1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen határozták el a magyar rendek a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását. 1996-ban, a Magyar Tudósok Világtalálkozóján döntés született arról, hogy ez a nap lesz minden évben a Magyar Tudomány Napja, amelyet először 1997-ben ünnepeltek meg. Ennek kapcsán kerestünk fel három vajdasági, illetve vajdasági származású, de már az anyaországban tevékenykedő kutatót, mondják el, milyen ma, 2021-ben, csaknem kétszáz évvel a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását követően, a modern korban tudománnyal foglalkozni.
Berényi Emőke a Híd főszerkeszője azt mondja, a kutatóknak sokszor másodállásban, megfelelő intézményi háttér nélkül kell dolgozniuk, a saját pénzükből fedezve a kiadványokat, a könyvtárhasználati díjat, a konferencialátogatások költségeit.
Berényi Emőke
Milyen az együttműködés a magyar és a szerb irodalomtudósok között?
— A Híd főszerkesztőjeként úgy látom, az irodalomtudomány terén hagyományosan jó az együttműködés a magyarországi és a vajdasági kutatói műhelyek között. Kiváló példa erre az Újvidék–Budapest-konferenciasorozat, amely a hetvenes évek óta ad lehetőséget a Hungarológiai Kutatások Intézete, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, majd a Szerb Tudományos Akadémia Vajdasági Tagozata, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, a mai Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudósainak arra, hogy megosszák egymással legújabb kutatási eredményeiket. Az itt elhangzott előadások szövegeit rendszeresen közöljük folyóiratunkban, 2019-ben pedig a Hosszmetszet című tanulmánykötetben jelent meg belőlük válogatás a Forum Kiadó gondozásában. A Híd hídszerepe többek között abban is megnyilvánul, hogy odafigyelünk és reagálunk a posztjugoszláv térségben zajló folyamatokra: nemcsak szépirodalmi művek fordítására vállalkozunk Orovec Krisztina műfordítás-szerkesztőnk vezényletével, hanem tudományos szövegek magyarra ültetésére is. Idei gyerekirodalmi számunkban – melyet Herédi Károly doktorjelölt szerkesztett – például Jelena D. Lalatović tanulmányát hoztuk le, mely a szomszédos országaink díjadási gyakorlata és a női kamaszregények kánonja közötti összefüggéseket vizsgálja, a magyar olvasók számára is tartogatva tanulságokat. Ezenkívül publikálási lehetőséget biztosítunk fiatal társadalomtudósoknak: idei utolsó számunkban a pécsi Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék hallgatóinak a jugoszláv szocializmus emlékezetéről szóló munkáit fogjuk megjelentetni Fehér Viktor szerkesztésében. Sági Varga Kinga tanulmányszerkesztővel tehát igyekszünk minden kutató előtt nyitottak lenni, hiszen megtapasztaltuk, hogy az irodalomtudósokkal a legtöbbször igen szűkmarkúan bánnak, ami az állami támogatásokat illeti.
Milyen feltételei vannak ma a kutatóknak?
— A kutatóknak sokszor másodállásban, megfelelő intézményi háttér nélkül kell dolgozniuk, a saját pénzükből fedezve a kiadványokat, a könyvtárhasználati díjat, a konferencialátogatások költségeit. Ahhoz azonban, hogy munkájuk ne csupán úri passziónak számítson, az államnak fel és anyagilag is el kellene ismernie tevékenységük fontosságát. A bölcsészettudományoknak ugyanis nagy a társadalmi hasznuk: megtanítanak emberi mivoltunk és közösségben való viselkedésünk motivációinak értelmezésére.
