– Az úgynevezett neoliberális gazdasági forradalom nagyon kedvezőtlen, gyakorlatilag ellenséges légkört teremtett a szakszervezetek számára – jelentette ki Đorđe Pavićević.

A belgrádi Politikatudományi Kar tanára szerint a szakszervezeteket az ilyen légkör a rendszer működését veszélyeztető elemként tartja számon, ezért szerepük is meglehetősen csekély. „Ugyanakkor azonban egy technológiai forradalom is zajlik, ami különösen a munka törvénykönyvének elfogadását követően szembetűnő, hiszen gyakorlatilag megszünteti a munkahely koncepcióját” – mondta a szakember.

Pavićević rámutatott, hogy a szakszervezetek és a munkaadók közötti viszony igencsak terhelt és rámutatott, hogy azoknak, akik nagy rendszereket irányítanak, s amelyeket az állam bőkezűen támogat, gyakorlatilag engedélyezett a szakszervezeti tevékenység elfojtása, illetve saját szakszervezetek létrehozása. „Szerbiában a gazdaság jelentős része az államtól függ, amely valamilyen módon védelmezi. Ez elsősorban a külföldi befektetőknél látszik. Jusson eszünkbe, amikor a Yuráról volt szó, hogy az államfő mindenkit arra figyelmeztetett, ne akarja elriasztani a befektetőket. Tehát az állam gondoskodik a tőkéről, az emberi erőforrásokra már nincs tekintettel” – mondta Pavićević.

A professzor idézte egyes munkaadók kijelentését is, miszerint nincs szükségük szakszervezetre, mert az közvetlenül kommunikál a munkásokkal, amivel (a munkaadó szerint) jelentős mértékben értelmüket veszítik a foglalkoztatottak érdekeinek védelmére kidolgozott mechanizmusok.

A professzor szerint a legnagyobb gondot az jelenti, hogy egyre több az olyan munkás, akinek nincs stabil munkahelye. „Az 1990-es évek óta folyamatosan módosított munkaügyi törvény lényegében megszüntette az egykor volt munkahely fogalmát, ezért manapság már csak esetenként találkozhatunk a kollektív szerződés nyújtotta védelemmel. Egyre kevésbé lesz szükség a klasszikus munkaerőre, így ezek az emberek vélhetően soha nem is fognak tudni szakszervezetbe szerveződni a jelenlegi munkavállalói modell alapján” – tette hozzá, kiemelve: a tőkét és a tulajdont sokkal erőteljesebben védi a törvény, mint a munkát.

Pavićević emlékeztetett: egész ágazatok vannak, ahol az emberek szerződés nélkül dolgoznak, amely védhetné őket a munkáltató önkényétől.