A méhek világnapját mindössze 2018 óta ünnepeljük. Szlovén javaslatra került az ENSZ Közgyűlés elé a javaslat, hogy a már akkor rendkívül rossz helyzetben lévő méhekre, az általuk végzett munkára és a méhészetre felhívják a figyelmet. A világnap alkalmából szedtünk össze néhány érdekességet a hasznos kis jószágokról, melyek nélkül a napi étkezésünk harmada egyáltalán nem létezne.
A világnapot azért május 20-ra javasolták, mert 1734-ben ezen a napon született a modern méhészet első nagy alakja, Anton Janša, akinek könyveit Mária Terézia kötelezővé tette a már akkor is létező egyetemi szakképzésben.
A méhészet egyáltalán nem új tudomány, maguk a méhecskék nagy túlélők a Földön, már a dinoszauruszok előtt is létezhettek és az ember hamar megtanulta hasznosítani őket. Ókori egyiptomi sírokat feltárva volt olyan, amelyben találtak mézet is elhelyezve és a mézsört is elég hamar feltalálta az emberiség.
A növényvilág 80 százaléka függ a rovarok beporzó munkájától. Az emberek számára szükséges élelmiszerek harmada csak úgy állítódhat elő, ha arról előbb a rovarok gondoskodnak beporzó munkájukkal.
Fontos megjegyezni, hogy az ember számára intenzív állattartásból származó húsok, élelmiszerek előállításához is kellenek a méhek, mert a takarmányokat is meg kell termelni, azokhoz pedig kiemelkedően szükséges a beporzók munkája.
A méhek évtizedek óta észlelt pusztulása nem regionális probléma, nem átmeneti helyzet, hanem az emberi tevékenység eredménye, amellyel saját magunk alatt vágjuk a fát. A modern mezőgazdaság, az intenzív területhasználat, szennyezett környezet, a vegyszerek növekvő felhasználása mind abba az irányba hat, hogy a méhek eltűnnek, élőhelyük, gyűjtőterületük csökken.
Az Egyesült Államokban, Japánban és Németországban is folynak olyan kísérletek, amelyek mesterséges méhecskék, robotok fejlesztésére irányulnak. Ezek azonban nem képesek mézet és ahhoz kapcsolódó termékeket előállítani. A méhpempő, propolisz, méhviasz a kozmetikai iparban, gyógyszergyártásban, de például a hangszergyártásban is használt olyan alapanyagokat biztosít, amelyeket nem lehet mesterségesen pótolni.
Ezen túl a méhek által előállított anyagok mindegyike használható a gyógyszeriparban és a méhészeti termékek tartalmaznak minden olyan szükséges tápanyagot, ami az emberi szervezet számára szükséges.
A méhecskék rendkívül okos kis lények. Nem összevissza röpködnek, pontosan tervezett útjuk van, emlékeznek merre jártak már korábban és azt is tudják, számukra melyik virág rendelkezik értékesebb pollennel és először azt gyűjtik be. Matematikailag is zsenik, tudnak távolságot számolni és azt is tudják, hogy a Föld gömbölyű. Észlelik a számunkra láthatatlan ibolyán túli sugárzást, borult, felhős környezetben is tudják, merre járnak.
Szaglásuk rendkívül fejlett, sokkal jobb, mint a kutyáké.
És itt jött képbe egy olyan terület, amire korábban senki nem gondolt volna.
Egy 2013-ban megjelent horvát tanulmány szerint a méheket ki lehet képezni aknakeresésre.
Az aknakereső kutyák munkája magukra nézve életveszélyes, hiszen bármilyen jól képzettek is, a földön dolgoznak és súlyuk miatt akár működésbe is hozhatják a taposóaknákat. A méhecskék ezzel szemben „bombabiztosak”. A háború után visszamaradt gyalogsági aknákban jelen lévő töltet általában trinitro-toluol (TNT), ennek kiszagolására pedig remekül be lehet idomítani a méheket.
Látható, hogy ezek az apró élőlények minden szempontból előnyünkre léteznek a Földön, védelmük feltétlenül szükséges jövőnkre nézve.
Virágport gyűjtő méh (Fotó: Pixabay)
