„A szavazás a polgári társadalmak szentsége.”
Az idézet Theodore Hesburgh amerikai paptól származik, s e mondat annyira távol áll attól, amire mi április 3-án készülünk, mint Makó Jeruzsálemtől. Az elmúlt hetek alatt sem sikerült megingatniuk a politikusoknak az emberekben azt a meggyőződést, hogy a szavazásnak értelme lenne, ha vasárnap az urnák elé járulnának. Sem azokban nem változott meg az ezzel kapcsolatos álláspont, akik valamiképpen függetlenek tudtak maradni a jelenlegi hatalmi pártoktól, azokban pedig végképp nem, akik parancsszóra jelentek meg a kampányrendezvényeken, és ugyanígy kényszerből mennek karikázni vasárnap. Mert a rendszer, a politika ilyen – gondolják, legyintenek, és mennek tovább.
A választójog kapcsán azt találjuk még meghatározásként a szakkönyvekben, hogy a „demokratikus rendszerekben a választójog általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással érvényesül”. Már a demokratikus rendszernél bukik az egész történet, hiszen tudjuk, hogy Szerbia a demokráciától – igen, csak ismételni tudom magam… – olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Amennyiben pedig az elmúlt hetek magyarországi levélszavazás-botrányait is górcső alá vesszük, akkor a titkos szavazás megléte is kérdésessé válik, hiszen a Vajdaságba küldött levélszavazatokat egy párt aktivistái vitték házhoz, segítettek a kitöltésben, s nagylelkűen vissza is juttatták oda, ahová kell.
Mindenek ellenére sem maradhatunk otthon április 3-án, amikor Szerbiában köztársasági elnököt és parlamentet választunk. Jogunk és kötelességünk véleményt nyilvánítani, legyen az bármilyen: a jelenlegi hatalommal elégedett, csalódott, esetleg kikényszerített vélemény. Szavazunk, s úgy döntünk, hogy maradunk a megszokottnál, mert az legalább nem okoz meglepetést, ismerjük, még ha túlságosan nem is szeretjük. Esetleg megpróbálunk váltani, hátha új kapukat, lehetőségeket nyit meg előttünk az élet. Leadva a voksunkat tudjuk, mi „megtettük, amit megkövetelt a haza”.
Aztán vasárnap nem sokkal este tíz óra előtt kiderül, elindulunk-e, hogy közelebb kerüljünk a demokráciához, az alapjogok tiszteletben tartásához, a tisztességhez, vagy továbbra is olyan messze leszünk, mint oly sok mindentől, és mint Makó Jeruzsálemtől.
Április 3-án Szerbia elnököt és köztársasági képviselőket választ (Fotó: Beta)