Amennyiben szülőként szembesülünk azzal, hogy az országban, amelyben élünk és amelyben a gyermekeink iskolába járnak, mészárlás történt egy oktatási intézményben, nehezen találunk szavakat. Nehezen tudjuk megfogalmazni milyen érzés kerít bennünket a hatalmába, amikor kiderül, nyolc gyermeket megölt egy diáktársuk, egy felnőtt is belehalt a támadásba, további hatan pedig súlyosan megsérültek. Felmerül bennünk a kérdés, hogyan tudom majd biztosan, hogy a gyermekem biztonságban van az iskolában, ahová jár? Erre a kérdésre sajnos senki sem tudja a választ.
Azonban ezekben az iskolákban gyermekek vannak. Kicsik és nagyok. Akik már híreket hallgatnak, vagy hallanak nagyobb barátaiktól, esetleg látták az aggodalmat a tanítónéni szemében. Ezek a gyermekek ma este hazaérnek az iskolából és millió kérdésük lesz. Félnek és a mi szemünkben is bánatot és félelmet látnak majd.
Hogyan magyarázzuk meg nekik a mai napot és mit mondjunk az egész tragédiáról?
Sunčica Jovanović pszichológus a Zelena Učionica portálnak elmondta, hogy erről a tragédiáról napokat, hónapokat fogunk beszélni. Nem lehet azt egyetlen nap alatt megmagyarázni.
– A legfontosabb szabály, amihez a szülőnek tartania kell magát az az információ-érzelem-információ. Amikor a gyermek hazaér az iskolából kérdezzük meg mit hallott az esetről. A másik kérdésünk az érzelmeire vonatkozzon: hogyan érzi magát, aggódik-e, fél-e, szomorú-e? Itt fontos lenne, hogy mi is beszéljünk a saját érzelmeinkről. Hogy mi is megijedtünk, de majd együtt kitalálunk valamit, mondta Sunčica Jovanović.
A pszichológus szerint nem szabad bagatellizálni a történteket, hiszen ez egy súlyos tragédia és a gyerekkel beszélni kell róla.
– Amikor a gyermek megnyílik, akkor fontos lenne, hogy néhány mondatát megismételjük, ezzel is jelezve, hogy nagyon figyelmesen hallgatjuk. Ezt követően mi is mondjuk el őszintén mit érzünk és tudunk. Amennyiben látjuk, hogy a gyermek fél, próbáljunk minden kérdésére válaszolni. Ez a nap legyen csak a családé. Ne rohanjunk, esetleg hívjuk át a barátokat, hogy együtt töltsenek valamennyi időt. Kérdések valószínűleg az előttünk álló napokban is felmerülnek majd. Mindig türelmesen, nyugodtan válaszoljunk a gyermeknek, korához megfelelő módon.
