„A nő a mennyekbe emelheti a férfit,
de a pokolba is taszíthatja”.
Intelem
A nők szerepe a történelemben számos vita tárgya volt és lesz is. Vannak, akik szerint „a történelmi alakok szinte kizárólag a férfiak közül kerülnek ki, az események irányításában vagy alakításában a nőknek gyakorlatilag nem jut szerep”. Mások egyenesen azt állítják, hogy az emberiség egész történelme a nők körül forog. Pontosabban a nők irányítják a férfiakat – leginkább a színfalak mögött, a háttérből, a konyhaasztalnál, vagy éppenséggel a hálószobából. (Az egyik gimnáziumi tanárom mondása volt, hogy „a nő a mennyekbe emelheti a férfit, de a pokolba is taszíthatja”. Ennek a valóságtartalmát csak később értettem meg teljesebben. A tavaly októberben elhuny Bálint István újságíró „szexuálcentrikusnak” tartotta világunkat és könyvet is írt erről.
Vannak persze nők, akik személyesen, vagy az általuk befolyásolt férfi(ak) által hatottak pozitívan a történelem alakulására, de olyanok is, akik az ellenkező irányba igyekeztek kormányozni a szekerét, aminek aztán általában tragikus következményei is lettek (rájuk nézve is).
A nőknek mindenképpen hatalmas, de lehet, hogy éppen meghatározó szerepe volt és van a történelem alakításában. Ennek a történelemszemléletnek a képviselői számos példával támasztják alá a nők történelemformáló szerepét az őskortól kezdve napjainkig.
A középkori európai történelem egyik legizgalmasabb története egy francia parasztlányhoz, Jeanne d’Arc-hoz (1412–1431) kapcsolódik, aki a francia királyi hadsereg élén több meghatározó győzelmet aratott, megfordítva ezzel a háború kimenetelét. Árulás révén azonban fogságba ejtették, majd az egyházi törvényszék elítélte, és 19 éves korában máglyán elégették. Idővel a kivégzett lányt szentté avatták (Szent Johanna). Az újabb kori, hozzánk közelebbi történelemből ismert a román diktátor Ceaușescu házaspár (Nicolae és Elena) története, akiket 1989. december 25-én a romániai forradalom hevében sebtében felállított rögtönítélő katonai bíróság sortűz általi halálra ítélt.
Szerbiában utóbb a Milošević házaspár [Slobodan és Mir(jan)a] ugyancsak tragikus végű története vált ismertté. Slobodan Milošević szerb és jugoszláv önkényurat 2001. április 1-jén Belgrádban letartóztatták, majd az év júniusában Hágába szállították és – a Nemzetközi Törvényszéken – a délszláv háború alatt szerb oldalról elkövetett bűntettek egyik főfelelősének tartották. A tárgyalás lassan haladt, ítélet végül nem született, mivel Miloševićet 2006. március 11-én holtan találták a cellájában, „halálát szívinfarktus okozta”. Mirjana/Mira Milošević – „a politikai ellenfelek meggyilkolásának megrendelése” miatti INTERPOL- (Nemzetközi Rendőrségi Szervezet) körözés elől – Moszkvába menekült és ott is halálozott el (2019. április 14-én).
Magyarország történelme sem szűkölködik a legendás asszonyok és nők tetteiben. Olyan úttörőkről és hősnőkről van szó, akiknek bátorsága ma is tiszteletre méltó, akik különböző területeken tetteikkel és munkásságukkal hozzájárultak – ilyen vagy olyan irányba – történelmünk alakulásához (Zrinyi Ilona, Blaha Lujza, Bányai Júlia, Brunszvik Teréz, Hugonnai Vilma, stb.).
Szűkebb pátriánkban, az utóbbi időben Lovas Ildikó (Szabadka, 1967) neve került a közvélemény figyelmének a központjába. A magyar szervezetekben és közéletben betöltött befolyásoló szerepe/hatása miatt Mira Markovićtyal is összehasonlítják, a „mi Miránknak” is nevezik.
Mira Marković
Emlékeztek még rá?
Hatalmuk teljében, poltrónjaik abban versenyeztek ki fog szebb és nagyobb könyvbemutatót szervezni, illetve ki fogja közölni írásait, naplója jegyzeteit.
Miért említem ezt? Mert nekünk is van ám egy ilyen „lovunk”!
A „Magyar Szó”-nak csúfolt pártlap ontja írásait, jegyzeteit.
„Könyvkiadónk” (Fórum pártnyomda) mást se csinál csak a könyveit nyomtatja.
„Kultúrpolitika” alárendelt szerepben, vele az élen.
„Kulturális munkásaink” (pártemberek) mást se csinálnak, szinte versengenek, ki fog neki szebb és jobb könyvbemutatót szervezni.
Egyedül a virágot hiányolom a hajából. Minden más „Mirás” .
Gyanítom a végkifejlet is hasonló lesz – írta Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke a 2023. február 14-ei Facebook bejegyzésében.
Lovas Ildikó „József Attila-díjas író, kritikus, műfordító, szerkesztő”, de úgy is ismert, mint Pásztor Istvánnak, a Vajdasági „Magyar” Szövetség elnökének a barátnője (?)/élettársa (?), a párt elnökségnek és a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) is a tagja, e testület Kulturális Bizottságának az elnöke, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, ismertebb nevén V4MK „koordinátora”, stb.
Lovas az utóbbi években már inkább kultúrpolitikusként tevékenykedik, de „a VMSZ Dobrev Klárája és szürke eminenciásaként” is emlegetik.
A vitatott irodalmi és politikai ambícióiról is ismert Lovas először talán akkor került rivaldafénybe, amikor 2014. október 26-ai nemzeti tanácsi választásokon – a Magyar Összefogás (VMSZ) listáján – az MNT, majd a testület végrehajtó bizottságának is a tagja lett. Tisztsége azonban nem sokáig tartott: az MNT 2015. április 20-ai, hatodik rendes ülésén ugyanis „Hajnal Jenő, az MNT (akkori – B.A.) elnöke bejelentette, hogy Lovas Ildikó, a tanács és annak Végrehajtó Bizottságának tagja visszavonhatatlanul lemondott minden tisztségéről”.
Az előzményekhez tartozik az ún. első, 2014 decemberében kitört kultúrbotrány, amikor Lovas a szabadkai Népszínház magyar társulatának ’betörési’ kísérletével próbálkozott egy szélsőjobbos káder igazgatóvá való kinevezése által. Az ellenállás hevétől megriadva a VMSZ kénytelen volt intézkedni. 2015. április 17-én, a VMSZ kibővített elnökségi ülésén, „viharos”, „többórás, időnként kínos, könnyektől sem mentes tanácskozásán”, Lovas Ildikó kultúrában és politikában való felelősségét vitatták meg és „megfosztották minden funkciójától”. (Más értesülések szerint „a tanácskozás végén Pásztor István pártelnök felszólította Lovas Ildikót, mondjon le, aki a felszólításnak eleget tett”).
Lovas Ildikó „2018-ban részt vett az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet vajdasági létrehozásában és (a Magyar Szó mellékleteként való – B.A.) megjelentetésében, amelynek a szerkesztője is, ugyanettől az évtől kezdődően a VM4K „koordinátora” is.
Vajdaságban nem lett magyar egyetem, mivel a magyarországi, de a vajdmagyar politikum sem támogatta az ilyen javaslatokat, törekvéseket. Lett viszont VM4K, amelyik azonnal kapott 400 millió forintot a magyar kormány támogatásaiból a Szabadka központjában lévő műemlék Donát Mór-ház megvásárlására és felújítására. Lovas lett a vezetője. „A többszörösen díjazott írónő” a szervezet weboldalát önreklámozására is használja!
– A szabadkai VM4K működése sok tekintetben szintén vérlázító – nem egyszer egy szűklátókörű, ellenségeskedő politikai ideológiát kísérelt meg rákényszeríteni a vajdasági magyarokra. […] A VM4K nem végez számottevő kutatómunkát, pedig az indulásakor ezt ígérte – persze melyik gerinces kutató működne együtt a VMSZ vezetőségével hosszú távon és tartalmasan? – kérdezi Losoncz Márk temerini fiatal filozófus a Valóban, mi lesz velünk, vajdasági magyarok? című 2023. január 24-ei írásában.
Időközben Lovasnak – vélhetően a Pásztor Kft. hathatós segítségével – sikerült visszatornásznia magát a politikába, az MNT-be és a kultúrába is. 2021 nyarán Lovast is összefüggésbe hozták a Tanyaszínház turnéjának a leállításával, a „Pásztor-világ második nagy kultúrbotrányával”. (Mind)ennek ellenére, vagy épp ennek eltussolására, 2021-ben és 2022-ben díjözönnel ünnepeltette magát a pártírónő: megkapta Szabadka város Pro Urbe díját, amelyet „virágzó írói tevékenységéért, Szabadka város fejlődéséhez való hathatós hozzájárulásáért ítéltek neki oda”, ezenkívül a Híd Irodalmi Díjat is, és hogy ne legyen elég, 2022-ben még a Herceg János Irodalmi Díjat is.
Nagyszabású könyvbemutatót rendeztetett magának a Kosztolányi Színház pódiumán – akárcsak Milošević Mirája. A beszélgetőtársa (több alkalommal is) Virág Gábor (Aaron Blumm), a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója volt, akinek magasztaló szavai szerint a Lovas-könyv alatt „beszakad az asztal, és nemcsak a súlya miatt, hanem a tartalma miatt is”.
A szervilis kiszolgáló gépezet Zomborban, a Magyar Polgári Kaszinó dísztermében is hasonlóképpen kitett magáért, de másutt is Vajdaság szerte (Magyarkanizsán, Temerinben, Zentán és még ki tudja, hol fogják bemutatni). A következő állomás most már csakis a Kossuth-díj lehet…
Talán már nincs is irodalmi díj a Vajdaságban, amit Lovas Ildikó ne zsebelt volna be. Pedig a (szép)irodalmi tevékenységéről is élesen megoszlanak a vélemények. (Az újvidéki BTK Magyar Tanszéke már 2015-ben felhívta a figyelmet a „legrangosabb” vajdasági magyar díjak és a díjkiosztó bizottságok erkölcsi degradálódására.)
Dr. Bence Erika, az Újvidéki Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének tanára írta, annak kapcsán, hogy a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház koprodukcióban műsorra tűzte Lovas Ildikó Amikor Isten hasba rúg című, az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában (2020-ban) megjelent új regényének színpadi adaptációját:
„Nem olvastam még a regényt. A politikai közszereplővé avanzsált író korábbi teljes opusát viszont igen, s nem politikai, nem ideológiai, hanem poétikai és esztétikai mércék nyomán gondolom úgy, hogy a Spanyol menyasszony című regénye (2008. évi – B.A.) megjelenése óta Lovasnak nincs értékelhető irodalmi teljesítménye.”
Ezzel szemben, Losoncz Márk Lovas Ildikó szépirodalmi munkásságát „kifejezetten nagyra tartja” – „meg is írtam Neked a minap, hogy szerintem a Spanyol menyasszony a vajdasági magyar (sőt, összmagyar) irodalom egyik csúcsteljesítménye” – írja a „mindenhez értő” fiatal filozófus a VMSZ-nek címzett, igen ellentmondásos 2023. január 4-ei nyílt levelében.
A Magyar Szó Kilátó című irodalmi rovatának szerkesztőjét, Kontra Ferencet – ugyancsak József Attila-díjas költőt, írót egyesek szerint – azért menesztették (mások szerint „Varjú Márta kirúgta”), mert közölte Bence Erika „negatív kritikáját a VMSZ főnökasszony (Lovas Ildikó – B.A.) könyvéről” és „egy hasonló hangnemű jegyzetet” az egyik (időközben elhunyt) egyetemi tanárról, íróról (Bányai Jánosról – B. A.), „aki kedvenc időtöltéseként halálra szokta dicsérni az érinthetetlen Lovast. Mert ez utóbbi hatalmon van, ha formálisan nem is, de azért széles e hazában mindenki tudja, hogy igen”.
Mindez minimum kételyeket és fenntartásokat is kelt Lovas irodalmi munkásságával kapcsolatosan. A Tanyaszínház körül kialakult botrány függvényében is talán bölcsebb lett volna az időre bízni az irodalmi babérok begyűjtését!
Lovas Ildikó életrajza szerint „2010 és 2015 között a Magyar Nemzeti Tanács kulturális tanácsosa” volt. „Hozzá köthető az első, 2011-ben elfogadott Vajdasági magyar kulturális stratégia 2012–2018, amelynek máig meghatározó szerepe van a vajdasági magyar kulturális élet alakulásában”.
Hajnal Jenő volt MNT-elnök irányítása alatt (2014 és 2022 között) – a „nemzetegyesítés” ürügye alatt, a magyar közösségben kialakítottak – ezt a bizonyos stratégiát is figyelembe véve – egy hierarchikus, de piramisnak is nevezhető rendszert a vajdasági magyar közösségben, amely aztán a központ utasításai alapján irányítja a magyar kultúrát, az oktatást, a tájékoztatást és a hivatalos nyelv- és íráshasználatot, magukat az intézményeket – „odaszólások, odatelefonálások formájában.”
Ezt a rendszert/jelenséget a Véemeszesek – többnyire az MNT ülésén – „közösségépítésnek”, mások „a VMSZ által működtetett paranoid centralizációnak”, de egy ideje már csak „Lovasításnak”/„megLovasításnak” nevezik.
A fogalom többnyire a művelődéssel és az MNT által „alapított” sajtóval kapcsolatban terjedt el – Lovas Ildikónak ezekre a területekre való befolyásával, tevékenységével kapcsolatosan. Sokan ugyanis az elképzelés fő ideológusának éppen őt tartják. Az eredmény az a bizonyos „toxikus hatás a közösségi létünkre,” amit Losoncz is észrevett az idézett nyílt levelében.
A tavalyi nemzeti tanácsi választásokon Lovas Ildikó ismét – a most már a csupán Véemeszes listás – MNT tagja lett. A nevéhez fűződő művelődési botrányok ellenére megválasztották a testület Kulturális Bizottságának az elnökévé is. Ennek eredményeként az egypárti Magyar Nemzeti Tanács teljesen a Pásztor/Lovas házi politika alá lesz rendelve. (Fremond Árpád, az MNT elnöke Pásztor István pártkatonája.) A rossz emlékű egypártrendszert hozza vissza, amiből semmi jó nem következhet.
Az ambíciók (túl)fűtötte Lovas MNT tagságával kapcsolatban legalább kétszeresen is felvetődik az összeférhetetlenség kérdése, a Pásztor Istvánnal való kapcsolata és VM4K koordinátori tisztsége miatt (is): a konyhaasztalnál fognak Pásztorral dönteni a közösségi ügyekről? Önmaga pénzügykezelését fogja ellenőrizni az MNT-ben?
Az összeférhetetlenség miatt Lovasnak le kell mondani vagy az MNT tagságról, vagy az összes többi tisztségéről! Neki azonban ez eszébe sem jut. A Kulturális Bizottság január 16-ai alakuló ülésén, egyebek mellett, célul tűzték ki, hogy az MNT még az idén „új kulturális stratégiát” fogadjon el. Nem kell kételkedni, hogy a „mi Miránk” még jobban meg fogja lovagolni a teljes vajdasági magyar szellemi életet.
Egyelőre nehéz megjósolni, hogy a Lovas-Pásztor kettős sorsa hogyan alakul. A történelmi példák óvatosságra intenek. Nem segítenek a hajba tűzött piros rózsák! Sőt! Okulni kell(ene) ezekből!
