Pénteki ülésén fogadta el a Magyar Nemzeti Tanács a nyelv- és íráshasználati stratégiát, amelyet a közvita idején több szakember is véleményezett és javaslataikat be is építették a végleges javaslatba. Az egyik véleményező és javaslattevő volt Beretka Katinka jogász is, aki a Szabad Magyar Szónak elmondta, egy nagyon tág, széleskörű és minden szempontból dícséretre méltó stratégia született.

— A mostani stratégia egy sokkal szélesebb perspektívából tekint az állam és állampolgár közötti kommunikációra. Az én megjegyzésem is többek között arra vonatkozott, hogy a dokumentumot inkább tartom általánosabb jellegű nyelvi stratégiának, hiszen nyelvészeti, kultúrpolitikai és nem csak jogi dimenziója van. Felhívtam a figyelmet arra, hogy fontos volna letisztázni magában a stratégiában, hogy melyek azok az irányok, amelyek felé magában a stratégiában igyekeznek. Egyfajta módszertani kérdés is ez, hiszen az előző nyelvhasználati stratégiát főként jogászok alkották, a nyelvészek kisebbségben voltak, most pedig a professzionális érdeklődés is, a nyelvészeti vonalat erősíti. Ami egyáltalán nem probléma, hiszen ugyanúgy, ahogyan minden védőoltás jó, attól függetlenül, hogy milyen módszerrel készülnek el, a nyelvstratégia is ilyen. Ez volt egy általános megjegyzésem. Hiányoltam az állapotfelmérést pont a jogi dimenzió kapcsán, hiszen vannak adataink a kultúra, az oktatás területéről, de hogy például hány bírósági eljárás zajlott magyar nyelven, arról nincsenek aktuális statisztikai adatok. Javasoltam, hogy egy következő lépésben mindenképpen kerüljön bele ez az adat is. Illetve javasoltam azt is, hogy legyen külön határozat arról, hogy a különböző programokat milyen határidővel, dinamikával valósítják meg. Ezen felül egyébként pontosításokra, elírásokra hívtam fel a figyelmet és tudtommal azok beépítésre kerültek. De mindent egybevetve támogattam a dokumentumot, különösen, hogy az előző mandátumban nem volt stratégia, és most pedig nagyon jó, hogy szélesebb spektrumú stratégia született, amiben mindenki megtalálja magát.

Beretka Katinka, visszatekintve a körülményekhez, amelyekben érvényesíteni kellett a többnyelvűség és a nyelvhasználati jogainkat egyáltalán, elmondta, hogy harminc évvel ezelőtt született meg a törvény, amely most is hatályban van.

— Azt tudni kell, hogy a jelenleg is hatályos nyelvhasználati törvényt 1991-ben fogadták el, pont miután egy jól működő, többnyelvű jogalkotást, igazságszolgáltatást felváltott az egynyelvű nemzetépítés, és kétségtelen, hogy ez a törvény csak javult az elmúlt évtizedek során, de messze vagyunk még attól, hogy elmondjuk, hogy ténylegesen egyenrangúvá váltak a kisebbségi nyelvek a mindennapos használatban. Ami kétségtelen, hogy egyfajta gátja is a gyakorlatnak, de a gyakorlat azért olyan amilyen, mert ez a probléma nem létezett a 90-es években. A 2000-es években volt egy kisebbségbarát jogalkotás, ekkor született többek között a kisebbségvédelmi törvény, s minden afelé mutatott, hogy a jogalkotó fontosnak tartja a kisebbségbarát jogalkotást. Azonban a gyakorlat nem tudott ezzel lépést tartani. Hiába van magyarul beszélő szakemberünk, ha a terminológiát nem ismeri, a terminológiát pedig nem fogja ismerni, ha nincs olyan oktató, mentor, fordítószolgálat, ahol megtanulhatja. Nem elegendő csak magyarnak lenni, hogy legyen egy többnyelvű igazságszolgáltatás vagy közigazgatás. Ez egy nagyon összetett probléma. Generációk nőnek fel úgy, hogy nem is tudják, hogy bármilyen nyelvi joggal élhetnek. Tehát az egyik dimenzióban tudatosítani, a másik dimenzióban pedig oktatni kell, és nem mindig pénzkérdés ez, hanem paradigmaváltásra van szükség. S hogy eljussunk oda, hogy természetes jelenségként kezeljék, hogy magyarul is megszólalunk, ne pedig problémaként – véli a szakember.

Illusztráció (Fotó: Pixabay)