Három évvel ezelőtt, 2020. március 6-án diagnosztizálták az első koronavírusos beteget Szerbiában. A topolyai Gyantár Igorról akkor a magyar sajtó is írt, hiszen a betegségét megelőzően Magyarországon járt.

„43 éves és többször is Magyarországon járt. A szabadkai kórházban, elkülönítve van, jól érzi magát” – nyilatkozta akkor Zlatibor Lončar, Szerbia egészségügyi minisztere azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették, hogy megvan az első szerb fertőzött.

A topolyai vállalkozó a húgát látogatta meg Budapesten, a nő nem érezte jól magát, lázas volt.

Fél évvel azután, hogy március hatodikán közölték vele, elkapta a koronavírust, s ezzel ő lett Szerbiában a nulladik beteg, a topolyai Gyantár Igor még mindig kifárad, nehezen lélegzik: ezt nyilatkozta akkor a Novostinak adott interjújában. Azt mondta, a koronavírussal nem szabad viccelni.

A 43 éves üzletember arról is beszélt, hogy a legnehezebb pillanatokban mit találtak ki az orvosok, hogy motiválják a gyógyulásra:

„Hat hónappal azután, hogy kimutatták nálam a koronavírussal való fertőzöttséget, és karnyújtásnyira voltam a lélegeztetőgéptől, rettentően szerencsésnek érzem magam, és hálás vagyok az orvosoknak és Istennek, hogy életben maradtam. Amikor a legnehezebb volt, és amikor nem tudtam se felállni, se levegőt venni, az orvosok a kórterem falára kirakták a gyerekeimről készült fotót, és közölték: Miattuk muszáj kitartanod és életben maradnod. Még mindig akad valami gond a tüdőmmel. Gyorsabban elfáradok, nehezebben lélegzem, de javul az állapotom. Két héttel ezelőtt még sokkal jelentősebb következményei voltak a betegségnek… Most valamivel jobb, de tizennégy nap múlva újabb ellenőrzés vár rám. Szörnyen hosszú volt az út a gyógyulásig. Akkor nem is gondoltam arra, hogy egy kis vírus ilyen sok problémát okozhat a szervezetben, éppen ezért még egyszer felhívnám az emberek figyelmét arra, hogy vigyázzanak magukra, hordjanak maszkot, és hallgassanak az orvosokra, mert van aki tünetmentesen átvészeli a betegséget, de olyan is akad, mint én, és sajnos olyanok is voltak, akik elveszítették a vírus elleni harcot”– mondta Gyantár akkor a Novostinak,  majd hozzátette, a kórházi ágyban ébredt rá arra, hogy az életben az egészségen kívül, minden másodlagos.

„Egyik nap mindened megvan, következő nap semmid sincs… Amikor bekerültem a kórházba, nem tudtam felállni az ágyból, nem tudtam a wc-ig elmenni, tíz napig nem ettem, sokat fogytam, előtte jó erőben voltam, edzettem. Ma boldog vagyok, hogy ismét dolgozhatok, sétálhatok, elmehetek a barátaimmal egyet ebédelni, és hogy élvezhetem az életet. Szörnyű érzés, fullad az ember, nem kap levegőt… Ezek az iszonyatos jelenetek az intenzív osztályról mindig visszatérnek, és soha nem fogom elfelejteni őket. Az életem legszörnyűbb hét napja. Karnyújtásnyira voltam a lélegeztetőgépre kerüléstől, mivel a véremben az oxigén olyan szintre süllyedt, hogy másnap gépi lélegeztetésre kellett volna hogy tegyenek… Akkor egész éjszaka egy doktornő ült mellettem, s bátorított, hogy lélegezzek. Az egészségügyi személyzet odaadását soha nem felejtem el, még ma is felhívnak, megkérdezik, hogy vagyok. Soha nem tudom viszonozni nekik azt, amit értem tettek” – mondta Gyantár.

A Covid-fertőzés megállapítását követően 23 napot töltött kórházi kezelésen. Aztán otthon lábadozott, két hétig nem mehettem sehova, és azután is csak néhány órát dolgozhattam naponta. A gyógyulási folyamat hosszadalmas volt, jó néhány hónapba telt, mire a tüdeje regenerálódott a súlyos, kétoldali gyulladás után. A betegség szövődménye vagy inkább utóhatása volt a krónikus fáradtság, de az erős gyógyszeres kezelés is nyomokat hagyott a szervezetén.

Gyantár Igor a Pannon RTV-nek 2021. március 6-án, egy évvel a betegség diagnosztizálása után elmondta milyen volt számára az elmúlt egy év, hogyan érzi magát a betegség után, hogyan zajlott a gyógyulási folyamat, továbbá hogy felvette-e a védőoltást, és mit tanácsol azoknak, akik kételkednek a vírus létezésében.

“Egy évvel a betegség után már teljesen jól vagyok. Vitaminkészítményeket természetesen továbbra is használok, az immunrendszerem erősítése érdekében. Az egy év alatt folyamatosan orvosi ellenőrzésekre kellett mennem, kardiológushoz, gasztroenterológushoz, és kontrollokra a Kamenicai Tüdőgondozó Intézetbe. Továbbra sem győzöm hangsúlyozni, hogy az orvosaink emberfeletti munkát végeznek. Nagyon hálás vagyok a kezelőorvosaimnak a Vajdasági Klinikai Központból, dr. Vesna Turkulovnak, dr. Nataša Gocić Perićnek és igazgatónőjüknek, dr. Stokić Editnek, azért, amit a gyógyulásom érdekében tettek. A nővérek, ápolók önfeláldozó munkáját sem lehet elégszer megköszönni”, nyilatkozta akkor Gyantár a Pannon RTV-nek.