Folytatódnak a rezsimellenes tüntetések Iránban. De felkavarta a nemzetközi közvéleményt az Európai Parlament alelnöke is azzal, hogy kiderült: pénzt fogadott el Katarból. Bizarr puccskísérletet lepleztek le Németországban. Az Unió pedig befagyasztotta a Magyarországnak szánt euró-milliárdok egy részét. – Átlapoztuk a világsajtót Mexikóvárostól Madridon át Münchenig, valamint az Oslo–London–Budapest háromszögben is.

Katari zsarolás az EU ellen

A nyomozók 1,5 millió eurót foglaltak le Eva Kaili európai parlamenti alelnöknél és környezetében, válaszul az EP azonal leváltotta a görög politikust alelnöki posztjáról. Ennek alapján a brüsszeli de Standaard című flamand nyelvű, hagyományosan keresztény-konzervatív napilap arra céloz, hogy Katar valószínűleg korrupcióval vásárolta meg a futball-világbajnokság rendezését:

„Katar rengeteget próbálkozott, hogy legjobb színben mutassa meg magát a világnak. Ezt mindenki tudja mindazok után a kellemetlen történetek után, amelyek azokról a manőverekről szólnak, amelyek végül Katarba hozták a világbajnokságot. De az a tény, hogy az emírség állítólag még az Európai Parlament képviselőinek is nagy összegeket ajánlott fel saját imázsa csiszolására, a tisztesség minden határán túlmutató mentalitásra utal, nemcsak magukkal a katariakkal szemben, hanem mindazokkal szemben is, akik esetleg pénzt fogadtak el tőlük. Az az intézmény, amelynek a normákat és az értékeket kellene fenntartania, úgy tűnik, maga sem volt megvesztegethetetlen. Az olyan »anti-establishment« figurák, mint Orbán Viktor, most felröhögnek ezen.”

„Katari pénz Európa szívében” – ez a főcíme egy cikknek, amely a varsói Rzeczpospolita című gazdasági-jogi napilapban jelent meg a botrányról:

„Akár a katari pénz, akár más okok miatt, de az biztos, hogy a botrányban érintett politikusok megváltoztatták álláspontjukat a világbajnoksággal kapcsolatban. A mostani az első ilyen jellegű botrány az Európai Parlament történetében. Igen, a múltban is voltak esetek, amikor a képviselőket pénzügyi csalással vádolták, de a múltban soha nem merült fel olyan vád, amely harmadik országhoz köthető korrupcióval kapcsolatos.”

A londoni The Financial Times című konzervatív-liberális gazdasági napilap szintén az Európai Parlament korrupciós botrányával foglalkozik:

„A probléma az, hogy a képviselők szeretnek másokat irányítani, azonban  nagyrészt saját ellenőrzésükért is felelősek. Bár az Európai Csalás Elleni Hivatal [OLAF] kivizsgálhatja a korrupciógyanús ügyeket, a bizonyítékokat csak a nemzeti ügyészeknek lehet továbbítani. Csak ezután születhetnek döntések a további intézkedésekről. Ezt a rendkívül laza szabályozást most szigorítani kell.”

A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap szerint:

„Eva Kaili görög alelnök, a szocialista képviselőcsoport tagja áll a botrány középpontjában. Állítólag másokkal együtt bűnszervezetet hozott létre, és Roberta Metsola parlamenti elnök szerint ez a demokrácia elleni támadás jele. Most alapos vizsgálatot kell folytatni a felelősök felelősségre vonása érdekében, majd javítani kell a belső koordinációt az intézmények integritásának biztosítása végett.”

A római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap  aggodalmának ad hangot a vesztegetési botrány miatt:

„A megvesztegetési ügy bizonyíték arra, hogy Európa politikai világa az Arab-öböl-államok, az ázsiai autokráciák és Észak-Afrika regionális hatalmai szemében fáradt és beteg kolosszusként jelenik meg, mégpedig agyaglábakkal, hírhedt és kapzsi politikai személyzettel. Hiba lenne ezt a helyzetet alábecsülni. Nem szabad azt gondolni, hogy az az ügy, amely most az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportját sújtotta, csak néhány rossz almára korlátozódik a kosárban és néhány autokrácia vágyálmára, akik néhány százezer euróért meg akarják vásárolni Európát.”

Németországnak többet kell tennie a „Reichsbürger” ellen

A „Reichsbürger” [Birodalmi Polgárok; ezt a német összetett szót egyesszámban és többeszámban is lehet használni] ellen végrehajtott németországi razziáról a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt írja:

„Az ember nem szeretné elképzelni, mi történt volna az »X. napon«, ha a puccsisták komolyan cselekedtek volna. A washingtoni Capitolium 2021. januári megrohanásának képei megmaradtak az emberek emlékezetében. Ilyesminek nem szabadna Németországban megtörténnie. Ha most sokan azt dicsérik, hogy az állam defenzívnek mutatkozott, és hogy mégiscsak erős a demokrácia, akkor ezzel természetesen egyet lehet érteni. De ezzel a dolognak még nincs vége. Németországnak többet kell tennie a demokráciáért, és sokkal közelebbről kell megvizsgálnia a Reichsbürger színterét. A veszély az elmúlt néhány évben folyamatosan nőtt. Zavaros időkben egyre többen vágynak szigorú vezetésre, amit ebben a miliőben ígérnek, például az AfD [Alternative für Deutschland – Alternativa Németországnak nevű szélsőjobboldali párt]. És még egy házi feladat vár megoldásra: az állami dolgozók – legyen szó rendőrségről, bíróságról vagy fegyveres erőkről –  alaposabb átvilágítása. Oda csak az kerülhet alkalmazásba, aki szilárdan áll az Alaptörvény talaján.”

A Reichsbürger lebukott terrorcsoportja mindent kínált: puccsterveket, fegyvereket a vadászpuskától a számszeríjig, egy sztárszakácsot, tapasztalt veteránokat, pénzt és aranyat, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A biztonsági hatóságok sokáig azt feltételezték, hogy a Reichsbürger csoport rosszul volt megszervezve. A feltételezett terrorista csoport azonban más képet fest. Nagyon különböző hátterű és szakmájú emberek között szoros kapcsolatok alakultak ki. Feltűnő, hogy az ismert 50-nél, 60-nál vagy akár 70-nél idősebb tagok közül sokan tevékenykedtek az oltást ellenző Querdenker [másként gondolkodók] színterében. Különös figyelmet kapott a 71 éves XIII. Heinrich Reuss herceg, akit a puccs után államfőnek akartak kikiáltani, mert miután Reuss egy három évvel ezelőtti zürichi fórumon felszólalt, őt tekintették a mozgalom sztárjának. Reuss azt az alapvető elméletet terjesztette a Reichsbürger tagjai között, hogy Németország nem szuverén állam és alkotmánya sincs, így a Német Birodalom továbbra is létezik. Reuss kapcsolatot keresett hivatalos orosz szervekkel is, például a lipcsei főkonzulátussal. Társa, az orosz Vitalija B., akit szintén e mozgalom támogatójaként tartóztattak le, ebben segítségére volt.”

Folytatódnak a tüntetések Iránban

Iránban tovább folytatódnak a tüntetések és a rezsim kezdi kivégezni a tüntetőket. Erről az oslói Aftenposten című, Norvégia legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja ezt írja:

„Az iráni mollák [muszlim klerikálisok] rezsimje kivégzésekhez folyamodik, hogy véget vessen az országban zajló zavargásoknak. A most végrehajtott halálbüntetések az elsők, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a tiltakozásokhoz. Az irániak tudják, hogy a nyílt utcai tüntetések veszélyesek, és ezért olyan új módszereket találnak ki, amelyek kevésbé foglalják magukba a rendőrséggel való közvetlen konfrontációt. A közelmúltban példa volt erre egy országos bolti sztrájk. Az EU külügyminiszterei most új szankciókról döntöttek, mert szerintük fenn kell tartani a nemzetközi nyomást Iránnal szemben. A megoldás kulcsa azonban azoknál az irániaknál van, akik bátran harcolnak e középkori rezsim ellen.”

A mexikóvárosi La Razón című tabloid napilap szerint:

„Sok, Iránban letartóztatott személynek nyoma veszett, és az ítéleteket átláthatatlan módon hozzák meg. Az emberi jogi aktivisták attól tartanak, hogy a kínzások vallomásokhoz és még több kivégzéshez vezetnek. Az erkölcsrendőrség esetleges megszüntetéséről szóló átmeneti epizód nem tudja elrejteni azt a tényt, hogy ez a rezsim már régen elveszítette minden legitimitását.”

Befagyaszthatják a Magyarországnak szánt uniós milliárdokat 

A Neue Zürcher Zeitung című liberális svájci napilap ezt írja erről:

„Az EU 6,3 milliárd eurós kifizetést zárolt Magyarország felé, mert Budapest nem tudja meggyőzően bizonyítani, hogy a forrásokat megfelelően fogja  felhasználni. Emellett az Unió jóváhagyta ugyan az ország koronavírus okozta károk feldolgozására irányuló tervét, de az alapok kifizetését egy feltételes katalógushoz kötötte. Az egységfront Orbán ellen – nem pedig Magyarország ellen! – azt jelzi, hogy az EU némi visszaesés ellenére is erősödik, nem pedig gyengül. A nemzetek között most konszenzus alakult ki abban, hogy mi az elfogadható és mi nem. Ez egy diadalmas pillanat lehet az Európai Parlament számára, amely oly sikeresen állt ki a jogállamiság mechanizmusáért.”

Már nincs mit tenni a magyar demokráciával, írja a müncheni Süddeutsche Zeitung című progresszív-liberális, közép-baloldali napilap:

„A kormányfő ravasz róka és azt csinálja, amit a legjobban tud: eltereli a figyelmet és osztogatja a közpénzt. Mit ad isten, pont kedden reggel jelentette be, hogy 15 százalékkal emelik a nyugdíjakat. Naná, hogy ez lett a vezető hír a sajtóban. Pedig pár órával korábban Brüsszelben befagyasztottak 6,3 milliárdnyi támogatást, miközben Budapest kénytelen volt elállni két vétótól, illetve meg kellett ígérnie, hogy a jövőben jó fiú lesz. Természetesen odahaza a Fidesz ezt is sikerként adja el, dehát végső soron sokkal rosszabbul is alakulhatott volna a helyzet.”

Itt a felmérés: Orbán Viktort hibáztatja a többség a történelmi EU-s büntetésért, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„A megkérdezettek csaknem kétharmada szerint a kormány, a Fidesz és személyesen Orbán Viktor miniszterelnök a felelős azért, hogy az Európai Bizottság (EB) a források egy részének befagyasztását javasolta még a múlt hónap végén – derült ki a Publicus Intézet lapunk számára december 5-8 között készített felméréséből.

Mint emlékezetes, az Európai Bizottság november 30-án ismertetett javaslata vezetett a most hétfői végső döntéshez. Az EU-t a válaszadók ötöde, az ellenzéket – amelyre a kormánypropaganda próbálja rátolni a felelősséget – a tizedük hibáztatja, az orosz-ukrán háborút és a konfliktussal járó szankciókat 7 százalék nevezte meg, de még Soros György felelősségét is felvetette a válaszadók 3 százaléka.

Az ellenzéki szavazók szinte egyöntetűen a kormányt, a Fideszt és Orbán Viktort nevezték meg felelősnek a pénzek visszatartása miatt, 91 százalékuk vélekedett így. Érdekesség, hogy még a kormánypárti szimpatizánsok szűk nyolcada is a hatalmat és a miniszterelnököt hibáztatta, a bizonytalanok népes tábora pedig 61 százalékban tartotta őket felelősnek.

Az EU hibáztatásában jellemzően – 57 százalék – a Fidesz-KDNP szavazói jártak az élen, az ellenzékieknek 4, a bizonytalanoknak 13 százaléka látta a közösséget a bajok okozójának. A felmérés alapján egyelőre nem túl hatásos a kormánypropaganda, amely az ellenzékre hárítaná a felelősséget, hiszen még a kormánypárti szavazóknak is csak ukrán háború 31 százaléka hitt ebben. Azt, hogy az orosz- és a konfliktussal járó szankciók következménye lenne a kohéziós pénzek felfüggesztése, csak a Fidesz-KDNP-seknek és a bizonytalanoknak is csak alig több, mint tizede gondolta.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)