Meglepetéseket ugyan nem várt, de árulkodó részletekért élénken figyelte a világ a Kínai Kommunista Párt 20. kongresszusát, amelyen Hszi Csin-pinget harmadszor választották meg a párt élére. Ezzel szakítottak attól a szabálytól, amit még Teng Hsziao-ping vezetett be, hogy ti. legfeljebb két mandátumban irányíthatja ugyanaz a politikus a pártot és az államot. Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Isztambulon át Melbournig, Mexikóvárostól New Yorkig és Frankfurttól Pekingen át Tokióig.
„A császár visszatérése” a címe a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap beszámolójának:
„Ha Hszi sikerrel jár a hatalom reneszánszában, a mennybe emelik; ha elbukik, minden hiba őt terheli. Ez az egyeduralom ára. A történelem azt tanítja, hogy bármely állam számára, beleértve Kínát is, egy egyén hosszú ideig tartó uralma inkább a katasztrófa, nem pedig a siker receptje. Ezért különös figyelmet kell fordítanunk »Hszi Csin-ping új korszakára«, amely nem teljesen új ugyan, hiszen Hszi már tíz éve van hivatalban. Nem lesz könnyű sorsunk, sem a kínaiaknak, sem nekünk. Még maga Hszi is figyelmeztetett az erős szélre és viharokra a kongresszuson elhangzott beszédében. Úgy tűnik tehát, újabb viharos időszak kezdődik.”
Az isztambuli Dünya című napilap kommentátora tanácstalan maradt:
„Csak annyit lehet tudni, hogy Hszi kiterjesztette hatalmát. Nem világos, hogy ez pontosan mit jelent. A kongresszuson elhangzott beszédét tekintve arra a következtetésre juthatunk, hogy a Nyugattal való kapcsolatok problematikus szakaszba lépnek. Mivel azonban nagyon erős a kölcsönös függés, csak remélni lehet, hogy nem lesz belőle fegyveres konfliktus.”
A melbourni The Age című, 1854 óta megjelenő, több tucat Walkley-díjas, 5,3 millió digitális és 1,1 millió nyomtatott példányban megjelenő oknyomozó napilap így vélekedik:
„Tajvan lesz a legnagyobb kihívás Hszi következő ciklusában. Hszi nem fokozta ambícióit Kína demokratikus szomszédjaival kapcsolatban a Nemzeti Pártkongresszus előtt elmondott beszédében. A fenyegetései, hogy »ha szükséges, erőszakkal fogjuk elfoglalni Tajvant«, mára annyira általánossá váltak, hogy a lázító retorika szokásos szabvánnyá vált. Akárcsak Hszi kijelentéseit mandátumának meghosszabbításáról, most ezt a kijelentését is geopolitikai valóságnak fogadják el.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap figyelmeztet:
„A párt csúcsán lévő folytonosság megtévesztő stabilitást közvetít. A felszín alatt azonban remeg a talaj. A lakosságnak elege van Hszi totalitárius zéró-Covid-politikájából, amely tönkreteszi az ország gazdaságát és ismételten bezártságra kényszeríti az emberek millióit. Sok kínai aggódik vagyona elvesztése miatt a súlyos ingatlanválság következtében. A korábbi növekedési modell pedig, amely erősen az állami infrastrukturális beruházásokon alapult, már nem működik. Az államapparátus elfojtja a nép elégedetlenségének legapróbb megnyilvánulásait is. Ha azonban Hszinek nem sikerül betartania a KKP központi ígéretét – a gazdasági fellendülést –, akkor ő maga is nyomás alá kerül.”
A mexikóvárosi La Razón című bulvárlap szerint Hszi Csin-ping ma Kína abszolút uralkodója:
„Mint előtte Mao, ő is haláláig uralkodhat tetszése szerint. Ez azért is figyelemre méltó, mert Mao halála után Teng Hsziao-ping alatt olyan reformokat kezdeményeztek, amelyek célja, hogy megakadályozzák a túl sok hatalmat egy kézben. Ez azt is magában foglalta, hogy a hivatali időszakot két időszakra korlátozták. Ennek az volt a célja, hogy egyetlen vezető se legyen képes tartósan megtartani a hatalmát, és ahelyett egy kollektíva tagja legyen. Volt egy íratlan felső korhatár is: 68 év. A 69 éves Hszi azonban elsöpörte ezeket az akadályokat, és most [hosszú időre] a kínai politika kulcsfontosságú irányítója lett. Hogy mennyire abszolút a hatalma, azt az is megmutatta, ahogyan Hu Csin-tao ex-elnököt kitessékelték a Nép Nagyterméből. Az üzenet nem is lehetne világosabb: semmi és senki sem vethet árnyékot a legfelsőbb vezetőre.”
A pekingi Xinjing Bao című kormánypárti napilap persze tele van dicsérettel Hszi Csin-ping iránt:
„A pártkongresszus fontos jelzést küldött: mostantól Kína egy új évszázad felé veszi az irányt a Hszi Csin-ping vezette új kormány alatt. Ez egyszerre a modernizáció és a nemzeti előrelépés évszázada lesz. A cél ambiciózus, de az út valószínűleg nehéz lesz. Kínának azonban soha nem volt könnyű dolga. Ennek ellenére, az országnak eddig minden sikerült, hisz embereink épen a kemény harcok révén keményedtek meg. Az álomkép közelebb van, mint valaha, ezért reménnyel kell tekintenünk a jövőbe. Bátorsággal és áldozatvállalással kezdjük meg az új dicsőséges menetet. Mindannyian számítunk.”
A szingapúri Lianhe Zaobao című pro-pekingi napilap azonban szkeptikus:
„Kizárólag lojalisták bevonása a hatalomba az abszolút hatalombiztonság érzését keltheti a pártvezetőben. A maximális erőkoncentráció és a gondos elszigeteltség mögött azonban óriási veszélyek húzódnak, ugyanis egy korábban létező egyensúly más politikai szárnyakkal már a múlté. A korrekciós mechanizmusok ezáltal megszűnnek. Ennek eredményeként a kompromisszumkészség és az együttműködési hajlandóság csökkenni fog. A hatalmi harcok fokozódni fognak és polgári zavargások is kialakulhatnak.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, 5,1 millió reggeli és 1,55 millió esti kiadású, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-bal, liberális napilapja nagyon aggódik a kínai fejlemények miatt:
„Rendkívül veszélyes, amit Hszi Csin-ping állam- és pártvezető művel. Az ukrajnai orosz invázió ékes példája annak, hogy egy diktátor rossz döntése hogyan vezethet súlyos katasztrófához. A korlátlan hatalom és az egyszemélyes politika nagy károkat okozhat és elpusztíthatja a Népköztársaságot – Hszi nem tévesztheti szem elől ezeket a veszélyeket. Most attól tartanak, hogy a kommunista ország külpolitikája és katonai akciói sokkal agresszívabbak lesznek, mivel az emberek hűségüket akarják kimutatni a régi és az új pártvezetők felé. A nemzetközi közösségnek ragaszkodnia kell a Pekinggel folytatott párbeszédhez. Arra kell törekednie, hogy meggyőzze Kínát arról, ne térjen le a felelős világhatalommá válás irányáról.”
Újabb öt évre kapott „történelmi” felhatalmazást Hszi Csin-ping, de alighanem élete végéig hatalmon maradhat. Az egykor ellenforradalmárnak bélyegzett elnök bizalmasaival töltötte fel a vezetést, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Emelt fővel vonulhatott be Hszi Csin-ping kínai elnök a pekingi Tienanmen téren található Nagy Népi Csarnokba vasárnap, a Kínai Kommunista Párt (KKP) kongresszusát követő ceremónián. Elégedett lehetett magával, hiszen hivatalosan is újabb öt évre meghosszabbították pártfőtitkári és hadsereg-főparancsnoki megbízatását, a KKP legfőbb irányító testületének számító Politbüro állandó bizottságát pedig sikerült lojalistákkal megtöltenie. Potenciális utód nincs a láthatáron, így nem kizárt, hogy haláláig a kommunista ország vezetője marad.
Hszi Csin-ping nagy utat járt be: a 13 éves fiú, akit Mao Ce-tung nagyszabású tisztogatásainak áldozatul esett pártkáder édesapja miatt »ellenforradalmárnak« bélyegeztek és nyilvánosan megszégyenítettek a kulturális forradalom csúcsán, bő fél évszázaddal később – 69 évesen – a »nagy kormányosként« emlegetett diktátor örökébe léphetett. Bebetonozta hatalmát, felrúgva a párton belüli, kétciklusos korlátozást előirányzó szokásokat. Ez ironikus, hiszen az íratlan szabályok épp azt lettek volna hivatottak megelőzni, hogy egy Mao Ce-tunghoz hasonló megalomán akarnok egyeduralomra törjön, és a kulturális forradalomhoz hasonló túlkapásokra vetemedjen.
A szombaton befejeződött egyhetes pártkongresszuson majdnem minden úgy alakulhatott, ahogyan a 2012 óta Kína élén álló Hszi Csin-ping azt eltervezte. Ez bizonyos szempontból magától értetődő, hiszen megfigyelők szerint a pozíciókat hagyományosan már hónapokkal korábban, zárt ajtók mögött kiosztják, az ötévente tartott összejövetel nem több puszta formalitásnál.
[…] A tisztújítás a 205 tagú központi bizottságot, az abból felépülő 24 fős politikai bizottságot, illetve a hierarchiában még feljebb álló héttagú állandó bizottságot is érintette. Utóbbi testületbe Hszi Csin-ping kizárólag a bizalmasaiként számontartott prominenseket engedett be maga mellé. Ez azt bizonyítja, hogy a kínai elnök jóval szorosabban fogja a gyeplőt a KKP-ben, mint azt sok elemző eddig gondolta. Mindez arra enged következtetni, hogy az állampárt irányvonalára már nincsen számottevő befolyásuk az egymással vetélkedő belső frakcióknak, köztük a kínai KISZ-nek és a sanghaji klikknek. A KKP-n belül saját bázist kiépítő Hszi Csin-pingnek immár kvázi teljhatalma van, bármit megtehet.”
A miniszterelnök lesz az az ember, aki felelős a sanghaji bezárásért, véli a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Amikor vasárnap délután kinyílt a pekingi Nagy Népi Csarnokban az Arany Csarnok ajtaja, minden szem arra a férfira szegeződött, aki Hszi Csin-ping mögött lépett be a terembe: Li Csiáng volt. Ironikus módon az az ember, aki Sanghaj pártvezetőjeként felelős a pénzügyi metropolisz két hónapja tartó katasztrofális bezárásáért, a kommunista párt hierarchiájában a második helyre emelkedett. Várhatóan márciusban lesz az ország új miniszterelnöke. Az a tény, hogy őt választották erre a pozicióra, sokat elárul arról a pályáról, amelyen Kína most elindult. Li Csiáng várhatóan nem fog semmilyen saját lendületet adni a gazdaságpolitikának, amiért miniszterelnökként formálisan felelős lesz. Valószínűleg készséges segítője lesz Hszi Csin-ping víziójának az állam által ellenőrzött gazdaságpolitikáról.
Az ország legfelsőbb vezető testületében, a Központi Bizottság Állandó Bizottságában Hszit már csak saját emberei veszik körül. A mérsékeltebb és technikailag képzettebb versenyzőket, akiknek a neve az elmúlt hetekben felbukkant, nem vették figyelembe. A legfontosabb kiválasztási szempont nyilvánvalóan az állam- és a pártvezető iránti lojalitás volt. A csúcson lévő rengés már szombaton bejelentette magát. Li Köcsiáng miniszterelnök és korábbi helyettese, Vang Jang, akit potenciális utódjának tartottak, nem maradtak a Központi Bizottság Állandó Bizottságának tagjai. Nyilvánvaló, hogy elvesztették helyüket Kína hét leghatalmasabb embere között. Ez azért volt figyelemre méltó, mert még nem érték el az eddig érvényben lévő 68 éves korhatárt. Li Köcsiáng és Vang Jang egy pragmatikus, vállalkozásbarát irányvonal mellett állt ki. Ez mára már történelem, még akkor is, ha Li Köcsiáng márciusig miniszterelnök marad.”
És végül egy tervadat a Newsweek hírmagazinból, ami talán a kongresszus legpikánsabb mozzanatát képezte. Két évvel ezelőtt Hszi még arról beszélt, hogy 2035-re megkétszerezik a kínai népgazdaság teljesítményt, GDP-ben mérve. Ezen a kongresszuson viszont már csak azt vállalta be, hogy a gazdaságot „jelentősen bővítik”. Hszi nyilvánvalóan tud valamit, amiről csak virágnyelven volt hajlandó beszélni.
Hszi Csin-ping a 20. kongresszuson (Fotó: AP/Beta)
