Milyen támogatásra van szükségük azoknak a szülőknek, akiknek gyermekei túlélték a belgrádi iskolai tragédiát? Az Euronews kérdésére Žarko Trebješanin pszichológus válaszolt, aki szerint az eset következményei súlyosak, és a legtöbb szülő pszichológiai értelemben aligha rehabilitálható, de abban mindenképpen lehet segíteni nekik, hogy némileg könnyebben viseljék az iskolai lövöldözést követően fellépő mentális nehézségeket.
Azoknak a szülőknek a legnehezebb, akik elvesztették a gyermekeiket. A fájdalmukat semmi sem tudja meggyógyítani, de csillapítható. A felnőtteknek és a gyerekeknek is szakértőkkel való, többszöri beszélgetésre van szükségük, valamint az érintettekkel való kiscsoportos pszichoterápia is megfelelő módszer lehet. Erre életük végéig emlékezni fognak.Az embereket mindenhol ez foglalkoztatja, nem láttam hosszú idő óta semmit ami ennyira megrázta volna az embereket, mint ez
– mondja Trebješanin. Rámutatott, hogy mindenfajta erőszak komoly probléma, amelyről soha nem lehet tudni, hol, vagy hogyan alakulhat ki.
Az erőszakot komolyan kell venni. Nem az iskolából jött, hanem az utcákról, a stadionokból, a televízióból. Úgy gondolom, hogy a valóságshow-k ebben kulcsszerepet játszanak, hiszen azok az erőszak modelljét kínálják tálcán. Sokszor mondtam, hogy ezt az értékmodellt meg kell szüntetni
– tette hozzá a szakember. Olyan új modellre van szükségünk, amely együttérzést, megértést és empátiát tanít.
Ki kell dolgoznunk egy teljesen új értékmodellt, ami olyan elemeket tartalmaz, amelyekre az embereknek a legnagyobb szükségük van, azaz együttérzésre, empátiára
– mondja a pszichológus. Mint hozzáteszi, úgy véli, hogy a belgrádi Vladislav Ribnikar iskolában történt tragédia az utolsó csepp a pohárban, és erre erőszakmegelőző tettekkel kell reagálni, amit társadalmi szintű változásokat kíván meg.
A tanárok magukra vannak hagyva, az iskola mint intézmény elveszti presztízsét
Jasna Janković, az Oktatási Dolgozók Szakszervezetétől azon a véleményen van, hogy most az iskolákra kell összpontosítani. Aggasztónak tartja a helyzetet az iskolákban, és hangsúlyozza, hogy a szakszervezet több mint két évtizede figyelmeztet arra, hogy a pedagógusok magukra vannak hagyva. Hozzátette, Szerbiában 1000 diákra egy pszichológus vagy pedagógus jut, de az állam mégsem érti, mi a gond.
Úgy gondolom, hogy mindenki sokkos állapotban van a tragikus esemény miatt. Biztos vagyok benne, hogy egyetlen pszichológus, ha van egyáltalán teljes munkaidős szakembere az iskolának, nem tud egyedül minden gyereken segíteni, nekik komoly terápián kell keresztül menniük, és a kérdés az, hogy felépülnek-e valaha
– vélekedik Janković. Nada Trifković professzor szerint ez az eset bebizonyította, hogy az egész rendszer megbukott.
Ez tragikus következménye az oktatás évtizedes tönkretételének
-Janković K1 televíziónak. Zoran Pašalić polgári jogvédő is azon a véleményen van, hogy az iskola elvesztette az egykori tekintélyét, és felveti a kérdést, hogy valójában egyáltalán kinek van tekintélye a gyerekek szemében.
Szóba kerül a kortársak közötti erőszak. Nos, abba az iskolába jártam. Mi is verekedtünk, de ha egy tanár vagy egy rendőr megjelent, minden azonnal leállt. Ma már kérdéses dolog a tekintély. Kinek van hatalma ezek felett a gyerekek felett? A szülőknek, tanároknak? Folyton felteszem ezt a kérdést. Ki az, aki előtt a gyerek megáll? A tekintélynek valahol léteznie kell
– mondta Pašalić a K1 televízió „Uranka” című műsorában.
