A két szerbiai tömeggyilkosság kapcsán a kormány képviselői a nyilvánossághoz intézett beszédeikben, és a médiatudósítások többsége is minden törvényt, minden kódexet megsértettek – állapították meg az N1 News night című műsorában Vida Petrović Škero, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke és Aleksandra Krstić, a Politikatudományi Kar professzora.
A hatóságok képviselőinek nyilatkozatai, amelyekben beszámolnak a tragédia részleteiről, a bűncselekmény kiskorú elkövetőjének személyes adatainak kiadása, és Szerbia köztársasági elnökének az a kérése, hogy állítsák vissza a halálbüntetést, populista lépés, ami rendkívül veszélyes, mert a társadalom hanyatlásához vezetnek. Évtizedek óta dolgozunk a halálbüntetés ellen, hogy az emberi jogokért küzdő közösség részévé váljunk, hogy civilizációs lépést tegyünk előre. És amikor az ország elnöke, aki szakmáját tekintve jogász, kimondja, hogy támogatja a halálbüntetést, az azt jelenti, hogy ellenzi az Alkotmányt, amely szerint az emberi élet sérthetetlen, és nincs halálbüntetés. Ezzel azt is jelzi, hogy bosszút akar állni, és vissza akar térni abba a korszakba, amikor a szemet szemért, fogat fogért elv érvényesült
– mondta Škero Petrović. Hozzátette, a múlt heti események kapcsán számos visszaélés történt, és az alkotmány és törvények védelme érdekében az államügyésznek vagy a belügyminiszternek kellett volna fellépnie.
A legszörnyűbb a belgrádi rendőrfőkapitány kijelentése, ami azt sugallja, hogy ez a tudatlanság, a nyomásgyakorlás, a lincselési légkör megteremtésének szítása, és ez megengedhetetlen beszédmód. Gyűlöletbeszéd volt, amiben számos olyan dolgot mondott el, amit nem lett volna szabad. A tettes személyes életéből származó adatok közlése, az eseménnyel kapcsolatos információk közlése, a képek bemutatása pánikot kelt, agresszióra ösztönöz, aztán nem meglepő, hogy a halálbüntetés iránti vágy egyre nagyobb a nyilvánosságban
– magyarázza a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke és rámutatott, hogy azok az újságírók, akik az iskolai tragédiát követően szülői beleegyezés nélkül kérdeztek traumatizált kiskorúakat, mind megsértették az újságírói kódexet.
Visszamenőleg nem lehet törvényt alkalmazni
Hiába hoznak ilyen törvényt, hogy csökkentsék a büntethetőségi korhatárt, azt nem lehet visszamenőleg alkalmazni. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a kormány változtatásokat kezdeményezett anélkül, hogy komolyan megbeszélésekbe bocsátkozott volna pszichológusokkal, pedagógusokkal, szakértőkkel. Az ilyen gyors reakció megengedhetetlen
– magyarázza Škero Petrović. Aleksandra Krstić politológus professzor azt mondja, hogy a „Szerbia az erőszak ellen” tüntetés egyfajta megemlékezés volt, ahol a polgárok szörnyű bűnök ártatlan áldozatai előtt tisztelegtek.
Fiatalok és családosok jöttek, és a fő üzenet az a kérdés, hogy mi történt velünk, és hogy hogyan fogunk kilábalni mindabból a traumából, ami velünk történt. Ez egy teljesen összeomlott társadalom. A kormány pedig a feszültségek csillapítása helyett az ellenkezőjét teszi. A polgárok hergelése, a nyilvánosság zavarása, gyűlöletbeszéd, mindez évek óta tart. És mindebben nagy felelőssége van a médiának, az erőszakot támogató, a tények elferdítését, manipulációt, álhíreket és az erőszak dicsőítését ösztönző narratívákkal kapcsolatos tudósításokkal
– mondja Krstić. Szerinte az újságírók is számos alkalommal hozzájárulnak ehhez.
A médiának nem a bűncselekmények indítékaival kellene foglalkoznia, inkább csökkentenie kell a feszültséget és megszólítania a nemzetet, de nem populista módon, hanem racionálisan. Nálunk a társadalom ilyen állapota miatt egyre kevesebb fiatal akar újságírással foglalkozni, nyugaton pedig ennek az ellenkezője igaz. Egyre többen vannak, akik változtatni szeretnének valamin, és ez jó
– magyarázza Krstić.
