Még egy nap, és már vége is lesz: kedden, augusztus 15-én este, vagy talán inkább szerdán hajnalban, az utolsó utáni italkimérés bezárásával és elbontásával véget ér az idei Sziget Fesztivál, sorrendben a huszonötödik, amely tehát egy jelentős fordulópont is egyben a rendezvény történetben. A negyed évszázad tiszteletére újítottuk fel (s poroljuk le…), de folytatjuk is immár itt, helyben, a szabad fórumunkon a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit.

 

„– Felakaszthatom a kabátját?
– Felőlem akár agyon is lőheti…”
(Csak azért, mert épp most olvastam a Facebookon…. 🙂 )

 

Huszonkettő, huszonegy, húsz, tizenkilenc, tizennyolc…

Nézegetem, immár szinte naponta a Sziget Fesztivál honlapjának visszaszámolóját, s látom ám, hogy ez így már kevesebb, mint szűk három hét. A soproni VOLT Fesztivál után a sátor kitakarítva, alkatrészek – cövekek és feszítők és miegyebek – leltározva, hálózsákok összeöltve (esküszöm, soha többé nem zuhanok bele cipőstül…), bakancs – eső, zápor, zivatar, hidegfront esetére – suvickolva, szóval, nagyjából minden együtt van – a csillagzatok igencsak kedvező együttállása –, ami egy kellemes szigetelés előfeltétele lehet… Jaés! A munkahelyemen a szabadság is tisztességgel, becsülettel kiíratva! Augusztus 4-től 14-ig. Igen, ez néhány nappal valóban több, mint a Sziget Fesztivál idei programja, de hát a kicuccolásra, sátorverésre, no és persze a civil élethez való visszahangolódásra is kell egy kis időt adni…

Vagy valami ilyesmi…

Itt valahol tartunk hát mostanság. Habár ebbe a túl sok matematikázásba már tényleg belezavarodtam. Tizennyolc vagy tizenhét lehet… Esetleg tizenhat! Végtére is, nem azért buktam meg már a gimiben is matekból, hogy most pontosan ki tudjak számolni bármit is, ami ennyire fontos lenne. 🙂 Vagy ennyire egyszerű. Mert hiszen nem mindegy, hogy a Magyar Dal Napját például lekésem-e…

Egyáltalán nem mindegy…

 

***

 

Egy egészen másfajta visszaszámlálás azonban az a másik, amelyről egyelőre nem tudom, s még csak nem is sejthetem, hogy meddig lehet még majd folytatni a kezdés előtti napokkal, de tény, hogy igazából augusztus 5-én, vagyis vasárnap kezdődik az idei Sziget Fesztivál, s ez lesz az úgynevezett mínusz kettedik nap: a Magyar Dal Napja. Jövőre talán már mínusz harmadik, mínusz negyedik, mínusz ötödik nap is lesz… Nem adjuk fel! Így aztán lassan, de biztosan kiterjeszthető a Sziget az egész évre. A hivatalos zárás után pedig jöhetnek majd a plusznapok: After Party, After Party 2, After Party³, After és Mégafterebb… Utolsó Utáni, és még az Azutáni is… Én bizony egyáltalán nem bánnám! 🙂

Csak arra kérem majd a szervezőket, hogy vegyék már figyelembe azt is, hogy a rendelkezésemre álló, a hatályos törvényeink értelmében felhasználható szabadságkeretem sem végtelen…

No, de őrizzük meg a komolyságunk!

Ott tartottunk, hogy nézegetem én azt a programot a honlapon. Rögtön a nyitónapon – a hivatalos nyitónapon, tehát nem a kettővel korábbin, nem a mínusz kettediken – játszik a brit Placebo együttes a nagyszínpadon. „Egyetlen szigetlakónak sem kell bemutatni Brian Molko-t és elpusztíthatatlan együttesét, a Placebót, hiszen az alternatív kultúra zenei szabásmintáit majdnem két évtizede meghatározó zenekar egyike azon kevés hazánkban többször is megfordult külföldi előadóknak, akiket egységesen tisztel és imád mindenki, aki az elmúlt húsz évben legalább egy tizedmásodpercet eltöltött a Szigeten. A világon egyedülálló módon a Placebo magyar rajongótábora és a zenekar közötti szerelem nem egyoldalú kapcsolat, hiszen többször is kiderült a szigetes Placebo-koncerteken, hogy a több mint tízmilliós lemezeladási mutatókkal rendelkező londoni alakulat frontemberét is gyengéd érzelmek fűzik hozzánk, pontosabban a Sziget az egyik kedvenc fesztiválja” – olvasom az ismertetőben. S bizony-bizony mondom néktek, én nem vagyok a Placebo együttesnek különösebben nagy rajongója, de mindig is szerettem/kedveltem, sőt mi több, tiszteltem a zenéjüket, s bizony-bizony mondom néktek, nem igazán tudott ez a formáció az elmúlt években úgy fellépni Magyarországon, hogy a koncertjükön ne lettem volna ott. Hűűű… Mi lenne még, ha a rajongójuk is volnék?!

Itt voltak ők már 2006-ban és 2009-ben is a Szigeten – abban az évben Lily Allen is a nagyszínpadon lépett fel –, szóval, szívesen látott, de sokadszori visszatérők ők már a fesztiválon.

A messzi tengerentúlról, Amerikából érkezik a Korn zenekar. Róluk meg azt olvashatjuk a honlapon, hogy: „Majdnem húsz év van mögöttük, de máig az újkori metálkultúra legfontosabb zenekarának számítanak, olyan halhatatlan intézménynek és univerzális referenciapontnak, akiknek munkáira rajongók milliói és előadók generációi hivatkoznak. A kilencvenes évek közepén a nu metál jegyében több tízmillió lemezt adtak el, két Grammy-díjat nyertek, és nem utolsósorban halhatatlan slágereket írtak, mint a Blind, a Freak on a Leash, vagy a Falling Away From Me. Zenéjük sokat változott az új évezredben, de a jellegzetes kornos hangzás mindmáig örök és elpusztíthatatlan, akárcsak Jonathan Davis, James »Munky« Shaffer és Reginald »Fieldy« Arvizu triásza. Legújabb dubstep-központú metál-őrületükkel, a The Path of Totalityval jönnek rombolni az idei Szigetre.” No, hát ott leszünk ezen a bizonyos csütörtök estén, és nem fogunk csütörtököt mondani augusztus 9-én sem a nagyszínpad előtt. (Mert tudjuk azt is: Isten nem bottal ver… hanem olykor bizony nagyon rossz szóviccekkel…)

A Korn zenekar tagjai tavaly itt a szomszédban, Ausztriában játszottak a NovaRock fesztiválon, az osztrák Nickelsdorfban, vagyis a település magyar nevén, Miklóshalmán léptek fel. Ezt a rendezvényt nekem mindeddig még nem sikerült kipipálnom, vagyis tavaly sem láttam őket – no, de eszi fene, az idén majd szépen és becsületesen bepótolom ezt a mulasztást is a Szigeten –, ellenben Kontha Dórának, a Magyar Hírlap munkatárásnak sikerült elcsípnie őket a tavalyi NovaRockon néhány szó erejéig. Álljon itt most egy rövid, alig háromkérdésnyi részlet – a fentiekkel összhangban és mindarra reagálva is egyúttal – az akkor készült interjúból:

„– Rengeteg rajongó nőtt fel a Korn zenéjén, és a zenekar egy generáció meghatározó együttese lett. Mit jelent ez a számotokra?

Reginald »Fieldy« Arvizu: Valóban nagyszerű érzés tudni, hogy az embereknek tetszenek a dalaink, és inspiráljuk őket.

Ray Luzier: Igen, és nagyon jó érzés egy olyan zenekar tagjának lenni, amelyik folyamatosan fejlődik, és mindig halad előre. Vannak olyan együttesek, amelyek megcsömörlenek négy-öt-hat év után, aztán pedig feloszlanak. A Korn már tizenkilenc éve működik. Különös és furcsa dolog, hogy a zene mennyire erőteljes tud lenni, hogy mennyire hatással van az életekre.

– Ray, milyen volt az első koncerted a Kornnal?

Ray Luzier: Először Dublinban, Írországban játszottam a Kornnal, őrült élmény volt. A meghallgatás után üdvözöltek a zenekarban, mondták, hogy Dublinban találkozunk. Én kérdeztem, hogy mikor fogunk próbálni, amire ők azt mondták, hogy jó, ha egyáltalán a koncert előtt összejön egy sound check. Szóval az első néhány fellépésen még ideges voltam, de aztán hamar összeszoktunk.

– Az internet mennyire támogatta a Korn sikereit?

Ray Luzier: Mára már minden hihetetlenül felgyorsult, bárhol bármit le lehet tölteni. Az internet segítségével az információk egyik pillanatról a másikra áramlanak. A világháló nagyon jó eszköz, aminek azért nyilvánvalóan megvannak az árnyoldalai is: például, ha egy új dalon dolgozunk, az akaratunk ellenére, idő előtt felkerülhet az internetre.”

Ezt az élmény fogjuk hát bepótolni az idei Szigeten…

 

***

 

Szóval böngészhetünk itt hajnalig is akár…

Lehet lajstromozni a neveket: The Horrors (UK), Paolo Nutini (UK), Beatsteaks (D), Maximo Park (UK), Sportfreunde Stiller (D), Two Door Cinema Club (UK), Mando Diao (S), Hurts (UK), Tankcsapda (vajon???), The xx (UK), SUM 41 (CAN), LMFAO (USA), The Stone Roses (UK), Snoop Dogg (USA), The Killers (USA), és így tovább a végkimerülésig…

De én igazából sohasem értettem – immár huszadik esztendeje – a magyar sajtónak azt a hozzáállását, hogy egy-egy szigetes fellépésről ugyanúgy tudósítanak, úgy írnak koncertkritikákat, mintha azok önálló, semmivel sem kísért, egyszeri zenei események lennének. Pedig dehogy, távolról sem! A Sziget önmagában is egy rettenetesen nagy forgatag, nyüzsgés, élmények kavalkádja. Ebben a felhozatalban a legeslegjobb, legkiemelkedőbb koncert is csak egy a sok közül, az élmények pedig visznek, sodornak magukkal. Ahogyan azt már Müller Péter Sziámi is megénekelte sok esztendővel ezelőtt:

„Sodródni kell
Sohase tudni a célt
Behunyt szemmel
Adni egy esélyt
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad”

Szóval, ha egész testtel gondolkodunk, akkor a Sziget sokkal több, mint egy koncert, sőt, sokkal több, mint sok koncert, sokkal több, mint számtalan koncert. Én minden évben a kulturális programokat szoktam kiemelni, az utcaszínházakat személyes érintettség okán is, a tánc- és színházi sátor programjait, a képzőművészeti eseményeket…

De! A civil faluban is évről évre hihetetlenül sok időt töltök el a Fair Trade kávéjától kezdve a nemzedékek közötti ellentétek leküzdéséért ténykedő rettenetesen szimpatikus nagyik vöröshagymás zsíroskenyeréig… És máris itt vagyunk, itt tartunk a gasztrónál!

Hát igen, ez most egy feketepont a honlapnak! A civil szervezetek programjairól alig találni bármit is a menükínálatban.

Szomorkodom… 🙁

Nagy-nagy pirospont ellenben a Sziget szervezőinek, hogy az idén kitalálták ezt az ötvenszázalékos kedvezményt az úgynevezett törzsszigeteseknek. Vagyis mindazoknak, akik igazolni, bizonyítani tudják, hogy legalább három fesztiválon részt vettek… Ők ugyanis az idén féláron léphetnek be a K-hídon!

Nem, persze, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy esetleg megpróbálkoznék élni a kedvezményes lehetőséggel. Nem is nekem volt ez kitalálva (no de az én koromban?!), ellenben, mondjuk, a lányomkorú fiataloknak igazán jól jöhetett egy ilyen alkalom, hiszen például az én csöppnyi gyermekem is immár ennél többszöri szigetes jelenlétét tudja megcáfolhatatlanul bizonyítani.

Nekem lényegében azért volt fontos ez a kezdeményezés, mert egyfajta emlékébresztőként működött. Tizenhatodik Szigetem lesz az idei az összesen húszból… Ugye, érthető? Mármint a nosztalgia…

Van egy egészen nagy szekrényem, amiben már évek óta csak a régi Szigetekről összegyűjtött emléktárgyakat, apró kis csecsebecséket, szórólapokat, nyomtatványokat, mindenféle szóróanyagokat, reklámcuccokat, alkalmi kiadványokat gyűjtöm… Vagyis az én féltve őrzött kis EREKLYÉIMET!!! Ezt a páratlan gyűjteményt kezdtem el most feltárni még valamikor tavasszal, amikor a kedvezményes akciót meghirdették! És ezt nevezem egyben emlékébresztőnek is…

S azt hiszem, ha versengenénk, hogy kinek-kinek van több, vagy a legtöbb szigetes ereklyéje, hát abban az olimpiai (mert az is a nyakunkon immár…) diszciplínában is az élmezőnyben, ha nem a dobogón végeznék! De hagyjuk csak most szépen az öncélú dicsekvést…

 

***

 

Mindezt csak azért mesélem, mert ugyanebből a szekrényből került elő még valamikor május legelején egy igazán izgalmas kiadvány. A Sziget civil szervezetei között ugyanis már évek óta jelen vannak azok a törekvések is, amelyek az idegenek, a külföldiek, a bevándorlók elfogadását és elfogadtatását célozzák meg tevékenységükkel. Menekültügyesek… A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal… És társintézményeik. Társszervezeteik.

Az egyik ilyen sátornál (és ma már természetesen meg nem mondom, hogy melyiknél… 🙂 fővesztés terhe mellett sem!) került a kezembe a békéscsabai Befogadó Állomás kiadványa is, Utazás a gasztronómiában címmel. Valamikor az új évezred hajnalán történhetett mindez, de a pontos évszámot mai fejjel már nem tudom meghatározni, 2000 vagy 2001 lehetett. A kiadványon az előző évszám van feltüntetve, de ez csalóka lehet, mert az ilyen nyomtatványokat, szóróanyagokat mindaddig terjeszteni szokták, amíg a készlet tart… Tehát, ha 2000-ben jelent is meg, ez sem garancia arra, hogy már abban az évben sikerült is lenyúlnom belőle egy példányt. Az is könnyen elképzelhető, hogy csak néhány évvel később tévedtem be abba a sátorba, amelyben egy-egy ilyen kiadvánnyal ellentételezték, ha hibátlanul, helyesen, vagy legalábbis a megállapított hibahatáron belül töltötték ki a látogatók a különböző kérdőíveket.

Szóval, bármi megtörténhetett…

És bárminek az ellenkezője is!

A lényeg azonban, hogy ebben a szerény kis kiadványban gyűjtötték össze a békéscsabai Befogadó Állomás lakóinak otthonról, hátrahagyott hazájukból magukkal hozott receptjeit. S ebben a nyomtatványban találtam meg az afgán spenóttorta receptjét. Ezt szeretném most megosztani a Perspektívák olvasóival: „Gyakori étel a muzulmán ünnepeken. Legtöbbször a téli időszakban, RAMADÁN ünnep alatt fogyasztják, mert egyaránt finom hidegen és melegen is.” No, és lássuk hát a hozzávalókat… Az írja, hogy kell 500 gramm leveles, vajas tészta. Valamint a töltelékhez:

– 50 g túró

– 250 g spenót

– só

– 10 főtt tojás…

S habár ezt külön nem jelölik, annak a másik három tojásnak pedig, amit mégis feltüntettek a leírásban, ezek szerint minden bizonnyal nyersnek kell lennie. Ha pedig mindez van most otthon nagy hirtelenjében, s máris hozzálátnánk az elkészítéséhez, tartsuk szem előtt még az alábbiakat is: „1 tortaformát kibélelünk a tészta 2/3-d részével. A töltelékhez a túrót, a spenótot, a sót és a három egész tojást jól összekeverjük. Rátöltjük a tésztára, és a tetejére helyezzük a megpucolt, felszeletelt főtt tojásokat. A tetejét letakarjuk a maradék tésztával. Villával megszurkáljuk és megsütjük.” Hát, valahogy így…

Mindenkinek jó étvágyat kívánok hozzá!

Aztán majd az idei Sziget Fesztiválon, teszem azt, a Placebo, a Korn, vagy éppenséggel a Stone Roses koncertje után, lazán ücsörögve, sörhabot nyalogatva a bajszunk széléről valamelyik sörsátor szélébe befurakodva, megbeszéljük az apró kis trükköket, fineszeket, amelyekkel még finomabbá, ízletesebbé tehetjük ezt az afgán különlegességet.

 

Post Scriptum: Tegyük még hozzá mindehhez, hogy 2012-ben a mi naptárunk szerint július 20-án kezdődött a receptleírásban is említett ramadán hónapja.

Ebből az alkalomból szívből gratulálunk vallási ünnepükre az iszlám hitű olvasóinknak!

 

(Folytatjuk)

Az írás eredeti változata megjelent a Perspektívákon 2012. július 20-án