Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

 

„Köszöntjük Önt obligát nagyszabású rendezvényünkön, a XII. Hagyományőrző Sziget Könnyű- és Szórakoztatózenei Kulturális Szabadidő Nagyszabású Fesztiválon, ahol nagyszerűen fogja magát érezni Ön.

A Miniszter Úr, a Polgármester Úr, az Elnök-Vezérigazgató Úr, és a nagyszabású rendezvény házigazdája, a Bloodhound Gang együttes által elmondottakhoz csatlakozva szeretnénk néhány szóban üdvözölni Önt, aki immáron az egytucadszorra megrendezésre kerülő nagyszabású rendezvényt, a XII. Hagyományőrző Sziget Könnyű- és Szórakoztatózenei Kulturális Szabadidő Nagyszabású Fesztivált látogatja meg látogatóként.

Mint Ön arról már bizonyára a médiákon keresztül értesült, nagyszabású rendezvényünk széleskörű kikapcsolódást biztosít az Ön számára, amelynek során Ön különféle élelmiszerek és italneműek (nyilván elsősorban az utóbbi) fogyasztása közben/után/előtt audiovizuális élményekben részesül. A megszerzett bőséges és gazdag élményanyagot ön térítésmentesen otthonába szállíthatja, és a későbbiekben változatos kommunikációs módszerek segítségével oszthatja meg hozzátartozóival, ismerőseivel.

Külön örömünkre szolgál, hogy immáron az Európai Unió teljes jogú állampolgáraként kerülhet Ön enyhén, esetenként súlyosabban toxikált állapotba, és közelítheti meg koordinálatlan mozgással a számos, izgalmas programhelyszín tetszőleges valamelyikét.

A XXI. század kihívásai hatalmas feladatok elé állítanak mindannyiunkat. Rohanó világunkban a globalizáció nőttön nő és társadalmunk egyre agyatlanabb. A tudástársadalom, a versenyképes gazdasági környezet gerjesztette nagyszabású rendezvényünk kreatív, hatékony, innovatív szabadidőstevékenység-megoldásokat szállít az Ön számára, magasabb szintre emelve az Ön hangulati tényezőit, egyszersmind biztosítva az Ön magasfokú elégedettségét és némi fejfájást.

(A világszínvonalú fejfájás-csillapítási rendszerek érdekében, kérjük, lapozzon!)” – írta Pesti Est című ingyenes műsorújság Sziget-különszámának ötödik oldalán Köszöntő, küldetésünk címmel megjelent, immár hagyományosnak tekinthető előszavában Uj Péter, aki 2004-ben már széleskörű részvénytársaságként, nagyvállalatként, multinacionális vállalatként szignálta önmagát cikke alján – imígyen: Uj és Társai Intl. Consulting Group Ltd.

 

A mobiltelefónia áldásos közreműködése

 

2004 tavaszán feleségem súlyos csípőműtéten esett át, ezért hát a válogatott jópofák társasága holmi kanbulivá silányult a Sziget Fesztivál (2004. augusztus 4-11.) tárgyesztendei rendezvénysorozatán. A program alapvetően nem volt rossz abban az évben sem, hiszen a nagyszínpadon fellépett az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó zenészeinek legjavából álló Tito & Tarantula zenekar, volt Faithless-koncert, nagyon kellemes meglepetést, úgymond pozitív kiábrándulást okozott a brit Pet Shop Boys együttes (valószínűleg azért, mert az égvilágon semmit sem vártam tőlük…), a Hammerworld színpadon lépett közönség elé az ugyancsak brit Saxon metálzenekar, kölyökkorom egyik kiemelt kedvence a múlt század nyolcvanas éveiből… „A legendás brit heavy metal bandát, aki mostanában látta, esküszik rá, hogy nagyszerű formában vannak az öregek. A ’80-as évek eleji New Wave of British Heavy Metal egyik vezéralakja mindmáig minőségi lemezekkel örvendezteti meg a stílus híveit” – írta róluk akkor a Pesti Est programajánlója. És nem tévedett… A magyar zenekarok közül a nagyszínpadon lépett fel a Zanzibar, a Kispál és a Borz, a Sziámi, a Tankcsapda, az Európa Kiadó, a kisebb színpadokon pedig még számtalan másik…És a Hammerworld színpadon játszott a vajdasági Nevergreen zenekar is. A Bahián koncertezett a nagy túlélő, a Sajt együttes, az Egy Kiss Erzsi Zene, az Ági és a fiúk, a Kampec Dolores, s ez még mindig csak néhány név azok közül, amelyeket mindenképp említeni kell. Tehát, habár a program alapvetően nem volt rossz abban az évben sem, nekem elsősorban az maradt meg az emlékezetemben a 2004-es Sziget Fesztiválról, hogy akármilyen koncerten is voltunk, akármilyen buliba is mentünk, én állandóan csak telefonálgattam – vagy engem hívtak, vagy én tárcsáztam, s amikor hívó és hívott fél a műholdaknak hála végre összefutott, akkor meg semmit sem hallottam abból, amit beszélgetőtársam mondott, illetve – így már csak – mondott volna. Szaladgáltam hát össze-vissza, mint holmi vakegér, de ezúttal mégis inkább, mint holmi süket egér… Ugyanis nagyon fontos telefonhívások voltak ezek. Valami olyan csendesebb helyet kerestem szinte folyamatosan a Sziget fesztivál 2004 ideje alatt, ahonnan egy komoly emberhez illő üzleti beszélgetést le lehet folytatni.

 

A későbbi főszerkesztő rábeszélőkéje

 

Néhány nappal, maximum egy héttel a tárgyesztendei Sziget Fesztivál előtt találtak meg ugyanis e-mailben Budapestről, az Axel Springer kiadóvállalattól, ahol akkor még csak tervezgették a későbbiekben ősszel beindított Reggel című napilapot. Kerestek valakit szerkesztői tapasztalattal, délszláv és angol nyelvtudással, és hát valaki engem ajánlott nekik. Azóta sem tudom, hogy egészen pontosan ki lehetett az, de nagy a gyanúm, hogy az eredetileg bezdáni illetőségű, de már évtizedek óta Pécsett élő kiváló kollégám, Győrffy Zoltán lehetett az. A Sziget előtt néhány e-mailt váltottunk az Axel Springer illetékeseivel, és akkor pedig már, ha amúgy is itt voltam Budapesten, Óbudán, a Hajógyári-szigeten, ideális volt, illetve csak lett volna az alkalom, hogy személyesen is találkozzunk, megbeszéljük a részleteket. Mi akkor a családdal, s szerénytelenségem, jómagam, egyes szám első személyben sem terveztem, hogy Magyarországra költözzek, Pauska Zsolt, későbbi főszerkesztőm azonban kiváló rábeszélőnek bizonyult. Azóta is úgy mesélem ezt a történetet, akárhányszor rámkérdezzenek is, hogy „feljöttem a Szigetre, és itt maradtam…”

 

A Képtárban, hej, van számos hely

 

Mint az egy évvel korábban íródott, In memoriam 1CL03334 című novellám korábbiakban ideidézett részleteiből is láthattuk, a 2003-as Sziget Fesztiválon, amikor az utolsó éjszakán kiraboltak bennünket, a szerkesztőségi digitális fényképezőgépet is ellopták. A Képes Ifi pedig akkoriban sem állt olyan fényesen, hogy az így keletkezett űrt pótolni tudtuk volna időközben. 2004-ben tehát nem nagyon fényképeztünk a Szigeten… Talán csak néhány, egy-két tekercsnyi felvétel készülhetett a privát régi, hagyományos, filmes fényképezőgépünkkel. És abból sem maradt meg sok…

Van azonban egy kiváló internetes portál, az úgynevezett Képtár (vagyis: kep.tar.hu), ahová gyanútlan felhasználók ezrei – összesen 183466-an –, köztük jómagam is, rendszeresen feltöltik fotóikat, fényképeiket. 2008 végén már a húszmillióhoz közelített az ingyenes szolgáltató szerverén a felhasználók által tárolt felvételek száma. Fontos azonban tudni: „Az üzemeltető nem vállal felelősséget sem látogatói, sem felhasználói oldal felé a szolgáltatás teljes egészére vagy csak egy részére vonatkozó – akár előzetes értesítés nélküli – szüneteltetéséből, illetve a teljes leállításából, az oldal tartalmának törléséből eredő károkért, továbbá nem vállal felelősséget a változtatásokból eredő károkért sem. Szolgáltató fenntartja a jogot az általános felhasználási feltételeinek egyoldalú módosítására a felhasználók előzetes hozzájárulása nélkül.”

Eltöltöttem hát néhány napot nemrég azzal, hogy a fentebb jelzett számú felhasználó összesen 516989 galériája közül kikeressem azokat, amelyekben a Szigeten készült felvételeiket osztották meg barátaikkal, rokonaikkal, ismerőseikkel, és az ismeretség nélküli, globalizálódó nagyvilággal a fesztiválozó internetezők. A találati arány pedig sokkal nagyobb, mint amennyire előzetesen számítani lehetett volna. A látogatók közül az egyik legmegrögzöttebb Sziget-járó az apaksi néven regisztrált felhasználó, aki 2004-től 2007-ig minden évben több száz fesztiválfotót töltött fel a szerverre (találat a Képtárban: http://kep.tar.hu/apaksi). Sorozatunk mai részében végezetül az ő felvételeiből válogattam össze egy kis ízelítőt.

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2009. május 4-i számában