A Tartományi Természetvédelmi Intézet illetékesei szerint ismeretlen elkövetők az idén is mérgekkel pusztítják a rétisasállományt. A múlt hét végén a szerémségi Grabovci falu közelében bukkantak egy nagyon súlyos állapotban lévő rétisasra. Az intézet és a Tartományi Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársai közvetlenül a bejelentés után a helyszínre siettek, hogy a madarat a vadállatok gyűjtőhelyére szállítsák, az állatot azonban nem sikerült megmenteni.
A szakértők a madár csőrén sűrű, zöldes váladékot találtak, az állat karmai pedig görcsbe voltak rándulva, emiatt arra gyanakszanak, hogy mérgezés végzett vele, ezért a tetemet toxikológiai elemzésnek vetik majd alá.
A természetvédelmi intézet munkatársai az elmúlt hét év tapasztalatai alapján attól tartanak, hogy a gyomirtók szabálytalan használata, illetve a ragadozók szándékos mérgezése miatt az idén is újabb mérgezési hullám kezdődhet el, amelynek nemcsak a rétisas, hanem más, szigorúan védett ragadozó madárfajok is az áldozatai lehetnek.
Az előző években ugyanis sikerült bebizonyítani, hogy negyvenkét rétisast mérgeztek meg, tizenegyet pedig másképpen pusztítottak el.
Az intézet szakértői ezért figyelmeztetik a lakosságot, hogy Szerbiában 2014-ben betiltották a karbofuránt tartalmazó szerek (Furadan 35ST, Carbaman stb.) behozatalát, forgalmát és alkalmazását, a fokozottan védett madarak elpusztításáért pedig pénzbüntetés és három évig terjedő szabadságvesztés róható ki az elkövetőkre.
A rétisas vagy fehérfarkú rétisas (Haliaeetus albicilla) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Európában Észak-Norvégiától egészen a Balkán-félszigetig fordul elő. Európa középső, északi és keleti részén vannak az állandó populációk, a kontinens nyugati és déli részén pedig az állományok telelnek. Északkelet-Európában és Észak-Ázsiában költési és fiókanevelési időszakban található meg, Ázsia többi részén egész évben előfordulhat. Igen sokféle élőhelyen megtalálható, de táplálkozása miatt elsősorban a vizes területek (tengerpartok, folyók, tavak vidéke, mocsarak) az élőhelyei. Kedveli a magas fákkal benőtt vidékeket, a tengerparton pedig a magasabb sziklapárkányokat. A rétisas-populáció egy évtizeddel ezelőtt a kihalás szélén állt, de a madárvédelmi intézkedéseknek köszönhetően kontinensünkön stabilizálódott az állománya. Magyarországon százas nagyságrendben fészkel.
