Korrupció gyanúja miatt lemondott az osztrák kancellár; a milliárdos cseh miniszterelnök elbukta a választásokat; gyilkosságok kísérték az iraki szavazást; folytatódik a kínai-tajvani konfliktus – ezek voltak a világsajtó fő témái az elmúlt napokban.

Kurz nem önként és nem szívesen mondott le

A bécsi Der Standard című napilap a témával kapcsolatban megjegyzi:

„Sebastian Kurz nem teljesen önként mondott le, és amit tett, nem is szívesen tette. De a politikai tehetség akkor is megmutatkozik, amikor egy politikus a kedvezőtlen helyzeteket saját hasznára tudja fordítani. Kurznak kétségtelenül sikerült ilyen lépést tennie szombat este. Azzal, hogy lemondott az Ausztriában kevés formális hatáskörrel rendelkező kancellári posztjáról, Kurz nem mondott le semmiféle hatalmáról. Párt- és parlamenti frakcióvezetőként továbbra is uralkodni fog a neki felesküdött ÖVP-miniszterek (Österreichische Volkspartei – Osztrák Néppárt) felett.”

A Neue Zürcher Zeitung erről ezt fejti ki:

„Kurz egyelőre a konzervatívok irányító alakja marad a háttérből. A zöldek számára, akik a környezetvédelem mellett a korrupció elleni küzdelmet tették második védjegyüknek, ez kihívást jelent. Ennek ellenére Kurz visszatérése a kormányba, vagy még inkább annak a csúcsára, amiben ő és hű hívei továbbra is hisznek, jelenleg irreálisnak tűnik. Ha vádat emelnek Kurz ellen, évekbe telhet, amíg az ellene felhozott vádak megoldódnak. És még ha meg is nyeri az ÖVP a következő választásait, pártja aligha fog Kurz-cal az élén koalíciós partnert találni. Erre utalnak az elmúlt napok történései is. Kurz ezért valószínűleg nem fog többé visszatérni a szövetségi kancelláriába.”

A sanghaji Jiefang Ribao pedig így ír Kurzról:

„35 éves korában Kurz-ot utolérte egy korrupciós botrány, vagyis egy olyan életkorban, amikor a legtöbb állam politikusa még csak pályafutása kezdetén van. De Sebastian Kurz már sok mindent tudhat maga mögött: 23 évesen lépett a politikába, 27 évesen osztrák külügyminiszter lett, és már 31 éves korában kancellárnak választották meg. 2017-es választási győzelmét elsősorban kemény menekültpolitikájának köszönhette. Ezzel Kurz nemcsak hazáját, hanem Európát is megmentette a válságtól. Ez friss levegőt jelentett a dohos Ausztria számára. Ugyan ki számított mindezek után egy ilyen látványos kilépésre?”

Babiš sorsa is kiszámíthatatlan

Hasonló a helyzet Csehországban is. Ott Babiš miniszterelnök ANO (Akce nespokojenych občanu – Elégedetlen Polgárok Akciója) nevű pártja kis híján elvesztette a parlamenti választásokat. A varsói liberális Gazeta Wyborcza, az első független lengyel napilap a „reális szocializmus” után úgy látja, hogy:

„A választás sokkal többről szólt, mint a miniszterelnöki poszt: a csehek megállították országukat azon az illiberális demokrácia felé vezető úton, amelyen Lengyelország és Magyarország régóta halad. A választás győztese a jobbközép Spolu [Együtt]-koalíció, ami az EU-szkeptikus polgári demokratákból (ODS: Občanská demokratičká strana, azaz Polgári Demokratikus Párt), a kereszténydemokratákból, és a konzervatív TOP 09 csoportból áll. Sok minden elválasztja e három csoport politikusait, a demokrácia, a jog és az alkotmány tiszteletben tartása viszont egyesíti.”

Zeman cseh elnök ezzel egyidőben az intenzív osztályon fekszik, és ez megnehezítheti a kormányalakítást. A prágai Hospodárske Noviny című napilap szerint:

„A Spolu [Együtt] koalíciója, valamint a kalóz- és a polgármesterpárt nyerte meg a parlamenti választásokat. Normális körülmények között semmi sem állhat a kormány útjába a Spolu legfőbb jelöltje, Petr Fiala vezetésével. De a helyzet nem normális. Nem tudjuk, hogy Miloš Zeman elnök képes-e jelenleg kormányalakítási megbízást adni. És azt sem tudjuk, ha jobban lesz, hajlandó lesz-e elfogadni a választások eredményeit. Zeman és környezete olyan körülményeket hoztak létre, amelyek inkább Üzbegisztánra emlékeztetnek, mint egy közép-európai országra.”

„A cseh szavazók a hétvégén lefektették a kormányváltás alapjait”, írja a   Frankfurter Allgemeine Zeitung és felteszi a kérdést, hogy marad-e Babiš ennek ellenére kormányfő:

„Hogy Babiš elveszíti-e ezt a pozícióját, és ha igen, mikor, az még bizonytalan, és ez Miloš Zeman elnöktől függ. Az államfőnek nagyrészt szabad keze van abban, hogy kire bízza a kormányalakítást, és erre határidők sem kötik. Korábban, alkotmányos lehetőségeinek kiterjedt értelmezése révén többször is hivatalba hozta Babišt, amikor annak pártja nem volt többségben, és az iránta felmerült bizalmatlanság ellenére is megtartotta őt ebben a pozícióban. Zeman vasárnap találkozott Babiš-sal, aki az első pártvezér, akivel a választások után találkozott. Zeman egyelőre csak néhány kétértelmű szót mondott, majd gratulált a »választások nyerteseinek és minden megválasztott parlamenti képviselőnek«. A 77 éves államfő egészségi állapota még bizonytalanabbá teszi a helyzetet. Vasárnap jelentették, hogy Zemant intenzív osztályra vitték, miután tárgyalt Babiš-sal.”

Gyilkosságok az iraki választások előtt

Választások voltak Irakban is. A Neue Zürcher Zeitung az ottani helyzetet így látja:

„Az iraki választások nem voltak erőszakosak. Azonban a választások előtt tucatnyi aktivistát gyilkoltak meg, akik a korrupció ellen és a klientelizmus megszüntetése érdekében kampányoltak. Gyilkosaik nagy része azonban máig ismeretlen. Nyílt titok persze, hogy emögött a radikális síita milíciák állnak. A 2019. októberi tüntetések leverésében meghalt hatszáz tüntető vére szintén ezeknek az iránbarát csoportoknak a kezére tapad. De csalódottan elfordulni a politikától mégsem lenne megoldás. Ellenkezőleg. Ezek a választások ugyanis megmutatták, hogy képesek legalább apró változásokat hozni. Reményre ad okot tehát, hogy az iránbarát milíciapártok vereséget szenvedtek, miközben tíz független párt bejutott a parlamentbe. A korrupció, a klientelizmus és a szektásodás megszüntetése valódi változást igényel a politikában és a kultúrában. De ez nem működik kevesebb, csakis nagyobb szavazói részvétellel.”

Az isztambuli Duvar című online portál a következőkre hívja fel a figyelmet az iraki választásokkal kapcsolatban:

„A választási eredmények alapvetően azt mutatják, hogy egy Irak nevű állam nem is létezik. Az olajbevétel az egyetlen, ami összetartja az országot. Talán emiatt maradt a választói részvétel az alacsony 40 százalékon. Az embereknek nincs reményük a jövőbe. Sokan meg vannak győződve arról, hogy Irakban semmi sem fordulhat jobbra. Az előzetes eredmények szerint a síita szadr mozgalom szerezte meg a legtöbb mandátumot. Most végtelenül hosszú tárgyalások kezdődnek majd a minisztériumok és más tisztségek elosztásáról. Az olaj országában, Irakban mindenhol hiányoznak az alapellátások és a legalapvetőbb dolgok. Ezért nem helytelen azt állítani, hogy Irak időközben második Libanon lett.”

Az EU vagy a haza?  Ez a kérdés, válasszatok!

A lengyel alkotmánybíróság kimondta, hogy az uniós jog egyes részei összeegyeztethetetlenek az ország alkotmányával. A dublini The Irish Times című napilap erről ezt írja:

„A lengyel ítélet, amely a nemzeti alkotmánynak elsőbbséget biztosít az uniós joggal szemben, sokkolta az Európai Uniót. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy a Bizottság minden erejét az uniós jog érvényesítésére fogja összpontosítani. A vezető európai parlamenti képviselők azt feltételezik, hogy Lengyelország a »Polexit« irányába halad. Valójában az EU ereje abban rejlik, hogy a nemzeti bíróságok az uniós jogot hajtsák végre. De ha egy tagállam folyamatosan elutasítja az uniós törvényeket, akkor az Európai Unió teljes jogrendszere széteshet.”

A londoni Financial Times szerint:

„Az EU Bizottságának pénzügyi eszközökkel kell megpróbálnia Varsót visszatéríteni a helyes útra. Ma már nehéz elképzelni, hogy Brüsszel jóváhagyja Lengyelország kérelmét az újjáépítési alapból származó 36 milliárd eurós támogatásra. De az EU ezen kívül egyéb pénzbeli támogatásokat is felfüggeszthet. Más országok adófizetői azon tűnődnek, miért kellene támogatniuk egy olyan országot, amely nem ismeri el a szervezet szabályait. Sajnos, a lengyelek fizetik meg a kormányuk fanatizmusának az árát.”

A szófiai Trud című napilap ezt így látja:

„A nemzet elitjeitől függ, hogy átadnak-e mindent a brüsszeli szupranacionalista bürokrácia kezébe, még azt is, ami a polgárok demokratikus ellenőrzése alá tartozik. Nem lenne itt az ideje hangosan kimondani, hogy az Európai Unió a tagállamok szolgálatára jött létre, és nem fordítva?”

Háború vagy béke?

A tajpeji Lianhe Bao című napilap aggódik a Kínával fennálló konfliktus miatt:

„Tajvan egyre inkább a Kína és Amerika közötti konfliktus túszává válik. Ez az új hidegháború katasztrófába vezetheti a világot, és minden bizonnyal Tajvant sem kímélné. Nem is olyan régen az egész világ megfigyelhette, ahogy Washington cserben hagyta az afgán népet és szövetségeseit. Nincs okunk tehát biztosnak lenni abban, hogy az USA nem fogja Tajvant is ejteni. Tajpejnek ezért önállóan és körültekintően kell cselekednie. A pekingi provokációk kivédése érdekében csupán Amerikára való támaszkodás helytelen út lenne.”

A lisszaboni Diario de Noticias című napilap elképzelhetőnek, de valószínűtlennek tart egy Tajvanért vívott háborút:

„Eddig a Peking és Tajpej közötti vita főleg szóban zajlott, ennek ellenére valódi katonai konfliktushoz is vezethet, amelybe az USA-t is bevonhatnák. Kína Tajvant szakadár tartománynak tekinti. A Tajvan elleni katonai erőfitogtatás legutóbbi demonstrációja után Hszi továbbra is az újraegyesítés mellett áll ki, de most hangsúlyozza, hogy ennek békésnek kell lennie. Pekingben nyilvánvalóan tisztában vannak azzal is, hogy egy fegyveres konfliktusnak beláthatatlan következményei lennének.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című napilap a két állam közeledésének jeleit látja:

„Tajvan elnökasszonya hangsúlyozta, hogy országa nem fogja megadni magát. Szavai azonban kevésbé voltak olyan konfrontálóak, mint korábban. Ennek az oka valószínűleg Hszi kínai államfő előző napi beszéde volt. Ebben Hszi egyetlen egyszer sem tett említést »katonai erőről«. Kulcsüzenete, amelyet újra és újra megismételt, a »békés megállapodás« volt. Ez egy békülékenyebb kifejezés, mint amilyeneket Hszi elődjei használtak. Az óvatosabb szóválasztás azzal magyarázható, hogy Biden amerikai elnök kezdeményezésének köszönhetően enyhül a feszültség Peking és Washington között. Ezzel Kína nyilvánvalóan engedményeket akart jelezni.”

Ritkul a levegő: a 2018-as Visegrádi Négyek közül meg- vagy lebuktak (b-j): Andrej Babiš (cseh miniszterelnök), Sebastian Kurz (osztrák kancellár, valamint Peter Pellegrini (szlovák kormányfő, b-4). Még hivatalban: Orbán Viktor magyar (k) és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök (j) (Fotó: V4 Elnökség/Facebook; vizuális kommentár: Kafkadesk)