Az e heti világsajtó a karácsonyi szózatokkal, a múló évre való visszapillantással és a jövő évi kilátásokkal foglalkozik. Az orosz–ukrán háború és a Tajvan körüli feszültség minderre rányomta bélyegét. Átlapoztuk a világsajtót Budapesttől Isztambulon át Pekingig, valamint Luxemburgtól Stockholmon át Tajpejig.
Ferenc pápa szerint békeínségtől szenved a világ
A mai lapszemlét két karácsonyi beszéddel kezdjük. A katolikus egyházfő szerint a világ ma nem a fény útját követi, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Békeínségtől szenved a világ Ferenc pápa szerint, aki »harmadik világháborúról« beszélt vasárnapi beszédében, amelyet az Urbi et Orbi-áldás követett.
A katolikus egyházfő karácsonykor is sötétben, hidegben, otthonuktól távol töltő ukránokat helyezte az első helyre békefelhívásában, amely a Szent Péter-bazilika loggiájáról hangzott el. A pápa az »értelmetlen« háború azonnali leállítását szorgalmazta. Az egyházfő úgy vélte, a betlehemi gyermek születése a fény és a béke útját jelölte ki, de a mai világ más logikát követ. Kiemelte, hogy a tíz hónapja tartó ukrajnai háború élelmiszerválságot okoz távolabbi országokban. Úgy vélte, az élelmiszernek nem fegyvernek, hanem a béke eszközének kell lennie.
A »harmadik világháború« más helyszínei között említette Szíriát, Libanont, az afrikai Száhel-övezetet, tartós tűzszünetet kért Jemenben, megbékélést Mianmarban, a vérontás befejezését Iránban, a politikai és társadalmi feszültségek megoldását a dél-amerikai kontinensen – kiemelve Haiti régóta szenvedő lakosságát – , a párbeszéd és a kölcsönös bizalom újraindítását szorgalmazta izraeliek és palesztinok között.”
Karácsonykor az egyházak cselekvésre szólítanak fel Ukrajna és a világ békéjéért. A moszkvai pátriárka karácsonyi üdvözletet küldött Ferenc pápának, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Karácsonykor az egyházak a béke melletti tartós elkötelezettségre szólítottak fel. Ferenc pápa különösen az ukrajnai erőszak beszüntetésére szólított fel. Az Úr világosítsa meg azoknak az elméjét, »akiknek megvan a hatalmuk elhallgattatni a fegyvereket és azonnal véget vetni ennek az értelmetlen háborúnak« – mondta Ferenc pápa karácsony napján a Szent Péter téren. Emellett a katolikus egyház feje a világ számos más régiójában, például a Szíriában szenvedőkre emlékeztetett. Karácsonyi üzenete után a pápa a hagyományos »Urbi et Orbi« áldást adta. A karácsony napján Ferenc pápa imára szólított fel Ukrajna békéjéért. A pápa »Békét remél a drága, meggyötrött Ukrajnának«, amelynek népe »mártírhalált hal«.
A pápa szociális biztosa, Konrad Krajewski kúria-bíboros a karácsonyt Kijevben töltötte és Ferenc nevében segélyszállítmányokat, például áramfejlesztőket és téli ruházatot adott át. A találkozókon átadta a pápa áldását és karácsonyi kívánságait is. Ukrajnában sok keleti egyházi gyülekezet idén is a nyugati dátumon ünnepelte a karácsonyt, nem pedig január 6-án vagy 7-én – többek között Putyin támadóháborúja elleni tiltakozásul, amelyet az orosz ortodox egyház támogat.
Cirill moszkvai pátriárka, aki beszédeiben és nyilatkozataiban többször védte az Ukrajna elleni támadást, karácsonyi üdvözletet küldött a pápának. A Moszkvai Patriarchátus honlapja dokumentálta a december 25-i keltezésű levelét: »Szentséged! Köszöntelek téged Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus születésének ünnepén. Az Ő segítségét kívánom a szolgálat további gyakorlásához; és békét és jólétet a rátok bízott nyájnak.«”
Erről és a következő évről
A Luxemburger Wort című katolikus napilap vezető cikkében önkritikus következtetést vont le az óévről:
„Az év végén nyíltan el kell ismernünk, hogy külső megfigyelőkként sok értékelésünkben tévedtünk. Mert hát soha nem gondoltuk, hogy Putyin megtámadja Ukrajnát, de az ukránok védekezési képességét is drasztikusan alábecsültük – felvetve a kérdést: küldjünk-e nekik fegyvereket vagy sem. Ennek beismerése egy dolog; más kérdés, hogy búcsút mondunk-e egy olyan politikának, amely minden eszkaláció ellenére továbbra is Moszkva részvételére támaszkodik. Oroszország csak akkor remélhet konstruktív partnerséget, kereskedelmet és párbeszédet a Nyugattal, ha átesett azon a fájdalmas folyamaton, hogy beismerje elkövetett bűneit.”
Az amsterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap így látja a jövőt:
„2023 valószínűleg még keményebb év lesz, mint az idei volt. Az ukrajnai háború még korántsem ért véget. Az energia drága marad, miközben a kormányok nem támogathatják a polgárokat és a vállalkozásokat a végtelenségig. Ismét meredeken emelkedik a menekültek száma. A gazdasági recesszió és a migrációval való elégedetlenség olyan robbanásveszélyes kotyvalékot hoz létre, amely belülről fenyegeti az EU-t.”
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel baloldali-liberális napilap is az orosz háborús propagandát tárgyalja:
„Meglepő, hogy a Kreml arról próbálja meggyőzni az oroszokat, hogy jobb a lövészárokban meghalni, mint az eddigi életet folytatni. Az elmúlt 20 évben a propaganda mindig azt hangoztatta, hogy Vlagyimir Putyin alatt az élet fokozatosan jobbá és boldogabbá válik. Putyin most maga is elismeri, hogy országában több év osztatlan uralom után sokan úgy vélik, hogy nem érdemes ebben az országban élni, hacsak nem egy haverjáról van szó. Putyin és követői kizsákmányolták az olaj- és a gázeldorádót, milliárdokat halmoztak fel, palotákkal és luxusjachtokkal vették körül magukat. Világosabb leleplezés és elutasítás aligha létezhet.”
A budapesti Élet és Irodalom (ÉS) című irodalmi és politikai hetilap az orosz befolyás gyengülését látja:
„Most már jól látható, hogy Oroszország nemzetközi pozíciói – függetlenül a háború kimenetelétől – gyengülni fognak, mint ahogy eddig is jelentősen gyengültek. Bár Moszkva győzelmét – bármit jelentsen is ez – továbbra sem lehet kizárni, a valószínűsége fölöttébb kicsi. De még abban az esetben is, ha Oroszországnak sikerülne megtartania az eddig megszerzett ukrajnai területeket, Moszkva befolyása mind közvetlen környezetére, mind azon túl jóval kisebb lesz, mint a háború előtt. Ez a tendencia már most is érzékelhető a posztszovjet térségben, abban a régióban, amelynek ellenőrzését az orosz vezetés mindig is eminens érdekének tekintette.”
A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap Kínára és Iránra fordítja figyelmét:
„Hirtelen úgy tűnik, mintha a talaj mindenhol megadná magát a diktatúrák alatt. Az ukrajnai háború addig folytatódik, amíg Putyin biztonságban érzi magát a nyeregben. A kínai tüntetők nem fogják megdönteni Hszi Csin-pinget. A teheráni mollák pedig már futószalagon végeznek ki fiatalokat. Ám az a kép, amelyet különösen az imént megnevezettek sikeresen közvetítettek magukról, mint valódi politikai, sőt erkölcsi példaképekről, megtört. Putyint már senki sem dicséri, talán Orbán Viktoron kívül. Kínai oltást már nem kér senki, kivéve talán Orbánt. És senki sem hiszi el igazán, hogy az iráni papság hosszú távon túlélhet. Ez figyelemre méltó és 2022 nagy története. Egy katasztrofális év ez, természetesen, de leginkább a diktatúrák számára. Ki gondolta volna ezt még februárban?”
Hasonlóan érvel a pozsonyi Pravda című közép-baloldali napilap is:
„Az ezekben az államokban történt események mind egyediek, de van bennük valami közös is. Megmutatják nekünk, milyen tragikus következményei vannak annak, ha az autokraták szemet hunynak a polgárok hangja előtt.”
Az elmúlt napok eseményeiről
Most pedig kitérünk az elmúlt napok politikai eseményeire. Putyin elnök az oroszországi Szentpéterváron folytatott megbeszélést néhány volt szovjet állam kormányfőjével. Az isztambuli Star című, az Igazság és Fejlődés Párthoz közel álló konzervatív-demokrata napilap ezt írja a találkozóról:
„A tegnapi csúcstalálkozón az volt a meglepő, hogy Tokajev kazah elnök azt javasolta, 2023-at nyilvánítsák az »orosz nyelv évének« a FÁK-országokban [a Független Államok Közösségéhez 11 állam tartozik, köztük Ukrajna is]. Minden résztvevő támogatta a javaslatot [Ukrajna természetesen nem képviseltette magát], amiért Putyin elégedettségét nem lehetett észre nem venni. A Föderáció számára az orosz nem csupán egy nyelv, hanem politikai létezésének alapja is. Kazahsztánban azonban az a tendencia, hogy nem használják az orosz nyelvet a kormányhivatalokban és az Oroszországgal folytatott levelezésben. Ezért tekintik Kazahsztánt a feszültség új területének. És ezért fontos Moszkva számára, hogy Kazahsztán megtette ezt a javaslatot. A többi ország, köztük Azerbajdzsán, Türkmenisztán és Üzbegisztán, úgy tűnik, nem akar problémát okozni az orosz nyelv terén. És mit jelent ez a politikai eszköz Putyin számára? Ezzel Ukrajna miatt megerősítette a »barát« és az »ellenség« meghatározását. Putyin ezért Ukrajnával kapcsolatban világosabb álláspontot fog követelni a szomszédos országoktól és aktívabban akarja felhasználni ezt a csoportot politikai céljaira.”
A londoni The Times című konzervatív napilap megvizsgálja a dél-oroszországi katonai repülőtér elleni állítólagos ukrán dróntámadást:
„Bár a kijevi kormány ezt nem fogja megerősíteni, a jelek szerint Ukrajna a közelmúltban képessé vált dróntámadások végrehajtására oroszországi területek ellen. Az ilyen rakéták lehetővé teszik az államok számára, hogy katonai erejüket demonstrálják, miközben megvédik saját személyzetüket. A drónok ezen kívül általában sokkal olcsóbbak is, mint a rakéták vagy a repülőgépek használata pilótákkal. Az a tény, hogy Ukrajna a jelek szerint hozzáfér a fejlett technológiákhoz, nem tekinthető provokációnak, hisz Oroszország eddig gyakran használt drónokat ukrán célpontok megtámadására. Az erőviszonyok most kiegyensúlyozottabbak, aminek az az előnye, hogy ez hatékonyan ellensúlyozza a Kreml agresszióját.”
Viharfelhők Tajvan körül
A tajvani kormány szerint kínai gépek behatoltak az ország délkeleti légvédelmi övezetébe. Ennek kapcsán a párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap felteszi ezt a kérdést:
„Tajvan lesz Ázsia Ukrajnája? Ez egy olyan forgatókönyv, amelytől fél az Egyesült Államok. Miközben háború dúl Európa peremén, az Egyesült Államok felszólítja nyugati szövetségeseit, hogy támogassák a csendes-óceáni stratégiáját Kína területi vágyainak ellensúlyozására. Peking erődemonstrációja a Formózai-szorosban újra felkorbácsolta a sziget erőszakos visszafoglalásától való félelmet. Az amerikai védelmi minisztérium szerint a Kínai Népfelszabadító Hadsereg állítólag parancsot kapott arra, hogy 2027-re készen álljon Tajvan megszállására. Ez egy olyan dátum, amely egybeesik Hszi Csin-ping elnök harmadik hivatali idejének végével.”
A pekingi Huanqiu Shibao állami újság erre a következtetésre jutott ebben az ügyben:
„A legutóbbi hadgyakorlat a Tajvan szigete körüli tengeren és légterében korántsem csak figyelmeztető jelzés a tajvani függetlenség hívei számára. Ez inkább azt a célt szolgálja, hogy demonstrálja a kínai fegyveres erők azon képességét, hogy vészhelyzetben döntő intézkedéseket tegyenek nemzeti szuverenitása és területi integritása védelmében. Washingtonnak meg kell értenie, hogy nem működhet az a stratégiája, amely szerint Tajvant katonai segélyek és fegyvereladások révén védekező sündisznóvá változtatja. Az utolsó dolog, amit a kínaiak akarnak, az egy háború a Tajvani-szorosban, de amíg a szigetet szeparatisták uralják, addig Damoklész kardja fog lebegni felettük.”
A tajpeji Ziyou Shibao című nacionalista napilap viszont így látja a helyzet:
„Csak azok tudják megakadályozni a háborút, akik felkészülnek rá. Sem Tajvan, sem az Egyesült Államok, sem Japán nem ülhet tétlenül, miközben Kína katonai kiadásai nagyjából negyvenszeresére nőttek 1990 óta, Oroszország megtámadta Ukrajnát, Észak-Korea pedig könyörtelenül hajt végre atom- és rakétakísérleteket. Ezekben az országokban ugyanakkor brutálisan elnyomják az egyén szabadságát, és csak hazugságból és megtévesztésből álló propagandát küldenek a világba.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
