A Hungarológiai Közlemények 3. számát a nyelvészet időszerű kérdései iránt érdeklődőknek ajánljuk figyelmébe. A szakma ismert képviselői nyújtanak betekintést kutatómunkájukba.

Kontra Miklós a budapesti és a szegedi élőnyelvi kutatásokat mutatja be. Forgács Tamás a nyelvi tabukról értekezik, amelynek során a beszélők félelemből, illemből vagy tapintatból a halállal, a szexualitással, a részegséggel kapcsolatos szavakra találnak körülíró kifejezéseket. Andrić Edit a készülő magyar–szerb frazeológiai szótár munkálatait ismerteti. Kadvány Gergely a foglalkozást jelölő olasz főnevek nyelvpolitikai kérdéseit taglalja, amelyek iránt nem lehetünk közömbösek, mert a hímnemű és nőnemű alakok alkalmazása különösen a mi területünkön is gyakran okoznak fejtörést. Rosenberg Mátyás a magyarországi helységnevek beás változatairól ír, hivatalossá tételük folyamatáról számol be. Sipos Mária a fiktív mozgást kifejező mondatokat vizsgálva olyan igék viselkedését tárgyalja, mint az átível, elnyúlik, elterül, emelkedik, felkapaszkodik, fut, halad, húzódik stb. Szabó Réka nyelvtörténeti munkájában az ész és az elme ómagyar kori megjelenésmódjait vizsgálja huszonhárom kódex alapján. Gergely Viktória és Vančo Ildikó a kelet-, közép- és nyugat-szlovákiai kétnyelvű települések magyar tannyelvű általános iskoláinak negyedikes és hetedikes diákjai körében végzett kutatásait mutatja be, amelyek a tanulók szövegértési képességeit vizsgálták.

A Hungarológiai Közlemények 4. számának élén Vincze Ferenc az 1945 utáni magyar irodalomtörténet-írásban megjelenő regionalitásjelenségekkel foglalkozik. Utasi Csilla Jung Károly, Danyi Magdolna és Böndör Pál verseiről értekezik. Ispánovics Csapó Julianna a modern nő alakjának leírását vizsgálja vajdasági magyar írónők életművében. Bence Erika Tersánszky Józsi Jenő Viszontlátásra, drága… című regényét a magyar hinterland-regények sorában tárgyalja. Kovács-Krassói Anikó és Szűts Zoltán Móra Ferenc irodalmi munkásságának újraolvasására  és újrapozicionálására tesz javaslatot. Oszkó Beatrix nyelvészeti tanulmánya a magyar testtartásigékkel foglalkozik. Katona Edit azt veszi számba, melyek azok a kohézióteremtő eszközök, amelyeket egyetemisták alkalmaznak védő- és vádbeszédeik megalkotásakor. Kozmács István és Vančo Ildikó pedig a helyesírás elsajátítása és a kiejtés szerinti írásmód problémáit mutatja be ötödik osztályos tanulók teljesítményét vizsgálva.

A Hungarológiai Közlemények az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tudományos folyóirata. Főszerkesztője Toldi Éva. Megjelenését a Bethlen Gábor Alap és a Szerb Köztársaság Tudományügyi Minisztériuma támogatta. A folyóiratot az újvidéki Bölcsészettudományi Kar jegyzetellátó boltjában lehet megvásárolni. Interneten is olvasható a folyóirat honlapján és a CEEOL nemzetközi adatbázisban.