A medveállatkák elképesztően szívós élőlények, még a legextrémebb körülményeket is képesek túlélni. A Santa Barbara-i Egyetem őket használva vizsgálná meg, milyen következményei vannak egy sokkal hosszabb űrutazásnak, írja a hvg.hu.
A Santa Barbara-i Egyetem izgalmas közleményben számolt be arról, milyen új küldetést terveznek a NASA-tól kapott támogatásnak köszönhetően: a rendkívüli szívósságukról ismert medveállatkákat küldenének csillagközi utazásra, hogy kiderüljön, milyen hatások érhetik az élőlényeket ilyen távolságban és sebességen.
Más csillagokhoz eljutni azonban évtizedekbe telne, ezért a medveállatkákat nem hagyományos módszerrel, hanem lézeres technikával, egy erre a célra készített modulban indítanának el. A misszió a 2015 óta létező Project Starlight része, amely az egyetem egyik különleges kezdeményezése. A projekt arra irányul, hogy a Naprendszerrel szomszédos csillaghoz, az Alfa Centaurihoz indítsanak egy tenyérméretű szondát.
A kutatás bár most is töretlenül zajlik, a tudósok szerint a fénysebesség maximum 20-30 százaléka tűnik elérhetőnek. Ez nagyjából 160 millió kilométer/órás sebességet jelent. A témában kiadott tudományos dokumentáció szerint az indításhoz az Egyesült Államok teljes energiahálózatának egytizedét kellene igénybe venni, de csak néhány percre.
A kutatók szerint a küldetés közben keletkezett adatokat távolról is ki lehet nyerni. Példaként a csillagközi térben utazgató Voyager-szondákat említették, amelyek közül az első 2012-ben, a másik 2018-ban hagyta el a Naprendszert, illetve annak peremét. A szondák azóta is küldenek adatokat, igaz, ezek az információk ma már nagyon sok ideig, hosszú órákon át utaznak, mire elemezhetőkké válnak.
