A történelem során első ízben tüntettek Szerbia katonái. A hadsereg egyetlen reprezentatív szakszervezetéhez tartozó dolgozók mintegy ezren tiltakoztak vasárnap Belgrád központjában, elsősorban rossz anyagi helyzetük miatt. A tiltakozás kapcsán egymással ellentétes álláspontot képvisel a szerb államfő és a kormányfő, az utóbbi által működtetett bulvármédia gépezet pedig már el is kezdte a karaktergyilkosságot.
Az egyes internetes portálokon megjelent fotókkal ellentétben, a katonák nem tankokkal és egyéb hadigépezettel vonultak végig a főváros utcáin, hanem gyalogosan, ráadásul a forgalmat se akadályozták, ugyanis a járdán sétáltak, nemzeti lobogókat és a katonai szakszervezet zászlóit lobogtatva.
Novica Antić a szakszervezet elnöke elmondta, a katonák fizetései katasztrofálisan alacsonyak és semmiképp sem nyugtatja meg őket a minisztérium azon bejelentése, mely szerint nem várhatók elbocsátások, ugyanis a fegyveres erők tagjai maguk hagyják ott a hadsereget az alacsony bérek és napidíjak, valamint a rossz munkafeltételek miatt. Értékelése szerint ezer ember elvesztése ilyen módon, nagyobb érvágás, mintha egész évben háborúztak volna. A tiltakozókat nem elégíti ki a kormányfő bejelentése, amely szerint öt százaléknál nagyobb béremelésre nem számíthatnak, ugyanis béreik a korábbi szintről 25 százalékkal csökkentek, ugyanakkor úgy vélik, a védelmi tárca rengeteg pénzt költ el nem rendeltetésszerűen, amelyet a hadsereg életszínvonalának javítására is fordíthatnának.
Azzal vádolták meg a vezérkart, hogy az különböző módokon szabotálni igyekezett a tüntetést, így felolvastak a katonáknak egy értesítést, amely szerint a megmozdulás az állam ellen irányul emellett sokan feladatot kaptak erre az időpontra, ezzel akadályozva meg részvételüket.
Veljko Mijailović a rendőrségi szakszervezet elnöke támogatásukról biztosította a katonákat és arról beszélt, hogy a hadsereg vezérkara azzal fenyegetőzött, hogy szervezett szurkolói csoportokat küld a tüntetők ellen. Jovo Tamburić a nyugalmazott katonák képviselője pedig arról beszélt, hogy a védelmi rendszert a NATO és a Nemzetközi Valutaalap önjelölt reformereinek befolyása mellett tették tönkre, amiben a mostani kormány is cinkostárs. Az is elhangzott, hogy a tiltakozás mögött nem áll semmilyen szervezet, amit Soros György vagy Rockefeller finanszírozna. A tiltakozók Szerbia elnökének adták át követeléseiket, aki azonnal a védelmébe is vette őket.
„Aki nem akar saját hadsereget, sajnálkozni fog, ha idegen katonaság jelenik meg” – mondta az államfő, aki bejelentette, tárgyalni fog a védelmi miniszterrel az ügyről. Szerinte a katonaság az állam egyik tartóoszlopa és nem takarékoskodhat rajta az állam.
Aleksandar Vučić erre azonnal reagált azzal, hogy az állam nem költhet el többet, mint amennyit megkeres, ráadásul a valutaalap még az ötszázalékos béremelést is ellenezte. A kormányfő a tüntetésen elhangzottak egy részét hamisnak nevezte, szerinte a szerb katonaság egyre erősebb és egyre jobban felszerelt. A kormányfő és a védelmi miniszter is kihangsúlyozták, hogy büszkék azokra a katonákra, akik távolmaradtak a tiltakozásról.
Nagyjából ennyi a vasárnapi megmozdulás esszenciája, amelyből sok minden kiolvasható. Nyilván nem tudhatjuk, állt-e valaki, valamilyen hatalmi központ a tiltakozás mögött, de mindenesetre jelzésértékű az, ahogyan szinte rögtön összecsapott az államfő és a kormányfő. Nikolić rögtön védelmébe vette a katonákat, míg a kormányfő és a kabinet tagjai ellentétes álláspontra helyezkedtek. Részükről megjelentek a már jól ismert eszközök az ellenállás megbontására: a megosztási kísérlet, a részvevők államellenességének hangsúlyozása, a tiltakozók állításai szavahihetőségének kétségbevonása és közvetett csatornákon a fenyegetés és a lejáratás is.
A védelmi miniszter a tiltakozás előtti napokban arról beszélt, hogy a katonáknak nincs joguk a tiltakozáshoz, később pedig azt híresztelték, hogy alig 200 ember vett részt a megmozduláson.
A szurkolói csoportok mobilizálása pedig egy veszélyes fegyver, ugyanakkor, ha valóban elhangzott ilyen fenyegetés, az egyben annak beismerése is lenne, hogy a hatalom ellenőrzése alatt tartja ezeket a bandákat, amelyek az elmúlt időszakban nem kevés rendbontásért voltak felelősek. Ráadásul a most kialakult helyzet vészesen emlékeztet a 2002 végén történtekre, amikor a Milorad Ulemek Legija irányítása alatt álló vörös sapkás alakulat vonult ki az utcákra tiltakozva, noha ők páncélos egységekkel zárták le a főbb útvonalakat. Akkor a Koštunica és Đinđić közötti hatalmi harc eszközeként szolgáltak a fegyveres erők, amely konfliktus a kormányfő elleni sikeres merénylettel kulminált. A lényeges különbség mindenképpen az, hogy akkor hivatalos egységek manipulálásáról volt szó, míg jelen esetben a szurkolói csoportokkal való fenyegetés egyenes út az önkényuralomba. Rendszeren kívüli utcai bandák bevetésének akár csak a felemlegetése is a náci pártot és verőlegényeiket juttatja az ember eszébe.
Ráadásul a mesébe a szerb bulvármédia is bekapcsolódott, így az Alo tudósítója felfedezni vélt a tüntetők között egy olyan személyt, akit a montenegrói ügyészség az október 16-i terrorkísérletben való bűnrészességgel gyanúsít. Ez meg természetesen a tiltakozók szavahihetőségének az aláásásáról szól. A kormány reakciója az egész megmozdulásra egyetlen irányba mutat: senki se kritizálhatja az államvezetést, senki se lehet elégedetlen. Ha mégis, akkor ő az állam ellensége, külföldi bérenc, terrorista és különben is hazudik.
Nyilván, egyikünk sincs olyan közel a tűzhöz, hogy rálátása legyen az állambiztonsági, védelmi kulisszák mögötti történésekre, de elég csak összegezni az elmúlt időszak eseményeit. Jajincinél, a kormányfő családi háza közelében fegyvereket találtak, amiből sokan arra következtettek, hogy a kormányfő ellen készülhetett merénylet. Montenegróban a választások napján letartóztatták az egykori szerbiai csendőrparancsnokot és több más személyt is, akiket zavargások kirobbantási kísérletével terhelnek, majd később Szerbiában is néhány személyt ilyen gyanú miatt kísértek be. Most pedig tiltakozik a katonai szakszervezet, aminek nyomán összecsap egymással az államfő és a kormányfő. Tehát, minden jel arra utal, hogy valakik az erőszakszervezetekkel manipulálnak. Ez veszélyes játék, de hát régóta tudjuk, hogy a történelem ismétli önmagát, a szereplők pedig soha nem tanulnak belőle.
A jegyzet a Családi Kör hetilap 2016. 12. 1-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.
(Fotó: Tanjug)
