Az őrző védő szolgáltatást nyújtó cégnél, ahol dolgozom, a dolgozók minimálbért kapnak, a bérelszámoláson pedig havonta EGY dinár van feltüntetve meleg étkezéshez való hozzájárulásként – írja az N1 egyik témával kapcsolatos cikke alatt egy hozzászóló.

A munkatörvény előírása egyértelmű: a munkáltatónak fizetniük kell a munkavállaló részére a meleg étkezés költségét, ha a munkahelyén nem biztosított számára az ebéd. A probléma csak az, hogy sem a törvény, sem más szabályozás nem határozza meg, hogy mennyit kell fizetnie ezért a munkáltatónak. Szerbiában már számos alkalmazott indított pert a kérdés tisztázatlansága miatt, amiről az N1 is beszámolt.

„Az étkezési hozzájárulás joga a munkavállalót minden hónapban megilleti” – magyarázza Mario Reljanović, az Összehasonlító Jogi Intézet munkatársa az N1 portálnak.

Megjegyzi, hogy sajnos sehol nincs meghatározva az erre a célra kifizetendő összeg mértéke, ami – mint hozzáteszi – hihetetlen visszaéléseket eredményez.

„A munkaadónak feltétlenül kártérítést kell fizetnie a dolgozók részére, ha a munkavégzés során nem biztosított számukra élelmet. Ennek a kompenzációnak jól láthatónak kell lennie a fizetési papíron. Ez minden munkát végző embert megillet.” – magyarázza Reljanović és hozzátette, hogy betegszabadság, szabadság és egyéb távollét idejére ez nem vonatkozik.

A magánszektorban jobb a helyzet?

A szakszervezetek azt mondják, hogy a magánszektor munkaadói gyakrabban fizetik ki a meleg étkezés díját, mint az állami szféra munkáltatói.

Ezt Ranka Savić, a Szabad és Független Szakszervezetek Szövetségének (ASNS) elnöke is megerősítette.

„Összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet a magánszektorban, különösen ott, ahol szervezett szakszervezetek működnek, mert ebben az esetben kollektív szerződéssel és tárgyalással határozzák meg a meleg étkezés mértékét és minden kártérítést. Kérvényeztük, hogy az állam határozza meg a napi meleg étkezés minimális költségét” – mondja Ranka Savić az N1-nek. Rámutatott, hogy a meleg ebéd minimális költsége azokon a helyeken, ahol valóban kifizetik azt, 300 dinár körül alakul.

A munkáltatóknak a munka jellegéhez mérten kellene biztosítania vagy kifizetnie az étkezést, hiszen egy irodában ülőmunkát végző alkalmazott és egy kemény fizikai munkát végző munkásnak nyilvánvalóan eltérőek az energiabeviteli igényei.

„A munkáltatónak minimálisan, egy észszerű szinten köteles kellene hogy legyen meghatározni a kompenzáció mértékét, ám az nem várható el, hogy a munkáltató a munkavállalók táplálkozási preferenciáit kövesse” – fogalmazott Reljanović.

Illusztráció (Pixabay)