Lovas Ildikó Amikor Isten hasba rúg című regényét viszi színre a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulata Urbán András rendezésében. Az előadás, melynek bemutatója júniusban esedékes, az Újvidéki Színházzal koprodukcióban készül.

A szöveget Góli Kornélia dramaturg alkalmazta színpadra, akivel a próbafolyamatról beszélgettünk, valamint arról, hogy milyen a rendezővel és az alkotói csapattal való együttműködése.

– Most épp egy olyan érzékeny pillanatban vagyunk, amikor még eldőlnek dolgok, az anyag nagyon képlékeny a kezünk között, különböző variációk, ötletek merültek fel. Ez egy regény, viszont formailag „név: dialógus” szerkezetben van írva, tehát jelöli a megszólaló személyét. Ebből a szempontból hasonlít a drámai formára, de sokkal terjedelmesebb, ami esetünkben azt jelenti, hogy egy radikális válogatást kell eszközölni. Nyilván van egy írói, és van egy rendezői szándék, ezt a kettőt pedig folyamatosan párhuzamosan kell kezelni. A rövidítés és a szövegrészek kiemelése a rendezővel, Urbán Andrással folytatott közös munka során történik: ez már létrehoz egy struktúrát, formát, és ezt gyúrjuk, beszéljük át, rakosgatjuk… Egyébként a regényre is a fragmentált szerkesztési technika a jellemző, az előadás is tulajdonképpen a fragmentált megszólalásokat, vizuális világot fogja tükrözni – magyarázta Góli Kornélia.

A szerzővel konzultál-e a csapat a folyamat során, vagy számára is meglepetés lesz a végtermék?

– Biztos, hogy meglepetés lesz. Lovas Ildikó itt volt az első próbán, és beszélt a saját benyomásairól, Csáth Gézához való kötődéséről. Nyilvánvalóan nemcsak a készülő előadás kapcsán, hanem bármely irodalmi mű esetében, ami színpadra adaptálódik, ott van egy hatalmas változás, hiszen egy műalkotás átalakul egy másik műalkotássá. Egyik alkotó kezéből átkerül egy másikéba. Szerintem irigylésre méltó bátorság az írók részéről, hogy „gyereküket” rábízzák valakire, hogy a saját vizuális és színházi látásmódja szerint fogalmazza meg azt egy másik produktumként. Akik követik Urbán András színházi munkásságát, tudják, hogy nem első esetben beszélünk arról, hogy egy irodalmi mű képezi az előadása alapanyagát.

Urbán Andrással hogyan zajlik a közös munka?

– Mi már sokszor dolgoztunk együtt. Lovas Ildikó Spanyol menyasszonyán is közösen dolgoztunk. Az is egy izgalmas munka volt. Az irodalomkritikusok a Spanyol menyasszony kapcsán is a fragmentált szerkesztési technikát emelték ki, mi viszont szinte egy lineáris nőtörténetként meséltük el a regény két párhuzamos elbeszélőjének történetét, tehát megváltoztattuk a szerkezetét, és így kreáltunk újat. Andrással úgy dolgozunk, hogy rengeteget beszélgetünk. Ő az a fajta alkotó, aki a mindennapok teendői mellett is napi 24 órában pörgeti a fejében a megjelenő képeket, és azt, hogy „hogy is van az a szövegrész”, „hova tettük azt a mondatot” stb. Folyamatosan ez forog a fejében, de nyilván az enyémben is. Az én feladatom az, hogy állandóan frissen tartsam a szöveget. Nemcsak azokat a részeket, amelyekkel dolgozunk, hanem az egészet, a teljes művet. Mert bármelyik pillanatban felülíródhat egy korábbi döntés, és egy kihagyott szövegrész vagy mondat visszakerül az előadásszövegbe. András munkamódszere a beszélgetés, a gondolatok, asszociációk közös megvitatása, persze mi ezen a szakaszon már túl vagyunk, és most már a konkrétumok következnek, amikor is napról napra, fokozatosan megszületik a mű.

A rövidítés és a szövegrészek kiemelése a rendezővel folytatott közös munka során történik (Fotó: KDSZ)

A színészek mennyire szólnak bele a dramaturgiába?

– Azt gondolom, itt, a Kosztolányi Színházban nagyon jól működik a kommunikáció a színészek és a többi alkotó között. Nem jellemző egyébként, hogy nagyon bele akarnának szólni. Persze én annak csak örülök, ha a színész jelzi, ha esetleg egy mondatszerkezet vagy szórend változtatására van javaslata, hiszen erre is oda kell figyelni: a leírt szöveget látom, látom a központozást, és akár többször is újra tudom olvasni, értelmezni. De arra fel kell készülni, hogy ami a színpadon elhangzik, azt a néző egyszer hallja, és közben nagyon erőteljes képi hatás is éri. Így vannak olyan esetek, amikor néhány dolgot változtatni kell.

Kik vesznek részt a produkcióban?

– Az előadás az Újvidéki Színház és a Kosztolányi Dezső Színház koprodukciójában készül. Újvidékről három színész érkezett, Banka Lívia, Ozsvár Róbert és Crnkovity Gabriella, a KDSZ-ből pedig Mészáros Gábor, Kucsov Borisz, Fülöp Tímea, Verebes Andrea, Búbos Dávid. Marina Sremac a jelmeztervező, Mezei Szilárd a zeneszerző, a díszletet pedig Urbán András tervezi. András nagyon erőteljesen képekben és képi világban gondolkodik, nagyon sokszor ő maga jegyzi a díszlettervet is, most is ő kreálja ezt a világot.

Milyen ez a képi világ, amely majd megjelenik?

– Az Amikor Isten hasba rúg című regény Csáth Géza alakjával, sorsával, családjával, Kosztolányival való kapcsolatával is foglalkozik. A regényből idézve úgy is fogalmazhatnék, „…egy család története ez.” És van egy különlegessége, hogy Csáth Géza kislánya is megszólal benne, és megrázó módon reflektál az árvaságra, ami az ő sorsa és öröksége lett. Miközben megpróbálja rekonstruálni saját családjának történetét.

Az előadás ősbemutatója június első felében először Újvidéken, majd pedig Szabadkán lesz.

Az alkotói csapat. Az asztal két végén: Urbán András és Lovas Ildikó (Fotó: KDSZ)