A drogfüggővé válás az esetek 80-90 százalékában a fiatal generációt érinti – nyilatkozta prim. dr. Sági Zoltán neuropszichiáter. A szakorvos elmondta, hogy a drogfüggők kezelése a Szabadkai Közkórház pszichiátriai szolgálatának Metadon ambulanciáján történik, illetve összefoglalta a kábítószerek fogyasztásának lélektani hátterét, a hajlamosító tényezőket, amelyek elősegítik, hogy valaki drogokhoz nyúljon.

– Az életszakaszokat tekintve egyértelműen az adoleszcens kor a legsérülékenyebb és a legveszélyeztetettebb. Ebben a korban történik az identitás érése, tehát az egyénné válás, az individualizáció. Mivel meglehetősen laza, még nem érett személyiséghatárok vannak, így ezek könnyen befolyásolhatóvá válnak a külső környezet részéről. Lelkileg labilis periódusról van szó, ami azt jelenti, hogy minden pszichés konfliktushelyzet, érzelmi probléma és traumatizáció megnöveli a belső feszültséget és szorongást a személyiségben. Mindez a lereagálódás, relaxálódás és oldódás irányába törekszik, tehát igyekszik ettől a rossz érzéstől szabadulni. Történhetnek szerelmi csalódások, továbbá a státusz elérése irányában tett úton történő csalódások, valamint a tanulás és az életre való felkészülés is nagyon kemény periódusnak számít a személyiségfejlődés során. A társaság hatása, amelyben az illető mozog, amellyel azonosulni akar, a hovatartozás késztetése vezet oda, hogy annak értékrendszerét elfogadja-e. Szeretnének kitörni a családi értékrendszerből, de ugyanakkor még nincs kialakult stabil értékrendszer a másik oldalon. Jellemző a lázadás, az eddigiek tagadása, igényük van az öröm érzésére, a boldogság megélésére, a szorongás feloldására. Ezek miatt nyúlnak tudatmódosító szerekhez, főként alkoholhoz, majd drogokhoz, esetleg pszichoaktív gyógyszerekhez.

A szerek kipróbálása és azok élvezete senkit nem kerül el.

– Mindenki kipróbál valamit ebben a periódusban. Ezt követően létrejön egy tapasztalat ezzel kapcsolatban, és kialakul a toleranciaszint. Csak akkor tudhatjuk meg, hogy mi az a határ, amely még nem károsít, ha megtörténik a tapasztalatszerzés. Ezért jól ismert jelenség, hogy az adoleszcens korban legelőször alkoholt fogyasztunk, berúgunk, és aztán ezzel a tapasztalattal élünk tovább. Ugyanez történik a drogok használatával kapcsolatban, amelyek nem legálisak ugyan, de hozzáférhetők. Az első találkozás ezekkel a szerekkel nagymértékben eldönti a továbbiakat. Ha tehát a toleranciaszint alatti mennyiségben használódnak, akkor az a hatás érhető el, amit szeretnének: kellemes érzést, boldogságot, örömöt okoznak. Amennyiben gyakorivá válik a használat, és a szervezet ezt jól tolerálja, akkor már a rászokás, a függőség veszélye áll fenn. Nem tudjuk, hogy függővé válunk-e, vagy sem, de ha tisztában vagyunk a következményekkel a függővé válást illetően, akkor a kipróbálással és a használattal kapcsolatos döntésnél ez nagyon fontos tényező. Nem kerülhető el tehát a pszichoaktív szerekkel való találkozás, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ha valaki a kipróbálást kerüli, megtiltja saját magának a külső tiltás eredményeként, akkor folyamatosan hiányozni fog az erre vonatkozó tapasztalat. Ezzel persze nem azt jelezzük, hogy tessék mindenkinek kipróbálni, de ha ez megtörténik, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy ez ennek a periódusnak a szerves része.

Hogyan alakul ki a függőség?

– Nagy szerepe van a hozzáférhetőségnek. Egyrészt az alkohol minden sarki boltban elérhető, gyakorlatilag korhatár nélkül bárki számára, hiszen az életkorra való szabályozást is kikerülik. Konkrétan az 5-6 éves gyerekektől a 90 éves idősekig, akik el tudnak menni a boltba, hozzá tudnak jutni alkoholhoz. Nem a drog a legnagyobb probléma, hanem sokkal inkább az alkohol. Azután, a gyógyszertárak is ugyanúgy elérhetők, amelyek esetében szintén vannak szabályozások a pszichoaktív szerek kiadását illetően, de természetesen a gyógyszeripar az profitipar, tehát a termék eladása a cél. Továbbá hozzá lehet jutni a kábítószerekhez, amelyeknek nagyon széles skálája van a gyenge drogoktól kezdve egészen a legkeményebbekig. Környékünkön is tulajdonképpen a marihuánától a kokainig sajnos minden elérhető, ezt nem lehet kiirtani. Mindaddig, amíg egyfajta szokványos vagy egészségesnek nevezhető életműködés van jelen, addig nincs gond. Akkor van baj, ha az életvitel károsodik, azaz teljesítmény-visszaesés történik, az emberek közötti kapcsolatban és a kommunikációban károsodás lép fel, továbbá kisodródás, marginalizálódás történik a mindennapi életből, a társadalmi történésekből, és elmagányosodás alakul ki. Ez tovább fokozza a már említett belső szorongást, amely viszont fokozza az igényt, hogy az oldódjon, és így kialakul egy ilyen kóros kör.

Melyek azok a viselkedésváltozások, amelyeket a környezet észlelni tud?

– Az illető eljut az életvitel megbetegedéséhez, károsodásához, ez a környezetnek nyilván előbb-utóbb feltűnik, és jelzik is az egyén irányába, hogy megváltozott, azaz nem olyan, mint korábban volt. Tanulmányaikat folytató fiataloknál szembetűnő, hogy már nem úgy tanulnak, mint előtte, és rosszabbak az osztályzataik, továbbá csak otthon tartózkodnak, bezárkóznak, nem beszélgetnek a szülőkkel. Ezek jelzését követően két lehetséges opció léphet fel: az egyik, hogy az illető belátja, hogy ez így nem mehet tovább, a másik pedig, hogy nem látja be. Az előrehaladott függőség állapotában a belátás megszűnik, tehát nem érzi magát „javítani valónak”. Azt állítja, hogy nem beteg, nem függő, és teljesen jól érzi magát a szer használatától.

Mit nyújtanak a drogok?

– A tudatmódosító szereket azért használják, mert pozitív, kellemes, örömteli érzést nyújtanak, boldogságot váltanak ki. Ez rendkívül fontos, mert a köztudatban az van jelen, hogy sokszor feltesszük a kérdést, hogy az illető minek használja a drogot, mert az nagyon rossz. Viszont nem rossz, éppen ezért használja. Majd rossz lesz később, de nem akkor, amikor használja. A függőség az betegség. A szakirodalom nem függőségi állapotot, hanem szenvedélybetegséget használ fogalomként, ami szerintem messze elfedi a valóságot a következmények, a szövődmények miatt. A szenvedély ugyanis nem jár kóros következménnyel, de a függőség igen. Ezért nem szeretem használni a szenvedélybetegség fogalmát, inkább a drogfüggőséget.

Hol és hogyan lehet elkezdeni a leszokás folyamatát?

– A megoldás lehetősége, a gyógyítás, a kezelés irányába lehet ellépni, van rá lehetőség Szabadkán is. Itt konkrétan ez a Szabadkai Közkórház pszichiátriai szolgálatának feladata, tehát ez a részleg foglalkozik ezzel a kezeléssel. Van egy úgynevezett Metadon ambulanciánk, amelyre eljuthatnak a függők. A kezelés többnyire egy terápiás segítő kíséretében történik. A Metadon egy olyan szer, amely gyakorlatilag egyfajta helyettesítés, szubsztitúció feladatát látja el, ezért is hívják szubsztitúciós terápiának. Ennek az adagolása, a kezelés vezetése pszichiáter szakorvosnál történik a pszichiátriai szolgálat Metadon ambulanciáján.

Saját belátás alapján vagy inkább a család, a környezet hatására kezdik el a terápiát?

– A tapasztalat az, hogy a belátás nagyon nagy mértékben csökkent, tehát ritkán fordul elő, talán 1-2 százalékban, hogy valaki önkéntesen, saját döntése alapján induljon neki a kezelésnek. Az esetek döntő többségében a függő a környezet unszolására, nógatására, akár zsarolására indul el a kezelésre, mert nincs kiút, nincs kibúvó, és muszáj megtennie ezt a lépést, mert csak úgy tud az adott környezetben megmaradni.

Hogyan juthat el egy drogfüggő az említett ambulanciára?

– Az adminisztratív útja a rendelőbe való jutásnak, hogy a választott körzeti orvosnál kap beutalót az illető, és azzal elmegy a pszichiátriai szakrendelőbe, ahol többnyire segítő kíséretében jelentkezik. Ott pszichiáter irányítása alatt elindul a kezelés. Amikor már egyszer eljutott adminisztratív úton, akkor a továbbiakban, a kontrollvizsgálatok alkalmával nem kell újabb beutalót igényelnie, ugyanis attól kezdve a kontrollok vezetése már a szakrendelő dolga.

Mely korosztály kér a leggyakrabban segítséget a szakrendelőben?

– Azok, akik itt segítséget kérnek, a késői adoleszcens korosztályhoz tartoznak, tehát főként 18 és 21 év közöttiek, és ezt követik a 20-as éveik második felében járó fiatalok, azaz a 25 és 30 év közötti korosztály. Ezek a leggyakrabban előforduló korcsoportok a páciensek körében.

Milyen szerekhez nyúlnak leginkább?

– Ez elsősorban attól függ, hogy milyen anyagi lehetőségeik vannak. Nálunk minden drog illegálisnak számít, azaz törvény által szabályozott és büntetett a drogok birtoklása és az azokkal történő kereskedelem. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó legális úton nem juthat szerekhez. Az illegális piac viszont nagyon kemény és kíméletlen. Akinek nincs elegendő pénze, az nem kaphat drogot. Aki viszont hozzájut, az jó magas áron kaphatja meg az adagját. Kezdve a marihuánától a heroin, a kokain és egyéb drogok is elérhetőek. Néhány száz dinártól néhány száz euróig terjed az árlista. Nyilvánvalóan az ehhez szükséges pénz megszerzése elindít más problémákat. Főként értéktárgyakat tulajdonítanak el otthonról, majd értékesítik őket, hogy pénzhez jussanak. Tehát a családtagok észreveszik, hogy eltűnnek dolgok, és ez alapján merül fel a gyanú, hogy milyen célból történik ez, majd általában felszínre szokott kerülni, hogy az illető adoleszcens fiatal pénzszerzés céljából eladja a tárgyakat, hogy hozzá tudjon jutni a droghoz.

Mely drogok azok, amelyek egészen rövid idő alatt kikészítik a használó szervezetét, illetve melyek azok, amelyek rövid távon kevesebb problémát okoznak?

– Ha előveszünk egy ilyen osztályozást, akkor nyilván a nehézdrogok azok, amelyek a legrövidebb időn belül verik szét az ember egészségét, az egészséges működését, a személyiségét, és a testi hatás sem marad el. A heroin és a kokain használata rövid idő alatt, azaz fél vagy egy éven belül már teljes személyiség-széteséshez vezet, illetve a folyamatos toxin-, méreganyag-adagolás eredményeképpen a szervezet, a test károsodása is bekövetkezik. Könnyűdrogokat is említhetünk, legismertebb talán a marihuána, azaz a fű. Érdekesség, hogy vannak olyan országok, ahol ezt már legalizálták a pozitív hatásai miatt, és ez azért üdvözlendő, mert gyógyszertárakban lehet beszerezni orvosi javallatra, tehát terápiás célból. Az a szer, amelyhez gyógyszertárakban lehet hozzájutni, ismert összetételű és koncentrációjú, és ez nagyon fontos. Kiemelendő, hogy a súlyosabb esetek a nehézdrogok fogyasztói közül kerülnek ki, és ezeknek a szereknek az ára is jócskán magasabb, azaz drágábbak a könnyűdrogokhoz viszonyítva.

Elvonás esetén milyen reakciók várhatók a beteg részéről?

– Az elvonási tünetek, az absztinenciális tünetek megjelenésére lehet számítani. Minél jobban tudjuk a kezelést vezetni, annál kevésbé elviselhetetlenek ezek a reakciók, ha jelentkeznek. Egy mesterségesen kialakított, kóros egyensúly jön létre a folyamatos droghasználattal. Ha ezt az egyensúlyt megbontjuk azzal, hogy megvonjuk a szervezetet a drogtól, akkor elvonási tünetek jelentkeznek, és ezek jelzik, hogy függőség van jelen. Fokozott ingerlékenység, idegesség, türelmetlenség, depresszió, álmatlanság jelentkezik, a testi tünetek közül heves szívdobogás, izzadás, egyensúlyzavarok. Továbbá a szorongás növekedése hatására kifejezetté válnak a félelmek. Ez a félelmi állapot folyamatosan fogságában tartja az illetőt. Tehát eléggé nehéz tünetekről van szó, de elviselhetők. Ezeknek a kezelése lehetővé teszi, hogy ebben a leszokási periódusban jobban felszínen tud maradni az adott személy, és ezt jobban kibírja. Ennek van egy lefutási ideje, amelyet követően a szervezet egy újabb egyensúlyt tud kialakítani, és szerhasználat nélkül tudja folytatni az életét. Ezek az esetek azok, amelyek sikerrel járnak, tehát vannak ilyenek, és le lehet szokni a drogról, de ez nem bátorítást jelent, hogy használják csak nyugodtan, mert úgyis majd leszoknak. Szó sincs róla, mert nagyon sok bizonytalansági tényező van a folyamatban. Pontosan ezeknek az elvonási tüneteknek a kezelése szükséges, ezért fontos, hogy a szakambulancián elinduljon a terápia. A tisztává válás időszaka egyénileg nagyon különböző, talán azt mondhatom, hogy ha egy vagy másfél évet emlegetek, akkor megközelítem a valóságot.

Bárkiből lehet drogfüggő? Vagy kell hozzá egy trauma, amely odáig vezet?

– Nem lehet bárkiből drogfüggő. A beszélgetés elején említett kipróbálás bárkivel előfordulhat. Vannak olyan emberi szervezetek, amelyeknek a toleranciája nulla. Tehát amikor az első próbálkozás történik, akkor egy olyan rossz, negatív tapasztalat alakul ki, amelyet követően a továbbiakban soha nem fogja kívánni a drogot. Az alkohollal kapcsolatban is lehet ilyen eset, hogy valaki egyszer megpróbálja, és aztán soha többet. A jövőt illetően ez szerencsés állapot egyébként, ha kicsi a szervezet toleranciája, mert nincs meg a hajlam ahhoz, hogy a személy függővé váljon. A traumákkal kapcsolatban elmondható, hogy mindannyiunk személyiségében képződik feszültség, szorongás vagy költői fogalmat használva lelki fájdalom, azaz emocionális traumatizáció. Ez szinte mindig előfordul, tehát nincs olyan, hogy valaki használja a drogot, és nem találni az életének előző periódusában számára érzelmileg jelentős történést, amely fájdalmat okozott. Ez mindig létrejön. Történik pszichés, illetve érzelmi traumatizáció, amely lehet szeparáció, elszakadási probléma, partnerkapcsolati probléma, szülő-gyerek közötti gondok, munkahelyi konfliktusok. Jelen van a személyiségszerkezetben egy olyan gyenge pont, amelyet az ilyen események eltalálnak, és ilyenkor a szokványos védekező mechanizmusok nem tudják ezt feldolgozni. Ebből a felhalmozódó szorongásból alakul ki a droghasználat, majd azután a -függőség. Tehát trauma mindig van.

Létezik-e egyáltalán olyan, hogy valaki tudja egyedül, külső segítség nélkül irányítani, kontrollálni a függőségét?

– Létezik, és ezt tapasztalat is igazolja. Tulajdonképpen a személyiségszerkezet működése, a biokémiai működések az emberi szervezetben ezt lehetővé teszik. Lehet tartani egy olyan szintet, amely nem okoz károsodást. Hogy melyik pillanatban billen át a már kóros területbe, azt nagyon nehéz megmondani, mint ahogy azt is, hogy kinek olyan a hajlama, a személyiségszerkezete, a szervezete, hogy függővé válik, és kié nem. Ezért nagyon fontos az, amit mindig szoktam hangsúlyozni, hogy tájékozódjunk erről a jelenségről, mert van. Volt, van és lesz is. Akkor, amikor ott vagyok egy adott szituációban , én döntöm el, hogy megemelem-e a poharat, vagy meggyújtom-e a füves cigarettát, stb. Az én döntésem a mérvadó. Ha ehhez a döntéshez rendelkezem sok információval – azt nem mondom, hogy elég, mert sosem elég az információ mennyisége –, akkor azért jó döntéseket tudok hozni magam számára.

GILIJÁN Norina

Sági Zoltán: A kábítószerfüggők főként értéktárgyakat tulajdonítanak el otthonról, majd értékesítik őket, hogy pénzhez jussanak (Fotó: Magánarchívum)