A mesébe illő múló magyar demokrácia egyik legszebb vívmánya a kordonbontás, aminek műfaját a jelenlegi nemzetvezető Orbán Viktor fejlesztette tökélyre. 2007-ben, az akkor ellenzékben lévő Fidesz-elnök személyesen bontott kordont a Kossuth téren híveinek hangos kormányellenes tiltakozása közepette, majd interjúk sorozatán át hivalkodott vele. Az akkori rendőrök nem mentek neki, hiszen képviselői mentességet élvezett.
„Miénk itt a tér!” – zúgott a Fidesz-szólam.
Tizenhat évvel később, 2023-ban szintén „övék ott a tér”, sőt minden tér, sőt a hasznot hozó fővárosi tereket akár államosítják is, annyira az övék ott minden. Azzal persze nem kérkedik a miniszterelnök, hogy szerdán már úgy kellett beosonnia saját hivatalába a szomszéd palota „művészbejáróján” (úgy is, mint „Katalin alagútján”), nehogy szembe találja magát saját kordonbontó utódaival. A kormánytagok díszes társasága pedig – Semjén Zsolt tiszteletre méltó kivételével – fölényesen gyalogolt be a főnökhöz cinikus megjegyzésekkel vagy mély hallgatással illetve az érdeklődő újságírókat.
Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő ugyanis kordont bontott a héten a budavári miniszterelnöki hivatal – az egykori Kossuth térinél sokkal magasabb, odacsavarozott – éktelen kerítésénél, amely nemcsak esztétikailag, hanem erkölcsileg és politikailag is csúfítja a magyar hatalom amúgy „tökéletes harmóniájú” összképét. A rendőrökkel folytatott huzavona végén vérző fejjel cipelték el Orbán Viktor kordonbontó utódját.
Díszes egy Dísz tér a budai várurak markában, akárki meglássa.
Avagy: amit szabad Jupiternek…
Közterületből magánterület, egyetlen tollvonással!? Emberi értelem szerint még véletlenül sem lehet „magánterület” a budavári miniszterelnöki és a köztársasági elnöki hivatal előtti tér, ahol a nép pénzén – és állítólag a nép javára – ügyködnek a legügyesebbek. (Fotó: Szappanos Veronika/SZMSZ)
