Európa legnagyobb – a világ ötödik legnagyobb és második legerősebb – fegyveres erejét zúdította az orosz diktátor ma hajnalban Ukrajnára. A háború végét még csak sejteni sem lehet. Az előzményeket ismerjük (noha még sokat kell majd róluk beszélni), de a tévés hadüzenet is tanulságos – ezt foglaljuk össze az alábbiakban.
Vlagyimir Putyin orosz elnök helyi idő szerint hajnali ötkor felhívta egyetlen katonai csatlósát, Aljakszandr Lukasenka szomszéd diktátort, hogy tájékoztassa az invázió beindításáról, hiszen a háromoldali támadáshoz Belaruszt is ki akarta használni.
Öt óra 50 perckor Putyin a televízióban jelentette be a háborút (alább hevenyészett fordításban, mert a Kreml honlapja még mindig nem tette közzé a szöveget):
„Úgy döntöttem, hogy speciális hadműveletet hajtunk végre. Célja, hogy megvédje azokat az embereket, akik az elmúlt nyolc évben zaklatásnak és népirtásnak voltak kitéve. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy demilitarizáljuk és nácimentesítsük Ukrajnát és bíróság elé állítsuk azokat, akik számos véres bűntényt követtek el civilek ellen, beleértve az Orosz Föderáció állampolgárai ellen.”
Érdemes megfigyelni, hogy Putyin ugyanazt az öltönyt, ugyanazt a nyakkendőt viselte, ugyanannál az asztalnál ült, mint hosszú hétfői Ukrajna-ellenes beszéde közben – amiből az a következtetés is levonható, hogy a háború bejelentését még akkor rögzítette.
Az első jelentések szerint Putyin „speciális hadművelete” csak a Donyeck-medencére vonatkozott, ám perceken belül rakétatámadás érte több ukrán nagyvárost, valamint a fenti célok egyértelműen arra utaltak, hogy az egész Ukrajnát hatalma alá akarja vonni. Ezt sejtetik az ukrán katonákhoz intézett szavai is:
„Arra bíztatlak benneteket, hogy azonnal tegyétek le a fegyvert és menjetek haza. Az ukrán hadsereg minden olyan tagja, aki teljesíti ezt a követelést, szabadon elhagyhatja a harci zónát és hazamehet a családjához” – mondta az orosz elnök kifejezetten felsőbbrendűséget megjelenítő hanghordozással.
Az orosz diktátor ennél dühösebb hangon fordult „az ellenséghez”:
„Oroszország nem érezheti magát biztonságban, nem fejlődhet és nem létezhet, ha állandó fenyegetésnek van kitéve a modern Ukrajna területéről… Akárki próbál bennünket hátráltatni, és még inkább, ha fenyegeti hazánkat és népünket, tudnia kell, hogy Oroszország válasza azonnal bekövetkezik. És olyan következményeket fog okozni, amilyeneket a történelmükben még nem láttak. Minden fejleményre készen állunk. Minden szükséges döntés megszületett. Remélem, meghallották.”
Perceken belül elindultak a cirkálórakéták ukrajnai katonai létesítmények felé – és nemcsak a Donyeck-medencében, hanem az ország minden nagyobb városában robbanások és tüzérségi lövedékek csapódtak be. A következő órában harckocsik lépték át a belarusz—ukrán határt is, orosz tengerészgyalogosok pedig partra szálltak Odesszánál.
És a világ meghallotta: az orosz diktátor lerohanta sokkal kisebb, sokkal szegényebb, már korábban részben elfoglalt és bekebelezett szomszédját, vállalva ezzel a második világháború utáni legnagyobb európai katasztrófa kockázatát és felelősségét.
Új, veszélyes korszak vette kezdetét Európában.
A háborús Putyin (Montázs képernyőfotóval)
