Napokon át, ketrecekbe zárva, görcsök és fájdalmak között haldokolnak a fejlődési rendellenességben szenvedő, szülők nélküli gyerekek és fiatalok – többek között ezt állapítja meg a Szerbia elfeledett gyermekei (Zaboravljena deca Srbije) címet viselő jelentés, amit Értelmi fogyatékosok jogait védő kezdeményezés (MDRI) nevű szervezet tett közzé egy alapos kutatómunkát követően.
Az MDRI egy olyan emberi jogi szervezet, amely a fejlődési rendellenességben szenvedő gyermekek és fogyatékkal élő felnőttek védelmével és a társadalomba való bekapcsolásával foglalkozik. A szervezet irányítása is fogyatékkal élő személyek, illetve azok családtagjainak irányítása alatt áll.
A jelentés egy 2019-es kutatómunka eredménye, amelynek során a szervezet munkatársai Szerbia különböző térségében összesen nyolc szociális intézményben vizsgálódtak. Három fejlődési rendellenességgel küzdő gyermekek és fiatalok számára kialakított otthonban és öt, szülők nélküli, és fejlődési rendellenességgel is küzdő gyermekek számára kialakított intézményben. A lakók személyiségi jogai miatt nem hozták nyilvánosságra az intézmények nevét.
A jelentés szerint a nyolc intézmény közül mindössze egy működése nevezhető pozitívnak, a többiben pedig katasztrofális állapotok uralkodnak.
Az MDRI egyébként az elmúlt évek során többször jelezte Szerbia kormánya felé, hogy az intézményekben rossz körülmények uralkodnak, a bent lakó gyerekeket zaklatják, és elhanyagolják. Az illetékesek azonban, gyakorlatilag semmit sem tettek, és a felelősséget sem vállalta senki, holott tudomást szereztek a problémákról.
Arra az intézményre például, amely a jelentésben a 6-os sorszámot kapta, a vizelet, izzadság és ürülékszag mellett a piszkos ágynemű volt a jellemző.
A dokumentum szerint az otthonok lakóinak a 80 százaléka küzd fejlődési rendellenességgel, ahová a gyerekek egészen kiskorukban kerülnek be, és jellemzően akkor hagyják el az intézményt, amikor meghalnak.
Egy másik intézményben a szervezet munkatársai 100 olyan gyereket találtak, akik cerebrális bénulásban szenvednek, és emiatt egész nap magas rácsokkal körbevett fémágyakon, azaz gyakorlatilag ketrecben fekszenek. Szerbia elfeledett gyermekei című jelentés szerint ezek a gyerekek szó szerint fokozatosan haldokolnak, mert élelmet ugyan kapnak bizonyos mennyiségben, viszont esetükben még a szükséges minimális mozgásmennyiségről sem lehet beszélni. Közülük soknak görcsösek és vékonyak a végtagjaik, ami a rehabilitáció és testmozgás hiányának, valamint az elhanyagoltságnak a következménye.
A kutatás során bizonyos gyermekotthonokban olyan lakókat is láttak, akiknek a koponyájukban felszaporodott cerebrospinális folyadék miatt sürgős orvosi ellátásra lenne szükségük, amelyet ha megkapnak, akkor akár hosszú és gondtalan életet is élhetnek, ennek elmulasztása azonban csak a fájdalmat és a biztos halált jelenti számukra. Az intézmény dolgozói elmondták, hogy a gyermekek műtétjétől orvosi konzílium dönt, de a műtétekett a kockázatra hivatkozva általában elutasítják, ezzel pedig gyakorlatilag halálra ítélik az ott lakó gyerekeket.
Egy másik intézményben a lányokat és nőket érintő hátborzongató tapasztalatról számol be a jelentés. Az intézményben az önkéntesség feltételezése mellett engedélyezettek a partneri kapcsolatok, ami gyakran kockázatos helyzetbe sodorja az ott élőket. A nők jelentős hányadát ugyanis a terhesség elleni kényszervédekezésnek vetették alá. Az intézmény igazgatójának elmondása szerint az otthonban lakó nők felénél méhspirált helyeztek fel, egy részüknek pedig a tudtukon kívül adnak fogamzásgátló tablettákat.
– Az efféle módszerekkel leplezik az esetleges erőszakot, vagy szexuális zaklatást. A személyzet is megerősítette, hogy a kényszervédekezés és az abortusz továbbra is bevett gyakorlat – olvasható a jelentésben, amelyben arra a problémára is rámutatnak, hogy a gyerekek gyakran egy szobában alszanak a felnőtt lakókkal.
A szövegben arra is rámutatnak, hogy sok szülőtől indokolatlanul is elveszik a gyermekét, ahelyett, hogy az illetékesek inkább a szegény sorsú családok megerősítésén dolgoznának.
A jelentés készítői a Munkaügyi, foglalkoztatási, harcos és szociálisügyi minisztérium munkatársainak is beszámoltak a látottakról. A tárca munkatársai pedig erre azt válaszolták, hogy az otthonokban élő gyermekeknek is jogában áll a szociális munkás irányába jelezni a zaklatást. Ugyanakkor az illetékes szociális központok szociális munkásai gyakran még a kötelező évi két alkalommal történő látogatásokat is elmulasztják.
A Szerbia elfeledett gyermekei jelentés egy pozitív példára is rávilágít. A kutatás során az egyik gyermekotthonban azt tapasztalták, hogy az ott dolgozók valóban azon fáradoznak, hogy segítsék az otthonokban lakókat és azok családtagjait, azonban a megfelelő állami támogatás hiányában nem tudják megvalósítani azt a törekvést, hogy ezek a gyerekek elhagyva az intézetet visszatérjenek a családjukhoz.
A jelentés, amit a Disability Rights International és az Értelmi fogyatékosok jogait védő kezdeményezés (MDRI) szervezetek tettek közzé, leszögezi, hogy Szerbia nem tudta megoldani azokat a súlyos jogsértéseket, amelyek az intézetekben az embertelen körülmények és a megalázó, esetenként kínzással felérő magatartás formájában nyilvánulnak meg.
A jelentés teljes szövege szerb nyelven ITT olvasható.
Illusztráció (Fotó: Pixabay)
