Kezdjük a tényekkel: a három zentai középiskola, a Zentai Gimnázium, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és a Közgazdasági és Kereskedelmi Középiskola is egy-egy új, magyar nyelvű szakot szeretett volna indítani a 2017/2018-as oktatási évben. A Zentai Gimnázium a természettudományi-matematikai szak, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium a számítástechnikai tehetséggondozó szak, a Közgazdasági és Kereskedelmi Középiskola pedig a kereskedő szak megnyitását tervezte. Mindhárom meg is ragadt ezen a ponton, mármint a tervezésnél, mivel az oktatásügyi minisztérium egyik szak elindítását sem hagyta jóvá.
Mit jelent ez Zentának? Röviden: semmi jót, ugyanis ha azt számoljuk, hogy egy osztályba minimum 15 gyerek jár, akkor is 45 diákról beszélünk, akik nem tudnak majd beiratkozni ezekre a szakokra. Ha egyes szakra lett volna több érdeklődő, akkor ez a szám gyorsan eléri a 60-70-et. Van azonban még egy negatív következménye az elutasított szakoknak, ez pedig a tanárok óraszámai. Szinte biztos, hogy az iskolák azzal is számoltak a kérvényük átadása előtt, ha megkapják a szak megnyitására az engedélyt, akkor a tanári karból több személynek is biztosan lesz munkája szeptember 1-től, egyesek nem 30-40, hanem 100 százalékos óraszámmal taníthatnak. A kalkuláció mehet a kukába, s ez könnyen azt is eredményezheti, hogy egyes tanárok óraszáma nem növekszik, hanem csökken, s, ha kevesebb diák iratkozik be a jóváhagyott szakokra, akkor az is megtörténhet, hogy lesz olyan tanár, aki munka nélkül marad.
Futak örülhet, hiszen a minisztérium egy magyar tannyelvű szakot engedélyezett. Szabadka örülhet és szomorkodhat is, mivel két szak indítását jóváhagyták az illetékesek, háromét viszont nem, míg Zenta, Magyarkanizsa, Nagybecskerek, Törökkanizsa búslakodhat, mivel ebben a négy községben összesen hét, magyar nyelvű szak indítását utasította el az oktatási minisztérium.
Tizenháromból három jóváhagyott magyar tannyelvű szak
A korábban elutasított 13 magyar tannyelvű középiskolai szak közül az oktatási minisztérium hármat mégis jóváhagyott, vagyis három olyan magyar tannyelvű középiskolai szak esetében döntött az utólagos jóváhagyás mellett, amely szakok megnyitását korábban nem támogatta. Így ősztől a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban a társadalmi-nyelvi szakon, a szabadkai Vegyészeti-technológiai Iskolában a gyógyszeripari-technikus szakon és a futaki Mezőgazdasági Iskola és Kollégiumban a mezőgazdasági-technikus szakon tanulhatnak a magyar diákok.
Ne legyenek senkinek se illúziói, ezúttal is politikai döntés született. A Vajdasági Magyar Szövetség tagjának, Vicsek Annamáriának, aki jelen pillanatban az oktatási államtitkár, és a Magyar Nemzeti Tanács vezetőjének, a Zentán élő Hajnal Jenőnek pedig meg kell majd magyarázniuk ezeket a döntéseket. Hogy kiknek? Például azoknak a szintén VMSZ-es zentai igazgatóknak (Tóth Kornél, Csikós Pajor Gizella, Ujházi Éva), akik bíztak abban, hogy a párt vezetői, akik úton-útfélen, reggel, este és délben is azt hangoztatják, annál az asztalnál kell ülni, ahol a döntések születnek, majd kiharcolják a magyar tannyelvű szak indítását. Az igazgatóknak pedig az őket támogató tanároknak kell szépen becsomagolva tálalniuk a döntést, esetleg, ha van egy-két másként gondolkodó, másik politikai erővel szimpatizáló személy, akkor azt – ráfogva a minisztérium döntésére – el is lehet távolítani a tanári karból, és akkor jöhetnek a száz százalékban megbízhatóak, a szervilisek, akik nem gondolkodnak, csak végrehajtják a párt parancsát. És teszik ezt úgy, hogy nem érdekli őket, milyen következményekkel jár majd az a diákok, a következő generációk, a gyerekeik vagy éppen az unokáik esetében.
Ebben a pillanatban nincs helye semmiféle optimizmusnak, a tizenháromból három jóváhagyott szak azt jelenti, hogy 23 százalékban sikerült érvényesíteni a vajdasági magyarság akaratát. Az 50 százalék is kevés lenne, a 23 százalék pedig rettentően kevés. Zenta esetében ez a szám nulla százalék, ugyanis egyetlen egy, új, magyar tannyelvű szak sem indul majd őszre a Tisza-parti városban.
Abban a városban, ahol Aleksandar Vučić nem tudta megnyerni az elnökválasztást.
Hogyan jött össze a zentai pofon Vučićnak és a VMSZ-nek?
Aleksandar Vu čić, a hatalmi koalíció jelöltje a 174 szerbiai község és város közül ötben nem nyert az április 2-án lezajlott szerbiai elnökválasztás során. Vra čar, Savski venac, Stari Grad, Čajetina és Zenta – ezek tekinthetőek az ellenzék bástyáinak, ahol az emberek hátat fordítottak a hatalmi koalíciónak, s jelezték, nem támogatják a Szerb Haladó Pártot (SZHP) és a köréje csoportosulókat.
Abban a városban, ahol évek óta gondot okoz a központi fűtés, de akkorát, hogy már a szerb államvezetés sietett a község segítségére, hogy orvosolják a problémát, amit egyelőre – a közbeszerzés kiírásával – elkezdtek szanálni, de még korántsem oldottak meg. Abban a városban, ahol nemrég csődeljárást indítottak a korábban az ország egyik legsikeresebb vállalata, a helyi cukorgyár ellen, ami miatt nagyon sok családfő távozni kényszerült, vagy munkanélküliként tengeti napjait. Ha nem lesz elég beiratkozó diák a középiskolákba, akkor majd hozzájuk csatlakozik néhány tanár is.
Végső búcsú az 56 évet élt zentai cukorgyártól
Bekövetkezett az, amiről már mindenki beszélt a városban, mégsem akarták sokan elhinni: a zentai cukorgyár ellen a napokban megindították a csődeljárást, ami azt is jelenti, hogy a gyár, amely az évek során a maga napi ezer vagonos teljesítőképességével Szerbia legnagyobb cukorgyárává nőtte ki magát, 56 évet élt, s a jövőben már csak a csődbiztosnak hoz majd pénzt a konyhára.
De nem kell búslakodni, nem szabad csak a rosszat írni, mert bizony a VMSZ trollportálja majd ledorongolja az embert, hogy képzel valaki siránkozni egy ilyen örömteljes pillanatban, amikor három magyar tannyelvű szakkal bővül a kínálat. Amikor éppen Tiszavirág Fesztivál van Zentán, vagy amikor a Tisza Automotive újabb embereket toboroz a gyártószalag mellé. És a zentaiak is örüljenek, nem lehet csak mindig sírni-ríni, hogy is képzelik ezt, mert majd kapnak ők is hideget-meleget, hogy sose jó nekik semmi, mindig csak a rosszat látják, pedig ott, a sorok között, a fa mögött, az erdőn túl, ott lapul bizony az a sok jó dolog, amit mi nem akarunk észrevenni. A zentaiaknak is, ha minden jól megy, akkor török emlékhelyük is lesz a városban. Az nem gond, hogy az építész, az emlékhely tervezője jelezte, hogy nem ért egyet a kezdeményezéssel, a keménykezű városvezetők majd jól az asztalra csapnak, és eldöntik: már pedig itt török emlékmű lesz, a szakma meg fogja be a száját, a nép pedig vigadjon, még akkor is, ha igaz magyar módjára, sírva teszi azt. Mert ugye, azt azért senki nem gondolja, hogy a zentai oktatás sorsa az fontosabb, mint a török emlékmű megépítése. És míg én ezt enyhe tavaszi szellőhöz hasonlító iróniával mondom ezt, addig a zentai önkormányzat vezetői ezt így is gondolják…
Pár évvel ezelőtt az egyik MNT tájékoztatási bizottsági ülésen a következő mondat hangzott el: ha nem tetszik, el lehet menni. Így tett nemrég Tomek Viktor is, és egyre több zentai is így tesz.
Kirúgták a Hét Nap korábbi főszerkesztőjét
A közösségi médiában tette közzé Tomek Viktor, a Hét Nap korábbi főszerkesztője, újságírója a hírt, hogy cége többet nem tart igényt rá. ,,Kedves Viktor, munkaviszonyod a Hét Napban 2017. június 5-tel bezárult. A munkaviszonyod fegyelmi eljárásban szünt meg, fizetésed nincs májusra mert igazolatlanul hiányoztál vagyis nem dolgoztál.'” – idézi Tomek (betűhíven) a levelet, amelyben a munkaviszony megszüntetéséről értesítette korábbi munkáltatója.
Aztán, majd mikor annyira lecsökken a magyarok száma, hogy a jól fizető, politikai állásokra nem lesz, aki megválassza őket, akkor a jelenlegi politikusok és családtagjaik is veszik a kalapjukat és mennek külföldre, azok után, akiket korábban ők üldöztek el, ők kényszerítettek a szülőföldjük elhagyására.
De, akkor legalább teljesül egy népcsoport több évtizedes álma, magyar szót már csak elvétve lehet majd hallani ezen a tájon.
Vendégszerzőnk: Surányi Zsolt
