A Szabadkai Népszínház igazgatója a minap arról beszélt a Szabadkai Televíziónak, hogy az év végéig elkészül a Népszínház épülete és a társulatok beköltözhetnek új otthonukba. A fennmaradó munkálatok elvégzéséhez 800 millió dinár szükséges, a közbeszerzés most van folyamatban.
Körmöci Petronellát, a Népszínház magyar társulatának vezetőjét arról kérdeztük, ennyi év bizonytalanság után, hogyan reagálnak az újabb ás újabb ígéretekre.
— Választások előtt vagyunk, ilyenkor olyan nehéz bármiben hinni. Nagyon nehéz így, tíz év után reálisan látni a helyzetet, nyilatkozni pedig különösen az. Én tényleg csak azt hiszem el most már, amit látok. Voltunk a helyszínen, és valóban az irodahelyiségek, a próbatermek, az öltözők, az utolsó fázisban, szinte készen vannak, bútort kell venni és lehet költözni. A színpadokat nem látom ilyen állapotban, de én nem vagyok szakember, de ha van pénz egy helyen, akkor minden be lehet fejezni időben, hiszen végülis a piramisokat is felépítették. Ennyire vagyok tehát szkeptikus ezzel kapcsolatban, mondta a Szabad Magyar Szónak Körmöci.
Jelenet A gyászoló család című előadásból (Fotó: szabadkaiszinhaz.com)
A magyar társulat vezetője viszont határozottan állítja, záros határidőn belül el kell hagyniuk a Mladost Csipkegyár épületét, és nem „csak” a körülmények miatt.
— Nem a körülmények miatt, persze nyilván azért is, de azokat mi tíz év alatt megszoktuk. Hanem azért, mert ez is pénzbe kerül és amíg mi ezt is és az új épületet is fizetjük, addig mi produkcióra nem kapunk pénzt. Sajnos pályázati pénzeket sem kaptunk Magyarországról az elmúlt két és fél évben, sem a Bethlen Gábor Alaptól, sem az EMMI-től, sem az NKA-tól, vagy valami jelképes összeget, ami nem volt elég semmire. Minden évben díjakat nyerünk, fesztiválról díj nélkül nem térünk haza, teltházaink vannak, hónap közepére az összes jegyünk elkelt. Mégsem veszi ezt figyelembe senki. A produkciós pénzeink a 2018-as szinten vannak. Ami azt jelenti, hogy jövőre már nem tudunk négy bemutatót csinálni, csak hármat. Ha csak hármat készítünk, akkor kevesebb közönségünk van, ha kevesebb a közönség csökken a statisztika és, ha csökken a statisztika, tovább csökken a produkciós pénz. Ami azt eredményezi, hogy a színház feléli önmagát. Ebből pedig azt következik, hogy amikor egyszer, x év múlva elkészül az új épület, addigra érdemileg már nem lesz mit és kit belerakni. Ilyen félelmeim vannak, mondja aggódva Petronella.
A magyar társulat első embere attól is tart, hogy nem tudni ki fogja azt az épületet működtetni.
— A színház fénykorában 250 ember dolgozott a három társulattal, amikor még volt horvát társulat és volt opera is. Aztán csökkentették a létszámot fokozatosan, majd amikor kiköltöztünk, 115 munkása volt a színháznak. Most 72-en vagyunk. Ebben benne van a majdnem 40 színész. Sok munkahely nincs betöltve. Nekünk azt az épületet működtetni kell, de ehhez még legalább negyven emberre szükségünk van. Én értem a főigazgatót és köszönet neki, hisz ő most minden erejével azon van, hogy az épületet befejezzék, minden nap foglalkozik ezzel. De arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy tulajdonképpen az egy hatodlagos dolog, hogy átköltözünk-e. Ha nem emelik a produkciós pénzeket, akkor mi nem tudunk majd előadást csinálni.
Körmöci Petronella (Népszínház)
