Szerbiában (sajnos) minden egyes választást körülleng a különböző választási csalások, visszaélések, megvesztegetések és megfélemlítések gyanúja. Nem képeznek kivételt ez alól még az olyan alacsony, helyi szintű megmérettetések sem, mint például a legutóbbi helyi közösségi választások voltak Zentán. Ezeket az eseteket azonban általában nagyon nehéz bizonyítani, mert nincs szemtanú, kézzelfogható bizonyíték, fénykép, maguk az érintettek pedig a legtöbb esetben mély hallgatásba burkolóznak. A zentai Szécsényi Éva a kevés kivételek egyike. Történetével ő kereste fel szerkesztőségünket.
– Még 2012-ben és 2013-ben dolgoztam két évet a zentai óvodában, gyakornokként, mint nővér-nevelő. Ingyen, de persze annak a reményében, hogy előbb-utóbb majd felvesznek. Nos, ez végül nem történt meg, sőt, mint utólag kiderült, még a társadalom- és egészségügyi biztosítást sem fizették utánam. Mivel mindig is szerettem volna az óvodában dolgozni, idén tavasszal felkerestem a jelenlegi igazgatónőt, hogy megkérdezzem, van-e esetleg most lehetőség elhelyezkedni. Azt mondta, még emlékszik rá, milyen méltánytalanul elbántak velem néhány évvel ezelőtt, de ne aggódjak, most biztosan felvesznek majd, csak kell egy kicsit várni. Jó érzésekkel és gyanútlanul távoztam.
Az első meglepetés néhány héttel később, egy szombati napon érte.
– Ez július 31-én történt, amikor épp hazajöttem külföldről. Délután felhívott a mobilomon egy magyarul törve beszélő, tehát feltehetőleg szerb anyanyelvű férfi, és azt mondta, adna nekem ételcsomagot, ha cserébe a haladókra szavazok. Gyakorlatilag kinevettem, azt mondtam, engem nem érdekel a csomag, az viszont igen, hogy honnan van meg neki a telefonszámom. Erre valamilyen kitérő választ adott, hogy „ő nem is érti, de én biztosan valamilyen szociális eset vagyok, és ezért van szükségem a csomagra”. Már épp el akartam búcsúzni, de ekkor azt mondta, „ akkor beszéljünk máshogy”. Igyekezett nagyon udvarias lenni, nem sértegetett és nem fenyegetett, ugyanakkor egyértelmű célzásokat tett arra, hogy „úgy tudja, szeretnék az óvodában munkát kapni”. Erre azt válaszoltam, hogy hagyjuk már azt a csomagot, de ha a munkába állásnak a szavazás a feltétele, ám legyen. Pontos utasításokat adott, hogy melyik számokat kell bekarikázni, és ki az, akire feltétlenül szavazni kell. Mondtam, rendben van, én még a szavazólapot is lefényképezem, hogy bizonyítani tudjam, hogy szavaztam, de ha ebből az egészből végül nem lesz semmi, én nagy cirkuszt fogok rendezni. Erre még hozzátette, ne aggódjak, minden rendben lesz, ők különben is együttműködnek a VMSZ-szel, úgyhogy mindent el tudnak intézni.
Aztán eljött augusztus 15-e, a választások napja. Éva, ígéretéhez híven elment szavazni és a szavazólapjáról fényképet is készített. A második meglepetés pedig ezután érte.
– Azóta semmi. Az üzeneteimre nem válaszolnak, a telefont nem veszik fel, ők maguktól persze nem hívnak. Mély hallgatásba burkolóztak. Vagyis, simán átvertek: a szavazatom kellett nekik, de utána ejtettek.
Szécsényi Éva minden egyes, a haladók és a VMSZ helyi tisztségviselőivel, a különböző kommunikációs platformokon folytatott üzenetváltását azóta is őrzi a telefonján, hogy szükség esetén bizonyítani is tudja állításait, és azok kinyomtatott változatát szerkesztőségünknek is megmutatta.
Időközben hasonló történettel jelentkezett szerkesztőségünknek egy másik zentai lakos is. Pintér Csaba azt állítja, őt személyesen keresték fel, és azzal fenyegették, hogy „letiltják a munkaközvetítőnél” és szociális segélyt sem kap a jövőben, ha nem szavaz a haladókra. Mivel jelenleg munkanélküli és szociális segélyből él, a megfélemlített ember a felszólításnak megfelelően cselekedett, azaz elment szavazni. Később azonban kíváncsiságból elment a munkaközvetítőbe, hogy megkérdezze, tényleg van-e lehetőség arra, hogy őt „letiltsák” a munkakeresők listájáról. Ahol viszont közölték vele, hogy ilyesmiről szó sincs.
Illusztráció (Fotó: share.america.gov/State Dept./Doug Thompson)
