba, s ezeket is meg kellene írni.
Kovács Zoltán
Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap (Fotó: SZMSZ)
