Augusztus 9-én kezdődik az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítjuk fel (poroljuk le…) és folytatjuk immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.
Ma kezdődik az idei Sziget Fesztivál! Persze, ha a dátumokat nézzük, a hivatalos kezdés majd csak szerdára várható, de a mai, mínusz egyedik napon a Tankcsapda zenekar fennállásának huszadik évfordulója alkalmából szervezett jubileumi koncerttel máris elkezdődnek a programok. És holnap még mindig csak a nulladik napnál tarunk majd… A keddi műsorban a Rock Against Racism, azaz Rock a rasszizmus ellen nevű brit szervezet közreműködésével, magyar és nemzetközi zenész sztárok fellépésével egy változatos zenei programot kínáló megakoncertre készülhetünk.
Időnap előtt
Egy jópofa kis matematikai turpisság van abban, hogy egy-egy fesztivál újabban már a nyitónap előtt is tömegeket, tíz-, olykor pedig százezreket vonz. Láttuk már a Szigeten ilyen „időnap előtti” műsorban fellépni az Illés zenekart, a Lokomotív GT-t, tavaly pedig előbb a Magyar Dal Napját ünnepelhettük meg, és másnap aztán az Iron Maiden játszott… és a fesztivál akkor még igazából el sem kezdődött… Igen, talán egyszerűbb lenne úgy számolnunk, hogy ma kezdődik a Sziget, hiszen már ma is egy emlékezetes koncertre számíthatunk a Tankcsapda zenekar fennállásának huszadik jubileuma alkalmából. Holnapra pedig igazi sztárparádét ígér a Rock Against Racism brit csoporttal együttműködésben szervezett változatos zenei program. A magyar névváltozatban általában csak ZARE-ként rövidített szervezet honlapján így népszerűsítik az eseményt: „Szereted a zenét és elítéled a rasszizmust? Ha igen, csatlakozz a ZARE mozgalomhoz!
A Zene a Rasszizmus Ellen (ZARE) a budapesti Brit Nagykövetség, a Rock Against Racism (RAR) és a Love Music Hate Racism (LMHR) elnevezésű brit rasszizmus-ellenes mozgalmak, valamint a világhírű Sziget Fesztivál együttműködésének eredményeképpen jött létre. Mozgalmunk egyetlen célja, hogy fellépjünk az olyan veszélyes és szélsőséges jelenségek ellen, mint a rasszizmus.”
A zene összeköt
A Tankcsapda este fél kilenckor kezd, ez tiszta sor. A jubiláló Lukács Laciék előtt előzenekarként már délután fél öttől színpadra lép a Skafunderz (az együttessel kapcsolatos bővebb információkért ajánlott felkeresni a www.skafunderz.hu címen elérhető honlapot…), fél hattól a Black-Out játszik, a meghirdetett program szerint pedig este hét előtt tíz perccel kezd a Kowalsky meg a Vega (őket most hallhattuk alig néhány hete az ugyancsak jubiláris zentai Nyári Ifjúsági Játékokon; egyebekben pedig lásd még: www.kowalskymegavega.hu). A Tankcsapda két és félórás koncertet ígért, de én azért bízom abban, hogy sikerül még majd efölött is néhány ráadást kierőszakolnunk – azt sem bánom, ha ismétlésként játszanak el újra valamit, amit az este folyamán korábban már hallottunk… Mondjuk, nagyjából akkor lennék elégedett, és akkor tekinteném igazán sikeresnek a vissza-vissza-vissza skandálást, ha háromórásra tudnánk nyújtani a bulit… vagy még tovább… Ezzel is teszteljük majd a zenészek állóképességét.
Habár már a mínusz egyedik nap is kisebbfajta fesztiválhangulatot ígér (hiszen vannak olyan más, ugyancsak tömegesen látogatott hasonló nyári rendezvények is, ahol az egy-egy átlagos napi program sem több ennél…), a nulladik nap programjának ismertetése már távolról sem ennyire egyszerű. A Sziget Fesztivál honlapjáról idézem: „A nagyszínpadon a koncertek 13 órakor kezdődnek és a fellépők között a hazai pop-rock szakma nagy öregjei és ifjú tehetségei lépnek fel. Színpadon lesz – mások mellett – Charlie, Bródy János, Balázs Fecó, a KFT, az LGT Baráti Kör. Több zenekar tagjai a korábban tőlük megszokott formációt a mostani koncerten újraértelmezik, és vendégzenészekkel mutatkoznak be. Így például Balázs Fecó és a Korál kiegészül Kathy Horváth Lajos roma muzsikussal, vagy a Beatrice felvidéki zenészekkel, a Kispál és a Borz a Kiscsillaggal és Németh Jucival, vagy a Quimby Szalóki Ágival muzsikál majd közösen a megakoncerten. És persze még sokan mások, Geszti Péter és Novák Péter, a Kaukázus zenekar, az Irie Maffia, a PASO, a Póka Egon Experience, Rúzsa Magdi vagy a Republic.
A hazai zenészek mellett nemzetközi fellépő vendégek is emelik a nap fényét. Az este zárásakén a Love Music Hate Racism Allstars Special, azaz az ügy mellett elkötelezett angol zenekarok, így például a Get Cape Wear Cape Fly vagy a Babyshambles zenészeiből verbuválódott alkalmi csapat ad majd koncertet.” A nulladik nap programjának másik érdekessége, hogy nemcsak a nagyszínpad nyit ezen az estén, de más programhelyszíneken is folyamatosan ugyanilyen szellemiségű koncertek zajlanak majd, beindul a világzenei nagyszínpad, és az idén A38-WAN2 névre keresztelt, összevont helyszín is, amely a korábbi években az egymás programját stílusában és műfajában átfedő színpadok fuzionálásával jött létre.
Az őrület spanyol színháza
Az idei Sziget Fesztivál egyik legnagyobb szenzációja pedig a katalán La Fura dels Baus színház fellépése lesz. A spanyol társulat Szívverés a sötétben című megaprodukciója csak erre az alkalomra készül, és szerdától, tehát a hivatalos fesztiválnyitás napjától minden este bemutatják, így mindazoknak, akiknek a Sziget eső napjaiban megtetszik az előadás, még bőven módjukban áll majd visszajárni egy kis üdítő repetára. Ahogy Kókai Károly fogalmazott a csoport történetét összefoglaló dolgozatában: „A La Fura dels Baus előadásaikon petárdákat, sarat, műanyag fóliát, füstöt, meztelen testeket és kibelezett gépeket használnak és a játékos kegyetlenségtől a rituális őrjöngésig terjedő játékstílusukat vad, apokaliptikus zene kíséri. Ehhez járul még egy antiintellektuális beállítódás: a színészek különböző interjúkban büszkén mesélnek az előadásokon szerzett sebesüléseikről és a csoport női rajongói között elért szexuális sikereikről.
Az előadások rokonsága a rítusokkal azonban ugyanúgy egyértelmű mint a 60-as évek […] társulatainál: a kifejezésre jutó tartalom a tudatalatti mélyéről fakadó és határokat átlépő (a rítusok mindig egy határ átlépésének a pontját jelölik), de a 60-as évekkel szemben, itt egy-egy kibírhatatlan rendszer ellen irányuló vak lázadás formájában jelenik meg. A rendszer itt egy társadalmi, szellemi, gazdasági egész (Derrida előadásának a szavaival szólva, a reprezentáció ördögi köréből nincs lehetőség kilépni), ezért kétségbeesett, reménytelen és vak a lázadás. Ugyanakkor a rendszer elleni lázadás a rendszerben való élet szerves része. Ezért jelentkezett a 70-es évek közepén ez a mozgalom pontosan a fiataloknál, akik a társadalomba való belépés (egy határvonal átlépése) előtt álltak és ezért lett belőle olyan gyorsan divat.”
Az írás nyomtatott változata megjelent a Magyar Szó 2009. augusztus 10-i számában