A magyarországi ellenzéki előválasztás eredményeinek határon túli vonatkozásairól, a magyarországi pénzcsapok elapadásáról és a Tanyaszínház-botrány továbbgyűrűzéséről beszélgetett az Autonómia portál Észverés című élőműsorának negyvenharmadik adásában Parászka Boróka és Vataščin Péter újságírókkal, valamint Gyulai Zsolt civil aktivistával Pressburger Csaba szerkesztő-műsorvezető.

SZAVAZNÁNAK-E A „FIDESZ-BÉRENC” HATÁRON TÚLI MAGYAROK A MÁRKI-ZAY PÉTER VEZETTE ELLENZÉKRE?

Meggyőző fölénnyel nyerte Márki-Zay Péter a magyarországi ellenzéki előválasztásokat. Egy olyan jelölt nyert, aki magát vallásos konzervatívnak vallja, bár egy ideológiailag heterogén ellenzék áll mögötte. Vajon Márki-Zay színre lépése hozhat-e változást a határon túli magyar közösségek voksolási preferenciái tekintetében? – vetette fel a kérdést Pressburger Csaba.

Parászka Boróka szerinte az az igazi kérdés, hogy a magyarországi ellenzéki pártok tudnak-e, akarnak-e bármiféle ajánlatot tenni a külhoni magyarok vonatkozásában. A Fidesz szerinte belátta, hogy elérte azt a maximális szavazatszámot, amit meg lehet szerezni a határon túlról, és hogy nem érdemes a továbbiakban befektetnie ebbe az ügybe. Szerinte azt is érzékelik Budapesten, hogy a határon túli magyarok körében jelentkezett egyfajta lemorzsolódás, csalódás és ellenérzés. Az ellenzék pedig inkább úgy döntött, hogy ezt a kérdést nem bolygatja – véli az újságíró. Említést tett arról is, hogy vajon el lehet-e majd feledtetni a Demokratikus Koalíció által a határon túliak ellen folytatott kampányt. Arra számít, hogy a továbbiakban is óvatosan kezeli majd az ellenzék a határon túliak ügyét.

Elmondta, hogy erdélyi politikai körökben az RMDSZ részéről (amely meglátása szerint korábban egyenlő közelséget tartott minden magyarországi párttal, és nem kötelezte el magát) már érezhető a feszültség amiatt, hogy vajon megbukik-e a kormány Magyarországon, és buknak-e vele együtt azok az alkuk is, amelyek megköttettek.

A HATUMA ORBÁN-IMÁDAT – KÉPZET VAGY VALÓSÁG?

Vataščin szerint „hiedelem és képzet”, hogy a határon túl minden magyar Orbán-imádó lenne, és szlovákiai példákkal igyekezett alátámasztani ezt az állítását.

A határon túli magyarok körében Vajdaságban tudott leginkább gyökeret verni az Orbán és a Fidesz iránti fanatikus imádat – fogalmazott Gyulai Zsolt. „Az utóbbi 20-30 évben a vajdasági magyarság elárvult, eluralkodott a senkihez sem tartozás érzése, Orbán pedig jött és »felkarolta« a közösséget” – így Gyulai. A civil aktivista azonban úgy érzi, hogy némileg „nálunk is kipukkadt a lufi”, mert átszűrődnek az információk a korrupcióról és más problémás ügyekről is. Szerinte a Fidesz elérte a maximumát, és nem fog több szavazatot besöpörni a határon túlról. Mint mondta, a határon túli média az ellenzéket teljesen a Fidesz-propaganda szerint kezeli, ami miatt nehéz dolga lesz a pártoknak, hogy kilépjenek a skatulyából.

DIFFERENCIÁLNI KELL A TÁMOGATÁSPOLITIKÁBAN

Parászka Boróka kitért a támogatáspolitikára is, melyet szerinte újra kellene gondolni. Nem lehet e tekintetben az erdélyieket a kárpátaljai és a vajdasági magyarokkal egyformán kezelni, mivel Romániában működik országos szintű támogatási rendszer és rendelkezésre állnak uniós források is – tette hozzá.

Vataščin Péter a támogatáspolitika kapcsán elmondta, hogy az elmúlt harminc évben ez nem jutott olyan szintre, hogy valóban talpra állítsa a külhoni magyar intézményrendszert, hanem hierarchikus, hatalmi szóval irányított viszonyokat hozott létre. Szerinte kérdéses, hogy a 2015 óta fennálló bőséget mennyire lehet fenntartani, és hogy a „magyar-magyar kapcsolatok kimozdulhatnak-e abból a posványból és brutális hatalomtechnikázásból, amit az elmúlt tizenegy évben tapasztaltunk”.

A KÖZELGŐ VÁLASZTÁS MINT AZ ELAPADT PÉNZCSAPOK LEHETSÉGES OKA

„Elapadtak a magyarországi pénzcsapok – közel egy éve már nem írt ki új pályázatot a Prosperitati Alapítvány, és a tavalyi év végén meghirdetett három pályázatnak sincs még eredménye. Hogy miért torpant meg a magyarországi milliárdokból finanszírozott vajdasági gazdaságfejlesztési program, azt pontosan nem tudni. Pásztor István, a VMSZ elnöke a koronavírus-járvánnyal, a Magyarországnak szánt uniós pénzek visszatartásával és a közelgő választásokkal magyarázta mindezt – mondta Pressburger Csaba a műsor második témáját megkezdve.

Gyulai Zsolt szerint több aspektusa van a kérdésnek. Mint mondta, a magyar kormány iszonyatos költekezésbe kezdett. Az igazságszolgáltatás és a korrupció problémája miatt elapadtak az uniós pénzek, ennek ellenére a kormány belekezdett azokba a programokba, amelyeket ezekből a pénzekből kívántak finanszírozni, és csak az elmúlt 5 hétben Magyarország 4,5 milliárd eurónyi hitelt vett fel. „Jelenleg a magyar kormány a belföldi szavazóira összpontosít, és ilyen programokat is finanszíroz, nem annyira fókuszál a határon túlra, ezért a választásokig valószínűleg nem fog változni a helyzet” – fogalmazott Gyulai.

Rengeteg probléma merült fel a kiírásokkal, a teljesítéssel, a beszerezhető eszközökkel, a korrupciós botrányokkal, az átláthatósági problémákkal, a rejtett pártfinanszírozással Erdélyben is – mondta Parászka Boróka a Magyarországról érkező erdélyi támogatások kapcsán. Hozzátette, hogy minderre felfigyelt a román sajtó is.

400 millió eurós befektetési alapot is létre akart hozni az Orbán-kormány, amelytől később elállt. Ennek oka állítólag az, hogy a szlovák politika ezt ellenezte – ennek hátteréről is kérdezte Pressburger Csaba a szlovákiai helyzetet jól ismerő Vataščin Pétert. Az újságíró szerint nem sok dolog derült ki az ügy kapcsán, de a nyilatkozatokból az szűrődött ki, hogy a pénzforrások és az országok közötti politikai konfliktusok (választások előtti) elkerülése is része lehet a történetnek. „Pozsony kicsit úgy viselkedik, mintha nem tudott volna semmit arról, hogy eddig hogyan működött a magyar támogatáspolitika” – tette hozzá az újságíró. Elmondta, hogy a szlovák-magyar vegyesbizottság újraélesztése is szóba került, amelynek függvényében viszonyulnának a támogatásokhoz.

A TANYASZÍNHÁZ MINT A VAJDASÁGI MAGYARSÁG GENNYES PATTANÁSA

„A Magyar Nemzeti Tanács múlt heti ülésén nem tűzte napirendjére azt a petíciót, amelyben több mint ezren követelték tőle, hogy határolódjon el az elnökétől, Hajnal Jenőtől, aki a nyáron, az MNT nevében, amely erre egyébként nem hatalmazta fel, gyakorlatilag letiltatta a Tanyaszínház idei turnéját. Ezzel szemben mindössze annyi történt, hogy Hajnal Jenő beszámolt a történtekről, ezt a beszámolóját vitára, majd szavazásra bocsátotta, és természetesen a hatalmi többség minden további nélkül meg is szavazta azt” – kezdte a műsor harmadik témájának felvezetését Pressburger. Mint mondta, az év legnagyobb vajdasági magyar botrányáról aztán élénk vita alakult ki a hatalmi és az ellenzéki képviselők között, röpködtek a minősítések: a fű illatával körbelengett társulattól a gennyes pattanásig. Vajon ezzel lezárható-e ez az ügy? – tette fel a kérdést a műsorvezető.

 

Gyulai Zsolt szerint felesleges volt az MNT-s vita. „Mintha a VMSZ-es képviselők nem beszélték volna meg, hogy el kellene engedni ezt az ügyet” – fogalmazott. Szerinte az ülésen olyan mondatok hangzottak el Paskó Csaba szájából, amelyek megengedhetetlenek, és érthetetlen, hogy erre mi szükség volt. „Nem értettem a »gennyes pattanást« sem, és a »koedukált együttalvást« sem” – mondta a civil aktivista.

 

Vataščin Péter szerint nem szabad megfeledkezni arról, hogy a színházigazgatók kétszer „tiszteletüket tették” a pártszékházban, amelyet abszurdnak és hihetetlennek nevezett. Szerinte mindez jól mutatja azokat a hatalmi viszonyokat, amelyek eluralták a vajdasági magyar nyilvánosságot, beleértve a kulturális életet is. Szerinte ennek a lecsapódása az MNT-ben folytatott vita, amelynek a lefolyását ilyen tekintetben nem is lehet meglepetésnek tekinteni. „Az, aki a vajdasági magyar nyilvánosság elmúlt évtizedét követte, biztosan nem lepődött meg a vitában elhangzott megjegyzéseken” – fogalmazott.

Parászka Boróka szerint nagyon érzékenyen reagált a Tanyaszínház-ügyre a szakma külföldön is. Úgy vélekedett, hogy a strukturális függés a kisebbségi intézmények tekintetében most jutott felszínre, hangsúlyt kapott a nyilvánosságban a politikai kontroll kérdése. „A jelenség, amely most a Tanyaszínház kapcsán megmutatkozott, folyamatosan benne van a levegőben” – fogalmazott az újságíró. „Egyetemeket és színházakat szüntetnek meg egy tollvonással, karriereket törnek ketté úri kényük-kedvük szerint. A Tanyaszínház ügye nem egy kis vidéki történet, hanem a nagy történetnek a vajdasági felvillanása, és mint ilyen, számíthat az általános ellenállásra, amely szerveződik” – tette hozzá Parászka Boróka.