Hernyák György színházi rendező többedmagával alapította meg a Tanyaszínházat Kavillón 1978-ban. A Magyar Nemzeti Tanács javaslatáról, a Tanyaszínház lemondott turnéjáról, a néző és az alkotó viszonyáról beszélgettünk.
— Mindenki számára világos, hogy ez egy ukáz. Abban a pillanatban, amikor a politika beleszól valamibe, ott többet fű nem nő. Komolyan, elnök urak azt várják el, hogy egy színház a felszabadult örömről és kacagásról, meg népmesei bölcsességekről szóljon? A Tanyaszínház közönségének ez tetszik? Én ott születtem ezen a tájon. Valamelyest előnyben vagyok, s elárulok valamit: nem csak röhögni akarnak. Ha elnök úr azt gondolja, hogy az egyszerű embereknek csak kacagásra meg népi bölcsességre van szüksége, akkor lenézi őket. Elárulom azt is, hogy némelyik bölcsebb közülük, mint egy egyetemet végzett professzor. Ott voltam közöttük nagyon sokszor. A másik előnyöm, hogy én láttam az előadást. Ők meg véleményt mondanak olyasmiről, amit nem láttak. Elnök úr mióta ért a színházhoz? Ahhoz, amit nem is látott. Nekem legalább van róla papírom – mondta Hernyák, aki azt mondja, tegnap óta újranézte a darabot. Kereste benne a jelzőket – „öncélú közönségesség, parttalan ízléstelenség, színpadi megszólalás vállalhatatlansága”.
— Én ezeket nem találom. Lehet beszélni róla, hogy tetszik vagy sem, de akkor sincs jogom betiltani, még akkor is, ha én pénzelem. A Tanyaszínházban az elmúlt tíz évben is történtek – elnézést a kifejezésért – elb.szások, és nem csak a repertoár szintjén. Bennem az merült fel, miért most? Miért nem előbb? Azért, mert most új elnök van? Ellene van kifogásuk? Vagy a rendező ellen? A politikus mondja meg, hogy milyen kell, hogy legyen a színház? Milyen jogon szól bele? Kikérem magamnak azt, hogy bárki is beleavatkozzon, aki nem ért hozzá. Lehet jól csinálni és lehet rosszul. De ne szóljon bele senki. Minden színházi előadásról mentek el emberek, el lehet menni most is. Hogy az emberek isznak a hátsó sorokban? Harminc évvel ezelőtt is ittak. Ez Tanyaszínház. Akinek ez nem tetszik, feláll és elmegy. És a politikusnak fogalma sincs, hogy mennyi munka van egy előadásban. Ezek húszéves gyerekek. A tanítványaim, akik éjt-nappallá téve dolgoztak, hogy létrehozzák az előadást. Egy szerep mindenkiből kivesz valamit. Ők hisznek a színházban. Hittek. Elveszik tőlük a hitüket? Kinek van joga ehhez? A politikusnak? Mit kell megérnünk?
Hernyák emlékeztetett arra, hogy ennek az előadásnak a szövegét valóban tiltották már be. Nyolcvan évvel ezelőtt, a nácik.
— Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is meghalt már, vagy nem? Éltem én abban az átkos kommunizmusban, amikor diktatúra volt, de nem volt rá példa, hogy betiltottak volna előadást. Most kvázi demokráciában élünk, vagy nem? A művészethez szabadság kell, különben nem működik, mondta Hernyák, aki arra biztatja a nézőket, aki csak tud, menjen el Kavillóra, nézze meg az előadást.
