Igazán ritkaságszámba megy az a munkaadó, aki a havi béren túl megajándékozza az alkalmazottait. Év végén, ünnepek táján azonban egyre több magánvállalkozó köszöni meg az egész éves munkát a dolgozóinak prémiumok kifizetésével. A topolyai Yugovich (Horvát) Róbert úgy döntött, másként lepi meg az munkavállalóit és kaparós sorsjegyet vásárolt nekik, illetve befizették a lottót. Az esélytelenek nyugalmával indultak, egyikük sem játszott korábban soha.

– Katolikus karácsonykor minden munkavállaló kapott egy bizonyos pénzösszeget, de mivel vannak olyan alkalmazottak, akik a pravoszláv karácsonyt ünneplik, ezért kitaláltuk, hogy közös bulit szervezünk, és arra gondoltam, hogy fejenként 50 euró értékben szerencsejátékot fizetünk be. Befizettünk lottót és a maradékból, mintegy 10 000 dinárért pedig kaparós sorsjegyet vettünk. Ezt közösen lekapartuk. Mi is nagyon meglepődtünk, amikor az egyiken a főnyeremény volt. A hárommillió dinárt a főszakácsunk kaparta le. Ő sem akarta elhinni és mi sem. Napokig nem is foglalkoztunk a dologgal. A jegyeket elraktuk ide a bárpultba, s egyik nap mondta az egyik dolgozó, hogy most már ő kidobja, mert itt csak rakosgatja le-föl. Kérdeztem, hogy mennyi nyeremény van, mondja 2400 dinár meg az a 3 millió, amiről nem tudjuk, hogy akkor valójában annyi-e. Csodálkozva kérdeztem, hogy nem mentek el leellenőrizni? Mondták nem, nem érnek rá, menniük kell főzni, mosogatni, meg egyebek. Így végül én mentem át, s a hölgy mondta, hogy itt tényleg van egy nagy nyeremény, meséli a történteket Róbert, a topolyai Jail tulajdonosa.

Túl nagy a nyeremény

Miután az adót levonták, 2 millió 400 ezer dinárt kaptak kézhez.

– Úgy döntöttünk, hogy felét szétosztjuk, a másik felét pedig befektetjük a cégbe, továbbá jótékony célokra fordítjuk, mondta Róbert. Az összeg negyedét így a Budi human Alapítvány, a topolyai Bethesda és a fogyatékkal élő gyermekek kapták.

A topolyai szórakozóhely tulajdonosa azt mondja, nagyon nehéz volt az elmúlt időszak, hiszen a járvány miatt nagyon sokszor nem tudtak dolgozni. Ő mégsem mondott fel senkinek, az öt év alatt pedig, amióta működteti a helyet, egyetlen egy alkalmazottja sem mondott fel.

– Tíz alkalmazottam van, én vagyok a tizenegyedik. Nagyon nehezen vészeltük át az elmúlt két évet, hónapokon át zárva voltunk. Ettől függetlenül mindenki kapott fizetést, mindenkit megtartottam. Amikor jöttek az újabb szankciók, akkor végül áttértünk az éttermi szolgáltatásra. Nem mondom, hogy még két évet kibírunk, ha így folytatódik, de bízom benne, hogy javulni fog a helyzet, mondja reménykedve Róbert.

Yugovich Róbert és a szerencsejáték fiókintézetének alkalmazottja a nyertes sorsjeggyel a kezében

Yugovich Róbert alkalmazottai családias hangulatban dolgoznak (Fotó: magánarchívum)