A 2020 júniusában megtartott választásokat a szerbiai ellenzék nagy része bojkottálta, mondván, amíg nincsenek meg egy demokratikus választás feltételei, addig nem mérettetik meg magukat egy parlamenti vagy elnökválasztáson. Most viszont, hogy tudjuk, április elején újra voksolhatunk, azt is látjuk, hogy a 2020-as bojkottot szinte már el is felejtette mindenki, az viszont még nagyon nem egyértelmű, hogy hány ellenzéki csoportosulás vesz részt a választásokon.
Arra, hogy hova tűnt a tavalyi bojkott, a Danas napilap szerkesztőségi kommentárjában próbálta megtalálni a választ.
– Úgy tűnik, az ellenzék eldöntötte, hogy bojkottálni fogja a választási bojkottot.
Van, aki állítja, lehet, hogy részt vesz a választásokon, mások jelképesen Belgrád felszabadulásának napján mondták, biztosan megmérettetik magukat, megint mások meg úgy tesznek, mintha még most sem tudnák, viszont csak azt várják, mit mond az egyik meg a másik korábban megnyilvánuló, úgy döntenek majd ők is.
Maga a bojkott ötlete már a másfél évvel ezelőtti megjelenésekor is instabil volt, tavaly részben sikerült megvalósítani, most viszont egyételmű, hogy – népiesen szólva – halott.
Az eddig bojkottpártiak viszont egy valamire – nevezzük azt ironikusan apróságnak – nem figyelnek , ez ami nem más, mint hogy az embereket könnyebb rávenni arra, hogy ne menjenek el szavazni, mintsem arra, hogy részt vegyenek a választásokon.
Főleg most, amikor nyilvánvaló, hogy minden szavazatot meg kell védeni, még fizikailag is.
Hogy legalább 8500 (ennyi szavazóhely van Szerbiában) olyan bátor embert kell találniuk, akik minden szabálytalanságot nyilvántartásba vesznek, azt is felvállalva, hogy ezért pszichikai és fizikai megtorlással is számolniuk kell.
Hogy ugyanezek a bátrak készen kell, hogy álljanak arra, hogy előállítsák őket, úgy ahogy ez Negotinban és Mionicán történt, vagy hogy a Néppárt tagjához, Konstantin Katićhoz (aki mellesleg nem is indult a választáson) hasonlóan megverjék őket a Biztonsági és Hírszerző Ügynökség tagjai.
A Szerb Haladó Párt az érvénytelenített szavazólapoknak köszönheti a 2012-es hatalomra kerülését, és azok minden azt követő szavazáson hozzájárultak ahhoz, hogy megerősítse hatalmát.
Annak ellenére, hogy az aktív bojkottot (elmegyek szavazni, de nem szavazok) azóta hivatalosan nem népszerűsítik, sokan nem tudnak szabadulni attól a szokásuktól, hogy a szavazólapra pálcikaemberkét vagy falloszt rajzoljanak, szitkozódó üzeneteket írjanak azoknak a politikusoknak, akik „mind egyformák”.
Az érvénytelenített szavazólapokkal megjelenő „nincs kire szavaznom” megállapítás menti elvet a hatalmon lévő propagandagépezet tökélyre fejlesztette az elmúlt kilenc év során.
És ettől a mantrától nehéz szabadulni, a múltkori (félig)bojkott meg csak megerősítette azt.
De mi változott a legutóbbi bojkott óta?
Gyakorlatilag semmi sem, azon kívül, hogy az ellenzék teáskanállal adagolva kap szereplési időt a közszolgálati tévé reggeli műsorában vagy az esti Szóra szó (Reč na reč) műsorában, amelyek szándékosan úgy vannak felépítve, hogy minél kisebb legyen a nézettségük.
A rezsim többi szócsöve, a Happy és a Pink, a bulvársajtóról nem is beszélve, mindent a megszokottak szerint csinál.
A választási feltételek javulása sem kell szót fecsérelni.
Azokra a szavakra az ellenzéknek lesz szüksége, amikor majd megmagyarázza a közvéleménynek, mi jobb most a tavalyi évhez képest, miért kell most részt venni a választásokon, és akkor miért nem lehetett.
A bojkott legalább arra jó volt, hogy megfosztotta legitimitásától azt a hatalmat, amely szép szóval és erősszakkal sem tudott 50 százalékos részvételi aránynál nagyobbat produkálni.
A bojkott legalább rákényszerítette a nemzetközi közösséget arra, hogy figyeljen fel a szerbiai választási feltételekre, és vallja be saját közvéleményének, hogy itt valami nincs rendben.
Ha az ellenzék nagy része most részt vesz a választásokon, az azt jelenti, hogy minden rendben van, a helyzet jóra fordult. De ahogy a választásokon való részvétel, úgy a bojkott után sincs már megbánásnak helye – írják a lapnál.
(Fotó: N1 illusztráció)
Eredetiben ezen a linken.