1990., Olaszország: Még tízéves se vagyok, de ez nem számít, csak az, hogy a Panini albumból egy képecske se hiányzik. Anyám jugoszláv válogatott volt, lelkesen szurkol a pláviknak, apám is úgy tesz, mintha, de nem éli bele magát, érthető, hiszen gyerekkori álma, hogy jugoszláv színekben olimpiai bajnok legyen és a magyar himnuszt játsszák neki. Húgom hatéves, foci nem érdekli, csak az, hogy minél sűrűbben felvehesse a kedvenc ruhácskáját. Piksit és góljait csodáljuk a spanyolok ellen, szegény Andoni Zubizarreta. És jön az argentinok elleni negyeddöntő, tizenegyespárbaj, kiesés. Igaza volt Árok Ferinek, a jó mamáját ennek a Sergio Goycocheának.
Én vígasztalhatatlanul sírok, teljesen eláztattam a párnát, amibe a fejemet fúrtam. Jön a mentőötlet, nem baj, hogy szombat van, tegyünk úgy, mintha vasárnap lenne, gyerünk a cukrászdába, együnk-igyunk-felejtsünk. Húgom boldog, ö és ü betűket még nem használ, de felhúzhatja a legszebb „pëttyës ínneplës” ruháját. A gesztenyepüré finom, alul és felül is tejszínhab, olyan jó, mint a németek védelme. Döntőre vendégek jönnek, félidő, apu kérlek hozz fagyit, elmegy, de nem bírt magával, és megmondta az albánnak, hogy a borovnica magyarul nem borovnica, ahogy kiírták, hanem áfonya, az őszi barack hosszú ö. A tulaj nem engedi el, amíg ki nem javítja, hiába mondja apám, ember ne most, vb-döntő van. Nincs javítás, nincs fagyi. Add a papírt, így írják, tessék, lehet javítani. Tizenegyes. No lássuk, kinek van vér a pucájában: Matthäus, Völler, Klinsmann… Egyik se, jön a védők közül Brehme, mesterien helyezett erős lövés, no, tizenegyesölő Goycochea, most nem mutogatsz?!
1994., USA: Üzenet a magyarországi rokonoktól: a nyaraló kulcsa a lábtörlő alatt, hűtő feltöltve. Az olaszok tökutolsó továbbjutóként beesnek a 16-ba, ahogy mi a házba. Maradona ordít a kamerába, úristen, mintha be lenne drogozva.
Maradona vérében kábítószert találtak, eltiltják. A Balatonon követjük a kieséses szakaszt: bolgárok búcsúztatják a németeket, csodáljuk a brazilokat. Roby Baggio 88. perc, Nigéria és Spanyolország ellen is, egyik egyenlítést, másik továbbjutást ér. Én már alszom, apám felkelt, gyere, ezt nézd, a legkisebb, a 167 centis Romário gólt fejel az elődöntőben, a másik ágon a copfos Baggio duplázik. Már pelyhedzik az arcom, borotva kell, Wilkinson Protector, két pengéjű, előtte rács, nem vághatod meg vele magad, az ujjad is végighúzhatod rajta – szól a hirdetés. Reggelre vérzek, nem az arcom, az ujjam, addig próbálgattam, forgattam. Az olaszok is elvéreznek. Apu, a Baggio ugye nem hagyja ki a tizenegyest? Ne is válaszolj, ennyi volt.
1998., Franciaország: Újságíróiskola Pesten. Havas Henrik előad, megáll: no, hogy bevágta Flo a braziloknak tegnap este?! Remélem mindenki látta, mert ilyen ritkán van. Csórikám, ezek a brazilok nem jutnak így messzire. Hát, végülis csak a döntőig meneteltek utána. Jugók továbbjutnak a csoportból, már annyira nem vagyok oda értük, sírni miattuk nem fogok, Mijatović 1:1-nél kapufára rúgja a tizenegyest, kiesés a vége a hollandok ellen. Az argentin-hollandot a pesti rokonoknál nézem, hatalmas meccs, négy gól, Anglia bye-bye. Hol a szállásod, kérdik, mondom nyócker. Ok, akkor hazaviszünk, ne menj oda egyedül tömegközlekedéssel. Menetelnek a horvátok, vezetnek is a házigazdák ellen, de akkor jön Thuram, aki mire felér az ellenfél kapuja elé, rendszerint már nem is lát, legalábbis azt állította. Šukerék ellen erre rácáfol, duplázik és döntős a házigazda. Zidane fejelget, a brazilok nézik, csúnya a vége, dél-amerikai szemszögből.
2002., Dél-Korea:
Ilyen csalás nincs is, és mégis van: hát a Tisza menti ligában ha a játékvezetők ilyet tesznek, bizony foguk vész. De Ázsiában nem, bejuttatják a koreaiakat a négy közé. A címvédő nagy mellénnyel jött, aztán egy ponttal távozott: franciák, haza, franciák, haza! Közben vizsgaidőszak, de sebaj, nem ez minden idők legjobb vb-je, az ilyen tornát csak a németek nyerhetik meg. Vagy a brazilok. Az utóbbi a befutó, Ronaldo frizura, hajad is, hogy néz ki, de kit érdekel, Kleberson léc, Neuville kapufa, szegény Oli Kahn, ez rajta ment el.
2006., Németország: Tudsz németül, nem? Ja, natürlich, mondom én, de Varga tanárnő más véleményen lett volna, még jó, hogy nem őt kérdezték… Akkor menj a szerb válogatott meccseire, mondja a főszerkesztő. Akkreditáció nincs, szerzünk jegyet, aztán majd jelentesz. Buszos túra, 50 szerb drukker és én. A kisebbségi lét elviselhetetlen könnyűsége. Lipcsében jó a hangulat, a központ gyönyörű, a szállás, ahol van igazi DDR, este ne kószáljunk egyedül. Robbent eddig se kedveltük, most erre még rátett egy lapáttal. A stadion tiszta Republic (Kék és narancssárga színekbe öltözött). Argentinok elleni meccs előtt nyilatkozni kell a sremi tv-nek, ott a magyar, az újságíró. Ideges vagyok, szerb adás, élőben, hatszor elmondom, előre kékek, és hogy meglehet a győzelem. Argentína rúg egy hatost, tangóznak a pályán. Jöhetsz is haza, ennyi elég is volt, szól az üzenet itthonról. Jövök, indulok, gyerekkori szerelmem kérdezi, ugye hazaérsz a lagzira. Persze, hát reggel indulunk. Gelsenkirchenből, délutánra ott vagyok. Ja, csak egy nappal később. A lakodalmat lekésem (jelzem, nem én voltam a vőlegény), az aktuális barátnőm nem mondja, de nem bánkódik emiatt. Osztrák-magyar határ, hív az útvezető, este tizenegy óra, két személynek éjfélig érvényes a magyar vízuma. Én beszélem ezt a fura nyelvet, intézkedjek. Buszról le, határőrnek magyarázom a problémát, vállat von és közli, én beengedem őket, Röszkén meg boldogok lesznek, ha ezek a huligánok elhagyják az országot. Visszamegyek, mondom elintézve. Ötven vad szerb ordítja a nevem, tapsolnak. Hát, ilyen a lagziban se lett volna. A legnagyobb magyar sztárként szállok le Szabadkán, veregetik a hátam, apám nem érti. Az ötven közül csak eggyel találkoztam az utána következő tíz évben. Az egyik napilap címoldalán láttam, hogy dobálta kővel és köpködte Prágában a rendőröket, őrizetbe is vették. Ja, az olaszok nyerik a vb-t, a németek a boldog harmadikak, a franciák ezüstérmét elhomályosítja Zidane fejelése, ami ezúttal nem gólt ért, hanem pirosat.
2010., Dél-afrikai Köztársaság: Nyomjuk online az összes meccset a portálra, ilyen még nem volt a napilap életében. Mérhetetlen büszkeség, hogy ezt megcsináltuk. Négy évvel korábban eldöntöttem, nem jósolok, hát láttuk, mi lett az argentin beharangozóm után. De mégis kötélnek állok: spanyolok nem hiszem, hogy nyernek, nem állt össze még a csapat. Ki is kapnak mindjárt az elején Svájctól, veregetik a vállam, jól megmondtad. Utána a csoportban még egy gólt kapnak, kieséses szakaszban egyet se, és megnyerik a vb-t. No, tudod mikor jósolok megint? Majd, ha júniusban piros hó esik…
Árok Feri a kiküldött tudósítónk, mindösszesen csak 79 éves, ötvennel több mint én. Azt írja a lapban: ma az ausztrálok megverik a szerbeket. Kubát: Ez az Árok megbolondult? Te meg miért engedted, hogy ez megjelenjen?! Ausztrália-Szerbia 2:1, minden szó felesleges. Döntőben hosszabbítás, már kész a cikk, tizenegyesek döntenek, csak beírjuk a hiányzó neveket, országot. És akkor Iniesta. Nyugi, van ilyen verzió is. Már tördelik, kapkodunk, legkedvesebb lektorom, Kati szól, a bevezetőben az áll, hogy tizenegyesek döntöttek. Juj, húzd ki, írd át, le ne küldd a nyomdának. Még jó, hogy számítógépen készül a lap, nem a nyomdászok szedik a betűket, kinyírtak volna, habár az agyonverést mindig ki lehetett váltani egy üveg házi pálinkával. Nem tudom, igaz-e, nekem is csak mesélték.
2014., Brazília: Online is, print is, fárasztó egy hónap lesz. Árok az elején lenyilatkozza: brazil-argentin döntő lesz, nyernek a cariocák. Az elődöntőig stimmel is minden, akkor jönnek a Nationalelf, és gurít egy hetest (7:1) a házigazdának. A brazilok sírnak, mi már tudjuk milyen ez, amikor a plávik elverték Pesten a magyar válogatottat, akkor még ment a zrika is, meddig él a magyar foci? Hát, egy hétig… Lassan kész a cikk, tizenegyesek döntenek itt is, de akkor ordítja a kommentátor Marioooo Götzeeee. Ok, csak a végét cseréljük, Kati, a kedvenc, megint szól, azt írja a leadben, hogy nem esett gól a hosszabbításban. Szedd ki, Tibi, szedd ki, ha ez így megjelenik, holnaptól munkanélküliek leszünk. Kiszedte.
2018., Oroszország: Már másik újságnál, csak online kell követni, a printnél más írja. Egyedül vállalom, hogy az összes meccsről, amint vége, felteszek három sort a portálra. Csak egyet kérek, július 7-én, szombaton este valaki írja meg a horvát-orosz végeredményét, mivel a Szegedi Szabadtéri Színházban leszek. Persze, nem gond, megoldjuk.
Címben hiba, nem negyeddöntőbe, hanem elődöntőbe jutottak a horvátok. Még két elírás a szövegben. A többi stimmel. Agyvérzés helyett új mottó: vb alatt nincs színház. Horvát eufória a környéken, mindenki őrjöng, olvasottsági- és lájkrekordok dőlnek meg a sakktáblások meccsei után. Innen jön az ötlet: horvát focis melléklet a következő számban. Megoldjuk, megjelenik, ahol szerb a boltvezető, eldugják a lapot, ne lássa senki se, hogy horvátok feszítenek a címoldalon. Nem is fogy jól, de hát ez van, majd jövő héten a havi időjárás-előrejelzés, az kell a népnek, nem horvát örömködés, abból nem élünk meg.
2022., Katar: november 20., apa, kezdődik! Szerintem a brazilok nem nyerik meg, nem állt még össze a csapatuk. Akinek van egy kis sütnivalója, az most elmegy és megteszi, hogy Brazília világbajnok lesz. December 18-ig kell várni, addig türelem.