Micimackó volt a tüntetés visszatérő figurája – ez itt tibeti zászlóba öltözve (Fotó: Szappanos Veronika/SZMSZ)
A sanghaji Fudan Egyetem Budapestre tervezett telepítése elleni tüntetésen többször is megjelent Micimackó képmása, leginkább tibeti zászlóba öltözve. A június 5-i eseményekről helyszíni tudósítást közöltünk, amelyben megígértük, hogy utánajárunk: mi köze van a népszerű mesefigurának Kínához.
Történt pedig, hogy Hszi Csin-ping elnök és kommunista pártfőtitkár 2013-ban Washingtonba látogatott, ahol a fenti (jobboldali) fotót kattintották róla és Barack Obama akkori amerikai elnökről. A közösségi hálók szemfülesei azonnal „felfedezték” a két, egymás mellett sétáló elnökben Micimackót és Tigrist. Ami nem meglepő, hiszen a két férfi és a két mesealak mozdulatai a baloldali Disney-rajzon szinte hajszálpontosan megegyeznek a fotón látottakkal, a két államférfi testalkatának hasonlóságáról nem is beszélve. És éppen ebből származott a baj!
Mert hogy Hszi elvtársnak (vagy túl óvatos PR-embereinek) egyáltalán nem tetszett az összehasonlítás. Olyannyira, hogy az Internet Kínai Nagy (Tűz)falát kezelő – és a külvilág kellemetlen valóságait gondosan elmeszelő – cenzorok szépen betiltották a mémet.
Ennek okát azonban aligha Micimackóban kell keresni, hiszen ő egy rendkívül szeretni való figura. Ám mégiscsak Tigris az, aki hatalmas önbizalommal tekint a világra és – noha rokonszenvesen, ugyan, de – „mindenre képesnek” képzeli magát. Miközben Micimackó inkább csak egy szerény, Csekélyértelmű Medvebocs (az eredeti mese szerint!), akinek a méz a legfontosabb a világon. Márpedig – ugye nyilvánvaló?! – éppen egy „Kínai Tigris” az, „aki” mindenre képes kell, hogy legyen, aki messzemenően derűlátó, aki tehát nem lehet amolyan kedves kis Micimackó. És főleg nem illik az arany(színű nedű)-halmozással kapcsolatba hozni.
De még ez is kevésnek tűnik ahhoz, hogy Hszi tata (ahogy otthon kedveskedve becézik a nemzet új „atyját”) megharagudjon Micimackóra. Talán az nem tetszett az elnök-főtitkárnak igazán, hogy a mai „divatfelfogás” szerint Obama a „menő pasi”: magas, karcsú, laza, elegáns, míg a kommunista vezér alacsony, pocakos, merev járású – és unelegánsan „hátra” szorul a fotón.
De van egy másik – a mesét csak magyarul ismerők számára rejtettebb – potenciális magyarázat is! Az A.A. Milne által 1926-ban közzétett első Micimackó-könyvet Karinthy Frigyes ültette 1935-ben magyarra, méghozzá meglehetősen szabadon kezelve a történetet húgának nyersfordítása alapján (ő maga nem tudott angolul, Karinthy Emília viszont nyelvzseni volt). A mesehős eredeti angol neve Winnie-the-Pooh, ezt „magyarította” Karinthy Micimackóra, húgának beceneve (Mici) nyomán. Winnie az angolban női névnek számít – és lehet, hogy már ez sem tetszett a kínai PR-hatóságnak. (A mackót egy Winnie névre hallgató valódi medvéről mintázta a szerző, miután az állatot az I. világháborúban résztvevő kanadai Winnipeg Gyalogezred vitte Londonba kabalaként.)
Az viszont nyilván direkt sértés lehetett a főtitkár – vagy propagandistái – szemében, hogy, ha a mackó második nevéről lehagyjuk az utolsó h betűt, a maradék szócska (poo) egyszerűen kakit vagy kakilást jelent…
Akár így volt, akár nem, Micimackó folytatta a szereplést a kínai mémtérben, még ha újra meg újra le is tiltották. Egy évvel később ugyanis Hszi meg Sinzo Abe japán miniszterelnök korántsem vidám randevúján látott valaki hasonlatosságot köztük, illetve Micimackó és Füles kézfogása között.
Füles és Micimackó (b), ill. Sinzo Abe japán miniszterelnök és Hszi Csin-ping kínai elnök (j) (Fotó: Twitter, ill. Kim Jung-Hun/Reuters)
2015-ben már nem is kellett „idegen elem”: Miután Hszi elvtárs nyitott-autós szemlét tartott a Kínai Néphadsereg díszfelvonulásra felsorakozott harcosai felett, Micimackó saját „autós felvonulása” kézenfekvő analógiaként kínálkozott – ami persze szintén azonnal „elégett” a Kínai Nagy Tűzfalon (értsd: betiltották). A pekingi kormány akkor már egyenesen „az elnöki hivatal és Hszi elvtárs méltóságának aláásására irányuló komoly kísérletnek” tekintette a játékautós macit.
Hszi Csin-ping kínai elnök egy katonai díszszemlén – Micimackó, a játékautó-sofőr (Forrás: EMPICS)
2018-ban az amerikai HBO tévétársaság csatornáját blokkolta Kína, miután egyik műsorában John Oliver közismert brit humorista nemcsak megemlítette a kínai hatalom micimackós viszontagságait, hanem fél órán át részletezte Hszi tata sikereit, de egyre erősödő személyi kultuszát is. Ideiglenesen ezt a kifejezést is betiltották Kínában arra az időre, amikor – kifejezetten Hszi javára – eltörölték a korábban szigorúan betartott mandátumkorlátozást.
John Oliver roppant szórakoztatóan mutatta be az egyre jobban bekeményítő kínai autokráciát, ám ugyanakkor a kínai gazdaság teljesítményeit is ecsetelte, sőt azt is idézte, ahogyan a növekvő kínai középosztály (esetleg feladatot végző) tagjai végtelen optimizmusukról beszélnek a külföldi sajtónak. Nem kímélte a kínai parancsuralmat – de ugyanakkor párhuzamot vont egyes disszonáns amerikai jelenségekkel is, vagyis Kína-bírálata az amerikai elitek maró – esetenként még keményebb – kigúnyolásával párosult.
Hszi Csin-ping és Micimackó John Oliver brit-amerikai humorista műsorában (Képernyőfotó: Last Week Tonight/HBO)
Ez az egyetlen példa is elég arra, hogy megértsük a roppant különbséget a liberális Nyugat, illetve a tekintélyuralmi Kína (és az egyre inkább másolóinasaivá váló közép-európai illiberálisok) között: a liberális társadalom vállalja és kíméletlenül ostorozza saját hibáit is, míg az illiberális akarnokok nem képesek elviselni a mégoly zsenge kritikát sem.
Micimackó Kína-kritikájának jelentőségét talán a következő epizód és kordokumentum értékű fotó szemlélteti leginkább. Liu Hsziao-po egyetemi tanár, irodalomtörténész és filozófus az 1989-es pekingi diáklázadás egyik szellemi vezetője volt, aki Gandhihoz és Martin Luther Kinghez hasonlóan erőszakmentességet hirdetve elérte, hogy a Tienanmen téri vérengzésre (1989. júniusában) ne véres lázadással válaszoljon az ifjúság (ahogy azt annak idején Maoék tették saját elnyomóikkal szemben).
Liu professzort az emberi jogokért és a demokráciáért vívott több évtizedes békés küzdelme miatt többször letartóztatták, sőt 3 évre átnevelő táborba zárták (pedig nem is ujgur és nem volt soha terrorista), míg végül 2007-ben 11 év börtönbüntetést kapott. Tevékenységét a külvilág 2010-ben Nobel-békedíjjal ismerte el, amiről persze szintén nem volt ildomos beszélni a kínai nyilvánosság előtt.
Tíz évvel később végzetes májrákot állapítottak meg Liunál, s emiatt 2017 májusában hazaengedték, ahol július 13-án meg is halt. Donald Trump akkori amerikai elnök aznapi beszédében „nagyszerű embernek” nyilvánította – no nem Liut, hanem – saját államfő kollégáját, Hszi elvtársat, akit egyszersmind „nagyon jó barátjának” nevezett és akinek „rendkívül élvezi a társaságát”.
Liu és felesége (akit azóta is házi őrizetben tart a pekingi diktatúra) utolsó ismert fotójukon két teáscsészével „koccint”, amelyekről – ki más?! – Micimackó pillant szomorúan a szabadabb világra.
Az emberi jogokért küzdő Liu Hsziao-po (j) és felesége, Liu Hszia (b) a hatalmat bosszantó micimackós teáscsészékkel, néhány nappal Liu halála előtt (Forrás: Twitter)
Ezért történt hát, hogy a budapesti Országház előtt is Micimackó hívta fel a figyelmet a Hszi elvtársnak és parancsuralmának magyarországi diadalútját egyengetők mesterkedéseire.
Ha a magyar Micimackón múlik, Pesten-Budán nem lesz Fudán.
Micimackó és Tigris (b), ill. Hszi Csin-ping kínai és Barack Obama amerikai elnök (j) 2013-ban (Fotó: @WhiteCurryLover/Twitter + Kevin Lamarque/Reuters)
